2015. április 6., hétfő

Susan Ee: World After – Túlélők világa


molygoodreads

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: AncsaT
ISBN: 9789633991657
? oldal, ragasztott

Sorozat: Angelfall 2.
Műfaj: ya fantasy
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Penryn nézőpontú
Érzékiség: ártatlan
Lezárás: nyitott

„A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.”
/Jelenések könyve 9. fejezet 5. harsonaszó/

Ritkán és kissé félve veszek kézbe ifjúsági, pláne disztópiára hajazó történetet, ám a múlt év egyik legkellemesebb meglepetését szerezte számomra Susan Ee sorozat indítója. Magával ragadó stílusban, meglepően kegyetlen, de izgalmas kalandra invitált, miközben egy valószínűtlen páros egymásra találásával is kecsegtetett. Az angyali háborúval, démoni cselvetéssel, politikai és hatalmi játszmákkal átszőtt, poszt-apokaliptikus világ, ahol még egy menő kard is része a szereplőgárdának - hogy a dögös arkangyalról már szót se ejtsek -, teljesen megigézett, és csak úgy faltam az oldalakat. Nem is kérdés, hogy türelmetlenül vártam a folytatást, ami végre-végre megérkezett.

Persze aggódtam kicsit... na jó, nagyon. Nem tudtam, az írónő vajon képes lesz-e megismételni az első kötet varázslatát, vagy ez a regény szintén beleragad a második részek tipikus betegségébe, és csak amolyan tingli-tangli átvezető lesz belőle. Nos, én azt érzem, egy kicsit ez is, az is igaz volt a Túlélők világára, de azért a pozitívumok még így is utcahosszal nyertek.
„… az emberek jobban kedvelik az angyal kinézetű rosszfiút, mint a jófiút, aki úgy néz ki, mint az ördög.”
Kezdjük a keserű pirulával! Szerintem a könyv háromnegyede roppant komótosra vette a tempót, méghozzá érthetetlenül túl rövidbe szabott fejezetekkel, és megtört eseményleírásokkal, ráadásul a fő történetszál – az időközben Chukie babává változtatott kishúg keresése – kísértetiesen emlékeztetett az Angyalok bukására. S lássuk be, kritikus hangulatomon az sem segített túlzottan, hogy nagy kedvencemet, Rafit, mindössze egy-egy villanásra sikerült lapvégre kapni. Félre ne értsen senki, imádtam, ahogyan a kard közvetítette látomások lévén részesévé vált a cselekménynek, holott fizikailag nem volt jelen, pláne, hogy ily módon egy pindurit az ő szemszögéből is bepillantást kaphattunk a korábbi történésekbe. Node, ezzel voltaképp a tiltott románc alakulásának szinte lőttek, ami ugye az én esetemben egyet jelent az enyhe durcázással.
Még szerencse, hogy azért bőven akadt a regényben olyan vonás, ami mindenképpen elismerést érdemel! Tetszett, ahogyan árnyaltabbá vált a háttértörténet és részletesebb lett a világ kidolgozottsága. Számos olyan kérdésre választ kaptunk, amely sokunk agyában felmerült a korábbi rész olvasásakor, például az angyalok terveiről.
„… nem az a fajta lány vagyok, aki elrabolt királykisasszonyként, passzívan várja, hogy megérkezzen a herceg, és megmentse. Ennek ellenére iszonyú király volna, ha Rafi egyszer csak befutna.”
Ügyesnek találtam, ahogyan Penryn családja megóvása iránti vágyát az írónő az események alakításával szép lassanként átfordította a teljes emberiség megmentésének kívánságába, s mindezt tette úgy, hogy az valóságos és hihető maradt. Megmutatta az emberiség szépségét és rondaságát is, de a csodásan élő mellékszereplők a jók, védelemre érdemesek irányába billentették a képzeletbeli mérleget. S bár ifjú hősnőnk erős és talpraesett, ő maga is tisztában volt vele, képtelen egyedül felvenni a harcot halhatatlanok egész seregével. Mégis, ha úgy hozta a helyzet, nem ijedt meg a saját életét is kockára tenni, és megtett minden tőle telhetőt, hogy helyt álljon.
„… a túlélők világában nincs olyan, hogy biztonságban vagy.”
Az is ínyemre volt, hogy ugyan ez a kötet véresebb, hátborzongatóbb, néhol egyenesen kísértetiesen sötétebb, a fel-felcsillanó humornak és könnyedségnek hála a hangulat nem lett nyomasztó. Azt hiszem, ennek kivitelezéséhez pompás ötlet volt részben az élettelen, mégis érző kardot felhasználni. Alkalmanként egyenesen úgy éreztem, lehetne akár olyan jópofa karakter belőle, mint a Walt Disney-s Aladdin varázsszőnyegéből. S ha már a vicces figurákat említem: az ikrek, Du és Dam, szintén szereztek pár mulatságos percet, bár ebben biztosan közrejátszott, hogy miután valaki rámutatott a hasonlóságra, az én képzeletemben is gyanúsan a Wesley fiúkra emlékeztetve jelentek meg.
Ám az én szememben a regény legnagyobb erőssége tagadhatatlanul annak utolsó negyede volt. Először is Rafi visszatért, és az én romantikáért bolonduló szívem rögtön hevesebben kezdett verni, mihelyt újra együtt voltak Perlynnel, s jutott egy kis szerep a gyengéd érzelmeknek. (Imádtam azt az éjszakai közös müzlis-mogyoróvajas nassolást olvasni!) Aztán pedig ott volt az az elképesztően látványosra sikerült akcióbomba, a nagy összecsapás, ami szinte szó nélkül hagyott. Fantasztikus volt!
„Egy új nap virrad a túlélők világára.”
Tudván, hogy most ismét hónapokat kell várnunk a folytatásra különösen hálás vagyok az írónőnek, amiért ugyan nyitott befejezéssel zárta a kötetet, közel sem falkaparós függővéggel hagyott minket magunkra. Mindazonáltal persze nem panaszkodnék, ha mihamarabb érkezne a harmadik rész.

{ Kedvenc idézetek }

„A paranoia időnként tényleg életmentő lehet.”
„… még a szörnyetegek is érezhetnek fájdalmat.”
„A hősöknek szokásuk szörnyűséges módon elhalálozni.”

{ A trilógia }

Az írónő eredetileg öt részesre tervezte az általa Penryn és a Vég Napjainak keresztelt sorozatot, ám aztán úgy alakult, hogy csak trilógia lesz a történetből. Az egyes kötetek megjelenései között sok olvasó legnagyobb fájdalmára két-két év is eltelt, a várakozás hónapjaiban mindössze az esetleges megfilmesítés híre adott egy kis reményt. A befejező kötet eredeti nyelvű kiadása idén május 12-én fog a boltokba kerülni, s az írónő ígér, abban végre többet is megtudhatunk majd Rafiról és a múltjáról.

1. Angelfall - Angyalok bukása
2. World After - Túlélők világa
3. End of Days


04.06. - Angelika blogja
04.09. - Dreamworld
04.12. - Insane Life
04.13. - Függővég

Nyereményjáték:

A történetben fontos szerep jut Rafi kardjának, ezért mostani játékunk során híres filmes, könyves avagy videojátékban szereplő kardokkal találkozhattok. Nincs más dolgotok, mint kitalálni az egyes állomásokon látható képek alapján az adott fegyver magyar nevét (amennyiben nincs, úgy természetesen az eredetit - ezt minden mezőnél jelezzük), és beírni azt a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoláson az vesz részt, aki mind a nyolc karddal megpróbálkozott! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni.)

a Rafflecopter giveaway

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Esetleg lehet tudni, hogy pontosan mikor jelenik meg? Csak ezért kérdezem mert a Könyvmolyképző oldalán nincs megadva pontos dátum.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én könyvfesztivált hallottam emlegetni.

      Törlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top