2014. szeptember 27., szombat

Rainbow Rowell: Eleanor & Park - Eleanor és Park (BtK)


molygoodreads

Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből. Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.

Kiadó: Scolar
Fordító: Simonyi Ágnes
ISBN: 9789632445359
320 oldal, keménytáblás

Értékelésem:


Csak röviden:
„...a művészetnek nem muszáj szépnek lennie, azt kell elérnie, hogy érezz valamit.”
Azt szoktam mondani, a ya regények nem nekem valók. Ha már fiatalabb korosztályú főszereplők, akkor a new adult románcok az én asztalom. Aztán szembejönnek olyan szerzők, mint Jennifer L. Armentrout, Stephanie Perkins, és David Levithan, művei és máris kevésbé magabiztos bennem az ellenállás. Mert ezek bizony mind nagyon jók. Nem csupán az alapötletet tartom figyelemre méltónak, s nem csak a sztori alakulása köt le, hanem a szöveg és a stílus is elképesztően tetszik. Imádom a bölcs, néhol fájdalmas mondatokat, a humor csillanásait nem különben, s a bennem élő idézet mániás pedig mondhatni eksztatikus boldogságban úszkál. Most pedig még egy nevet felvéshettem magamnak: Rainbow Rowell személyében új kedvencet avattam.
„Megpróbált visszaemlékezni, hogyan is történt meg ez – hogyan lett egy ismeretlenből az egyetlen személy, aki számít.”
Azt hiszem, ezzel a pár mondattal nagyjából rá is világítottam, nálam milyen fogadtatásra lelt a Eleanor és Park, igaz? El-voltam-ragadtatva-tőle! Megfogott magának, és nem eresztett ez a keserédes első szerelemről s még megannyi másról szóló írás. Teljesen magába bolondított a szavak választása, a hasonlatok... a fogalmazás maga volt az élvezet. Úgy gondolom, a hibáikkal együtt tökéletes szereplők szintén bámulatosan jól eltaláltak és egyediek, történetük pedig hangulatos és csodálatos utazás, amelyen minden apróságnak súlya van. Valóságos, mégis mesés. Retro, ugyanakkor ma is aktuális. Csendes, elsöprő, bájos, fájdalmas, humoros és szívet tépő. Igen, így, egyszerre mind. Az olvasás egyetlen percére sem hagyott érzelmek nélkül. Sőt, ami azt illeti akkora hatással volt rám, hogy az utolsó oldalakat alig láttam a szememben gyűlő könnyektől.
Szerintem ez egy olyan fantasztikusan megkapó regény, amit vétek lenne kihagynia bármelyik romantikus lelkületű könyvmolynak. De tessék felkészülni, széles mosoly és sajgó szív egyaránt szerepelhet a mellékhatások között!

Egy kis ízelítő, mi rejtőzik a lapokon:

Park, ahogyan Eleanor látja:

„Majdnem biztosra vette, hogy ázsiai. Nehéz volt megállapítani. Zöld szeme volt. A bőre színe pedig mint a mézen átszűrt napsugár. (...) A fiún minden erős és karcsú volt. (...) Parknak jól állt a fekete. Olyan volt, mintha faszénnel rajzolták volna meg. Sűrű, ívelt fekete szemöldök. Rövid, fekete szempilla. (...) Telt, határozott száj. Erős, ívelt járomcsontok (...)
Még meg sem hallgatok egy számot, de ő már tudja, hogy tetszeni fog nekem. Még el sem jutok a csattanóig, ő már nevet. Van egy pont a mellkasán, épp a nyaka alatt, amitől hagyni akarom, hogy kinyitogassa az ajtókat nekem. Csak egy van belőle.”

Kedvenc Park mondat:
„– Nem tetszel nekem – felelte –, hanem szükségem van rád.”

Eleanor, ahogyan Park látja:

„Lehetetlen, göndör haja... élénkvörös színben pompázott. (...) Minden közhely, amellyel valaha Clint Eastwood szemét leírták, érvényes volt Eleanoréra is. (...) imádnivaló az arca! A szeplők tetején gödröcskékkel... és olyan kerek, akár a vackor. (...) a legokosabb lány, akivel valaha találkoztam, és a legviccesebb. (...) nem volt... szép. Jó volt. Tiszteletre méltó. Becsületes. (...) a legbátrabb ember, akit ismerek. (...) Mellette mindenki szürkének és unalmasnak tűnik...”

Kedvenc Eleanor mondat:
„– Nem tetszel nekem, Park – mondta Eleanor, és egy pillanatra ez úgy hangzott, mintha komolyan is gondolná. – Azt… – a hangja majdnem eltűnt – hiszem, én érted élek”
Kapcsolatuk néhány pillanata:
„- Jesszusom baszki - mondta Park halkan, és fejével a mellette lévő hely felé intett -, ülj már le!”

„A csaj beleolvasott a képregényébe. Park (...) nem szólt semmit. Csak szélesebbre nyitotta a képregényt, és lassabban lapozott.”
„Elővette a ballonkabátja zsebéből a walkmanjét, és (...) megnyomta a lejátszás gombot, majd - óvatosan - a lány hajára tette a fejhallgatót.”
„Amikor aznap reggel felszállt a buszra, nyomban felemelte a fejét, hogy megtalálja Parkot. A fiú is felnézett, mintha várta volna. Eleanor akaratlanul is elvigyorodott. Csak egy másodpercre.”
„Park nem nézett fel. Addig tekergette a sálat, amíg a lány keze a kettőjük közt lévő hely fölé került. Azután belecsúsztatta a selymet és az ujjait a nyitott tenyerébe.
És Eleanor darabokra hullott.
Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.”
„Amikor felszállt a buszra, Park rámosolygott. (...) Amikor odaért, Park felállt, és alighogy ő leült, megfogta a kezét, és megcsókolta. (...) Az arcát egy pillanatra a fiú vállára, fekete ballonkabátjára hajtotta, mire ő erősen megszorította a kezét.
– Hiányoztál – suttogta.”
„– Randi – mondta Park.
– Gyakorlatilag – tette hozzá Eleanor.”
„Állandóan együtt voltak, és mégsem volt elég.”
„– Előtted semmi sem számít – jelentette ki a fiú. – És elképzelni sem tudom, hogy lenne utánad.Eleanor megrázta a fejét. – Ne.– Mit ne?– Ne beszélj az azutánról.– Csak azt akartam mondani, hogy… Én akarok lenni az utolsó is, aki valaha megcsókol… Ez rosszul hangzik, olyan, mint valami halálos fenyegetés, vagy ilyesmi. Azt próbálom elmondani, hogy te vagy az igazi. Ez számomra az igazi.”
„Nem tudom, hogy búcsúzzak el tőled – mondta Eleanor.
Park kisimította a haját az arcából. Még sosem látta ilyen szépnek. – Akkor ne tedd.”

Kedvenc idézet:
„...a kétségbeesés még kutya füle, a remény az, ami piszkos ujjacskákkal cibálja a szívét.”

{ Két apróság }

A bejegyzésben a nagyszerű, new yorki szabadúszó illusztrátor, Simini Blocker rajzait használtam, amelyekbe tumblr oldalának követőjeként hamarabb beleszerettem, mint hogy idézeteken és részleteken túl bármit is olvastam volna Rainbow Rowell tollából. S rajongásommal nem vagyok ám egyedül! A regény Barnes & Nobel Exclusive kiadását ugyanis fanartokkal egészítették ki, és Simini egyik alkotása is helyet kapott benne.

Egyre jobban rákapok arra, hogy mielőtt nekikezdenék egy-egy könyvnek, előbb rákeresek, készült-e hozzá hivatalos vagy rajongói playlist, és ha sikerül rábukkannom, akkor olvasás közben az szól a fülemben. Szerencsére ehhez a történethez bőven akad miből választani az írónő honlapján. Próbáljátok ki! Szerintem nagyon jó kis hangulat fokozó.

{ Könyv adatok }

Ki? Eleonor Douglas & Park sheridan
Hol? Omaha
Mikor? 1986. augusztustól néhány hónap

Műfaj: ifjúsági
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű, váltott nézőpontú
Érzékiség: nagyon visszafogott
Lezárás: nyitott

09.26. CBooks
09.27. Angelika blogja
10.07. Dreamworld

Nyereményjátékunk a regényben fontos szerephez jutó X-men képregényhez kapcsolódik. Minden állomáson megtaláljátok egy-egy szereplő képét, a Ti dolgotok, hogy felismerjétek a karaktert és beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! Magyar és angol neveket is elfogadunk. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.)
a Rafflecopter giveaway

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top