2014. augusztus 20., szerda

Carola Dunn: Death At Wentwater Court - Daisy és a jégbe fagyott Don Juan


molygoodreads

Daisy Dalrymple igen figyelemreméltó ifjú hölgy, aki újságírói munkát vállal, hogy függetlenségét biztosítsa – ez bizony meglehetősen szokatlan lépés egy vikomt lányától 1922-ben. Első megbízatása épp karácsonykor a Wentwaterek úri birtokára vezérli, ahol összegyűlik az egész család. A kellemes együttlétet hívatlan vendég, a „faragatlan tuskó” hírében álló Lord Astwick megjelenése zavarja meg, akire egy reggel a birtok tavának jegébe fagyva találnak rá – nyilvánvalóan nem baleset, hanem gyilkosság történt.
A helyszínre érkezik a Scotland Yard vonzó felügyelője, Alec Fletcher, aki a nyomozás idejére a segédjévé fogadja Daisyt. Valamennyi családtag gyanúsított, a gróftól egészen az unokájáig. A nyomozás során fény derül Astwick bárdolatlan viselkedésének következményére, és ez újabb gyilkossági indítékokat tár fel a Wentwater-birtokon. A szemfüles Daisy leleplezi a gyilkost, a családtagok többségét lenyűgöző megoldással áll elő, és felmerül egy jövőbeni regényes kaland lehetősége is.

Sorozat: Daisy Dalrymple 1.

Kiadó: Ulpius
Fordító: Alföldi Zsófia
ISBN: 9789633831984
336 oldal, kartonált

Értékelésem:

Ritkán, vagy talán helyesebb lenne úgy mondanom, a közelmúltig szinte sohasem olvastam krimit, ám vaknak és süketnek kellene lennem ahhoz, hogy ne vegyem észre az utóbbi időben sorra feltűnő, elsősorban a női olvasókat célzó ilyesféle regényeket a kiadók kínálatában. Roppant kíváncsi természet lévén nagyjából a lehetetlennel volt egyenlő az a próbálkozásom, hogy ellenálljak az egyre színesebb felhozatalnak. A kérdés csupán az maradt, melyikre essen a választásom: a pikírt humort, a természetfeletti garantálta borzongást, vagy a kora huszadik századi Angliát részesítem-e előnyben. Aki kicsit is ismeri az érdeklődő hörcsög-természet lélektanát, azt tudhatja, előbb-utóbb mindegyikre sor kerül, már csak az ’ez is megvolt’ megnyugtató érzése miatt is. Ezúttal a két világháború közti miliővel, és a minden lében kanál, talpraesett hősnő ígéretével hagytam magam elcsábítani, amikor kézbe vettem Carola Dunn egyelőre huszonegy könyvet számláló sorozatának nyitó kötetét.
„Egy nap majd regényt ír, és akkor minden élmény és ötlet kapóra jöhet.”
A huszonöt esztendős Daisy Dalrymple nem mindennapi ifjú hölgy. Bár egy vikomt leánya, mégis úgy dönt,
hogy nem óhajt családja megtűrt kitartottjaként az unalomtól elfonnyadni, helyette, fittyet hányva a megbotránkozó felhördülésekre, újságírónak áll. Tervei szerint a kevésbé ismert angliai birtokokat és arisztokrata családokat bemutató cikksorozatával kellő gyakorlatra tesz szert ahhoz, hogy egyszer majd sikeres regényíró váljék belőle. Amikor 1923. január elején megkapja első megbízását – a Wentwaterek otthonáról kell fotókkal illusztrált beszámolót írnia a Város és Vidék olvasóinak –, nagy valószínűséggel maga sem sejti, hogy hamarosan miféle kalandba keveredik.
„Micsoda rohadt balszerencse (…), ha egy vendég belefullad az ember dísztavába.”
Érkezésekor még úgy találja, tökéletesen időzítette a látogatását ahhoz, hogy bemutatkozó írását vicces anekdotákkal és a családról készült fényképekkel színesíthesse, hiszen az ünnepek és a napokkal korábban bejelentett eljegyzés miatt összegyűlt a népes família, ráadásul néhány úri vendég ugyancsak a pompás grófi birtokon tartózkodik. Ám a kellemesen töltött első nap után váratlan esemény zavarja meg a békés hampshire-i vidék nyugalmát: a nem annyira szívesen látott Lord Stephen Astwicket holtan találják a házhoz közeli tóban. Első pillantásra úgy tűnik, beszakadt a jég a szerencsétlenül járt, korcsolyázni indult férfi alatt, aki aztán képtelen volt a hideg vízből partra vergődni. Ám a helyszínt és a holttestet figyelmesen szemügyre véve világossá válik, hogy korántsem lehetnek benne bizonyosak, valóban így történt-e. Mivel ez nem olyasmi, amit könnyűszerrel el lehetne tusolni, diszkrét eljárásban bízva a Scotland Yardhoz fordulnak segítségért. A kiérkező Alec Fletcher felügyelő jobb híján Daisy-t teszi meg segédjének a nyomozás idejére. A kihallgatások és vizsgálódások számtalan családi titokra fényt derítenek, sőt, egy, a környék jómódú tagjait rettegésben tartó ékszerrablási ügy felgöngyölítését is lehetővé teszik.
„Kétségtelen, hogy minden család őriz néhány csontvázat a szekrényben.”
Az óvatos próbálkozásként indult olvasásból összességében kellemes szórakozás kerekedett számomra, annak ellenére, hogy úgy találtam, a humor még élvezetesebbé tehette volna a regényt. A picit döcögősnek érződött indulást követően kissé belekeveredtem a családi viszonyokba és nevekbe, de a könnyed stílus és a figyelmemet lekötő történet a lapok mellett tartott. Lelkesen kombináltam, izgatottan találgattam, a megannyi gyanúsított közül ki, és legfőképpen miért segítette a faragatlan tulok módjára viselkedő uraságot a túlvilágra. Kellemes meglepetésként ért, hogy a nagy leleplezéssel korántsem ért még véget a könyv, talán a szerző is sejtette, hogy a megnevezett indíték mellett nem minden olvasó (például én sem) fogadna kitörő örömmel egy szokványos lezárást. Egy biztos, az eztán következő néhány fejezetben hősnőnk ötletessége kimondottan nagy szerepet kapott.
Ó igen, a független Daisy! Személyében pontosan olyan karaktert kaptam, akit nagyon könnyen meg tudtam kedvelni, hiszen okos és életrevaló hölgy, akiben azért ott rejtőzik a kis hebrencs is, ezzel garantálva a megannyi folytatáshoz, hogy újra és újra bele fog keveredni valami szerfelett érdekesbe. Romantika rajongói mivoltomat természetesen most sem tudtam megtagadni, és amint feltűnt a bűnüldöző hatóságot képviselő Alec, én máris egy románc lehetőségét orrontottam. Persze itt és most még szinte semmi sem történt, no de a lehetőség megteremtését is díjazni kell, nem igaz?

Meg kell mondanom, kacérkodom a második rész – Daisy és a téli kert rejtélye – beszerzésével, amelyben a fülszöveg szerint Daisy egy meggyilkolt szobalányba, és egy igaztalanul megvádolt kertészfiúba botlik, miközben legújabb cikkéhez igyekszik anyagot gyűjteni egy vidéki kastélyban. Nyári kikapcsolódásnak tökéletes lenne.

A blogbejegyzés 2014.06.23-án megjelent az ekultura.hu felületén is.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top