Rebecca Donovan: Barely Breathing - Visszafojtott lélegzet
Bármilyen döbbenettel is zárult az első könyv, a tény, hogy van folytatás, mindenkit többé-kevésbé megnyugtathatott, Emma túléli a borzalmas támadást. A kérdés mindössze az volt, hogy ilyen szörnyűségek átélése után vajon milyen testi és lelki sebekkel kell majd együtt élnie, hogy sikerül-e a múltat maga mögött hagynia és végre megtalálnia a boldogságot.
„Lélegezz mélyeket, Emma - sürgetett. - Lassan, mélyen. Csak lélegezz.”
A történet fonalát hat hónappal az előző rész eseményei után vesszük fel: A törvény lesújtott Carolra, Emma megmenekült a bántalmazástól, és végre biztonságban van. Ám ő nem így érzi. Még mindig kísérti az emléke annak a rémes éjszakának, és továbbra sem találja helyét a mindennapokban. Elhatározza, ideje saját kezébe vennie az irányítást, aminek első lépéseként beköltözik szülőanyjához. Abban bízik, hogy Rachel egyszer s mindenkorra felhagyott önpusztító életmódjával, és lesz alkalmuk jobban megismerni egymást mielőtt ő főiskolára menne. Reméli, hogy minden jóra fordulhat, és élete végre normális kerékvágásban haladhat tovább. Ó, bárcsak! De Emma megpróbáltatásai messze nem értek még véget. Éjszakáit rémálmai teszik tönkre, nappal pedig új nehézségekkel találja szemben magát, ráadásul a múltja - a származása - sosem sejtett sötét titkokat rejteget, amelyek most váratlanul napvilágra kerülnek. Egy diszfunkcionális család romjai között, démonaival küzdve szenved némán, továbbra is képtelenül arra, hogy igazán megnyíljon Evan előtt. Szerelmével egyre távolabb sodródnak egymástól, s ki-ki új barátokra lel...
„Néha az embert jobban bántják, mint amit el tud viselni (...) És van úgy, hogy nem tudja, hogyan kérjen segítséget. annyira belemerül saját bánatába, hogy a végén mindenkit megbánt a környezetében.”
Az írónő most sem hazudtolta meg magát, és ismét nem egy könnyed könyvet adott az olvasók kezébe. De szerintem ez a kötet másként nehéz, mint a trilógia indító. Ez a rész nekem másféle gyötrődést, másfajta szívfájdalmat hozott. Persze nem hittem én, hogy most majd valami rózsaszín könnyedséget találok a lapokon, de azért nem erre készültem... nagyon nem.
A regény kezdetben mintha be akarta volna bizonyítani, mennyire találó mind a cím, mind a borító választás. Úgy éreztem, mintha visszatartott lélegzettel kukucskálnék az ajtó nyílásban, és semmit nem értenék, csak azt tudnám, hogy valami készül, valami nagy, ami mindent megváltoztat majd, és rettegve vártam, mit hoznak a következő fejezetek. Mint kiderült, kirakós módjára, darabonként megmutatkozó titkokat és sok-sok olyat, amivel nehezemre esett kiegyezni. A szereplők jó néhány döntésétől támadt dühönghetnékem, sőt, voltaképp előbb-utóbb szinte mindenkit szerettem volna jól megcsapkodni. Bőven kijutott az 'ugye nem???', az 'ó, ezt nem teheti!' és a 'de hát miééért?' pillanatokból. Ám minden zsörtölődésem ellenére képtelen voltam elszakadni a könyvtől. Mert igaz, az egyik percen még morogtam, de a másikban már olvadoztam a gyengéd jeleneteken, vagy éppen párásodott a szemem a meghatottságtól. Kész érzelmi zűrzavar, amit egy újabb extrém függővég koronáz meg.
Mégis, magamat is meglepve, azt mondom, mindez megérte, és akarom azt a folytatást... nagyon-nagyon... aztán pedig kíváncsi vagyok Jonathan történetére is. Azt hiszem, tőlem már nem meglepő, hogy a srácok a ludasak abban, hogy vad elszántsággal várjam egy szerző könyveit. Mentségemre legyen mondva, hogy ez a két fiú... Hogy is mondjam? Mint az angyal és az ördög, mint a nap és az éj... és engem mindkettő eszeveszettül érdekel.
Talán sokan éreznek majd másként, de én akkor is szeretném látni, ahogyan Jonathan egyszer majd megtalálja a saját útját, s megleli a megváltást. Igen, szinte botrányos, ahogyan betoppant Emma életébe. Igen, sokáig orroltam rá, mert féltem, hogy olyanra csábítja majd a lányt, amit aztán képtelen lennék megbocsátani nekik. És igen, a benne örvénylő sötétség megrettent és iszonyattal tölt el. De ugyanakkor gyengéim a meggyötört karakterek, és látva, hogy a nyers és érdes külső, az elfojtott indulat és fájdalom mögött milyen gondoskodó lélek lakozik, képtelen vagyok hátat fordítani neki.
Evan pedig... a legtüneményesebb és legromantikusabb srác. Ő a kedvesség, a melegség és a biztonság. Állhatatosságával levette Emmát a lábáról, mellette állt jóban-rosszban, és támogatta kitartóan. És olyanokat tud mondani, hogy attól egyszerűen rám tör az álmodozó sóhajtozhatnék. Hogy is ne vágynék újra találkozni vele?
„...tudnod kell, hogy az én életem értelme te vagy… Te vagy az ok, szinte minden mögött, amit teszek… és ezen soha nem akarok változtatni.”
Zene a könyvhöz: | A trilógia kötetei: |
1. Reason to Breathe - Elakadó lélegzet 2. Barely Breathing - Visszafojtott lélegzet 3. Out of Breathing |
További állomások:
04/10 - MFKata gondolatai
04/12 - Kelly & Lupi olvas
04/14 - Dreamworld
04/16 - Deszy könyvajánlója
04/18 - Nem harap a...
04/20 - Kristina blogja
04/22 - Roni olvas
04/24 - Könyvgalaxis
A nyereményjáték ezúttal sem marad el! A Maxim Kiadó jóvoltából a turné végén három példányt sorsolunk ki a Visszafojtott lélegzet című regényből. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)
a Rafflecopter giveaway