J. R. Johansson: Insomnia - Álmatlanság

A lány szemei megmentették az életét. A lány álmai szabadjára engedték a sötétségét. Négyévnyi teljes alvásmegvonás után a gimnazista Parker Chipp úgy érzi, már nem bírja sokáig. Éjjelente alvás helyett belép azon személy álmaiba, akivel aznap utoljára teremtett szemkontaktust. Parker tudja: ha nem sikerül záros határidőn belül aludnia, meg fog halni. Azután találkozik Miával, akinek békés, csodásan egyszerű álmai végre lehetővé teszik számára a nyugodt pihenést. Ám ami véletlenszerű, megváltó találkozásnak indult, rövidesen megszállottsággá fajul: Parker tomboló vágya az után, hogy mindennap sikerüljön Mia szemébe néznie, egyre szélsőségesebb és bizarrabb tettekre sarkalja. Az iskolában mindenki azt hiszi róla, hogy teljesen bekattant, még a legjobb barátai is. Amikor pedig Miát fenyegetni kezdi egy igazi perverz kukkoló, mindenki meg van róla győződve, hogy Parker az, ráadásul különös emlékezetkiesései miatt már ő maga is kezdi komolyan megkérdőjelezni a saját ártatlanságát… Sorozat: Éjjeljárók 1. Műfaj: Ya paranormális thriller Kiadó: Főnix Könyvműhely Fordító: Dr. Sámi László Megjelenés: 2014. április 24. ISBN: 9637051548 280 oldal, puha kötésű Értékelésem:

J.R. Johansson bemutatkozó, Álmatlanság című regényével garantáltan ébren tartja olvasóit, hisz egy érdekes alapötletet magával ragadó stílusban kerekít igazán szórakoztató, csavaros történetté. Minden benne van, amitől egy jó könyv letehetetlenné válik: élő karakterek, meglepő fordulatok, némi borzongással fűszerezett izgalmas akció, eltéphetetlen baráti kötelék és egy csöppnyi ártatlan románc... De talán az a legnagyszerűbb benne, hogy bátran ajánlható fiúknak és lányoknak, ifjabbaknak és felnőtteknek egyaránt.

„Valahol elég ironikus, hogy oly sokat tudok az emberek álmairól, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy én magam sosem alszom. Vagyis, a testem, az igen, ám az agyam… nos, az már kevésbé. (...) Álomlátó vagyok.”

Amióta Parker Chipp betöltötte a tizenkettőt, képtelen aludni. Mármint képtelen az igazán pihentető alvásra. Ugyanis valahányszor elszunnyad, belép annak az álmába, akinek aznap legutoljára a szemébe nézett. Mindent lát, és mindent érez, ami csak szerepel az álomban. Ám így, hogy agya sosem kapcsol ki, a teste nem jut hozzá a feltétlenül szükséges pihenéshez. Az insomnia lassanként végez vele.

Aztán találkozik Miával, és négy év óta először végre képes teljesen kikapcsolni, mert valami okból kifolyólag a lány álmaiban ő maga is képes elaludni. Mivel ez lehet túlélésének kulcsa, Parker mindent megtesz, hogy minden nap Mia legyen az utolsó, akivel szemkontaktust teremt. Csakhogy azzal, hogy bármerre is jár a lány, ő minduntalan váratlanul felbukkan, a frászt hozza Miára. Így amikor az fenyegető emaileket kezd kapni, rögtön Parkerre gyanakszik. Parkerre, aki ugyan sosem bántana senkit... csakhogy egy ideje különös emlékezetkiesései vannak. És hogyan segíthetne Miának, ha pont ő az, akitől rettegnie kell?

„Megráztam a fejem, mert láttam, hogy a zavarodottság és pánik hulláma fut végig az arcán. Mindez elég rosszul jött ki. Te vagy a függésem tárgya? Öregem, ez totál úgy hangzott, mint egy idézet az „Ezeket mondaná egy sorozatgyilkos” című felsorolásból.”

A könyvben két történetszál alakulását követhetjük felváltva. Az egyik fókusz természetesen Parker és a különös adottsága, amelyre egyelőre csak átokként képes gondolni, a másik pedig a Mia zaklatója körüli rejtély. Utóbbi teljesen kibontakozik, méghozzá roppant izgalmas, mindent és mindenkit megkérdőjelező borzongást hozva számomra. Előbbibe viszont leginkább csak belekóstolunk, de a számos felvetett, engem igen csak gyötrő, kérdésre - honnan? hogyan? miért? - választ szinte egyáltalán nem kapunk. Gondolom, azokat majd a sorozat többi részében lelhetjük meg, ahogyan az egy átívelő száltól elvárható.

Parker összetett karakterével szerintem nagyszerű munkát végzett a szerző, és rajta keresztül ügyesen érte el, hogy tűkön ülve, körmöt rágva várjam, most akkor mi lesz ebből. A regény eleje garantálta, hogy teljesen átérezzem, mennyire szüksége van Parkernek a pihenésre, mégis, később egyre riadtabban szemléltem, ahogyan mind furcsább dolgokra ragadtatta magát azért, hogy azt meg is kapja. A kezdetben rendkívül szimpatikus fiúban szép lassan elkezdtem kételkedni, tettei miatt egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, majd ahogyan a józan ész és az őrület között egyensúlyozott már komolyan aggódtam. De az írónő kitűnően ráérzett, meddig szabad játszania az idegeimmel, mikor kell megmutatnia, hogy bár a Sötétség ott lappang benne, azért Parker igen is megérdemelte a bizalmamat.

Kitűnően szórakoztam, így csak azt mondhatom, várom a folytatást!

Az Éjjeljárók második kötete eredeti nyelven idén június elején fog megjelenni, Paranoia címmel.

A kis híján életét követelő eseményeket követően Parker Chipp igyekszik jobban alkalmazkodni az éjjeljáró léthez. És úgy tűnik, sikerül is neki... mindaddig, amíg egy börtönben másnapos nem ébred fel, 12 órányi emléket veszítve. A Sötétség valahogy átvette fölötte az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan állíthatná meg. Meglepő módon a rejtélyes motoros srácban, Jackben, talál szövetségesre, aki felajánlja, hogy segít Parker látó képességeinek fejlesztésében. Ám hiába a sok gyakorlás, a Sötétség egyre erősödik, átveszi Parker teste felett az uralmat és mindent megtesz, hogy elpusztítsa az életét.
Amikor Jack elárulja, hogy másféle Éjjeljárók is léteznek, Parker elgondolkozik, vajon az Oakville szerte történt furcsaságok valóban csak a véletlen művei-e. Végtére is, az emberek nem csupán alvajárnak. Leürítik a bankszámláikat, a város ismeretlen részében császkálnak, még embereket is ölnek - s mindezt álmukban, mindenféle emlék nélkül. Ha Parker rá akar jönni, mi történik, vagy valaha is újra szeretné látni az apját, szembe kell szállnia Jackkel... mert minél többet tud meg ezekről a más Éjjeljárókról, annál biztosabbá válik, hogy nem az élete az egyetlen, amit elveszíthet.

Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!