Drew & Fable: Egy szerelem három felvonásban
"Once in awhile, in the middle of an ordinary life, love gives us a fairytale."
Drew Callahan és Fable Maguire története egy modern kori, new adult, Hamupipőke sztori, ahol nem csak a herceg fut be a nehéz sorsú leányzó megmentésére, hanem bizony az is viszonozza a szívességet, és segít neki leszámolni az őt kísértő múlttal. Mindegyik kötet kellemes, könnyen követhető stílusban megírt, váltott nézőpontban elmesélt, szívmelengető, tökéletes kis romantikus kikapcsolódás, s ráadásul meglepően letehetetlennek bizonyulnak. Be kell vallanom, én már néhány fejezet után teljesen megszerettem a két főszereplő kis cukorborsót, és teljes vehemenciával szurkoltam a rózsaszín befejezésért. Tehát számomra az, hogy a függővéggel záruló első rész végénél megálljak, lehetetlen vállalkozásnak látszott... bár nem is próbálkoztam. Egy huzamban letudtam mindhárom felvonást.
S hogyan is néz ki pontosan ez a sorozat?
| Drew + Fable: | Kiegészítő történetek: |
| 1. One Week Girlfriend - Heti csaj 2. Second Chance Boyfriend - Második esély pasi 3. Drew + Fable Forever (novella) | 1. Three Broken Promises - Három megszegett ígéret ~ Jen & Colin ~ 2. Four Years Later - Négy évvel később ~ Chelsea & Owen ~ |
Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom,
amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az… Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni. Mindörökké.
amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az… Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni. Mindörökké.
„Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza.”
Álbarátnős történet mániám miatt vettem kézbe, de az emlékezetes karakterek és az érzelmek áradata tartott a könyv mellett. Nagyra értékeltem, hogy Fable személyében olyan hősnőt ismerhettünk meg, aki pontosan tisztában van a hibáival, és nem fél azokat kimondani sem. Tetszett, hogy bár Drew zaklatott múltját kezdettől sejteni lehetett, az írónő egy ponton csavart rajta egyet úgy, hogy totál kiakadós, állkoppanós pillanatot szerezzen nekem. A történet keltette érzelmek pedig... volt itt minden: szerelem, gyűlölet, sokk, undor, összezavarodottság, remény, izgalom, szomorúság, boldogság... plusz jó néhány olvadozósan sóhajtozós és izzóan szexis jelenet is. A pillecukortól pedig szerintem örökre álmodozóan fogok mosolyogni.
Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!
„- Miattad nem bolondulok meg - suttogom. - Miattad érdemes élnem. Neked köszönhetem, hogy jobb ember vagyok.”
Amennyire morogtam az első kötet nyitott vége miatt, akkora örömmel üdvözöltem, ahogyan a szerző megoldotta Drew és Fable külön töltött idejének bemutatását. Kellett, mert láthatólag előre mozdította a főszereplők alakulását - Fable mintha kevesebbet panaszkodott volna, Drew pedig végre kibújt a csigaházából - , de szerencsére áldásosan rövidre sikerült.
Ám mielőtt gőzerővel álmodozós romantikára kapcsolhattam volna, belépett a képbe az egyébként dögösen szexisnek leírt Colin fiú, belerondítva az elképzeléseimbe. A nagyon gyanúsan szerelmi háromszög kialakulására hasonlító történetszáltól a hajamig szaladt a szemöldököm, és beindult nálam a nanenanenanenane lemez, de így utólag azt mondom, bravó, szép próbálkozás, szinte már kétségbe estem, hogy... de csak játszott az írónő kicsit az idegeimmel, szó sincs semmi harmadik kerékről, a gerlepár csakhamar ismét együtt igyekezett rendet csapni az életükben, azaz megkapjuk a romantikus csomag minden elemét, még újabb pillecukrokat is. Van viszont valami, ami számomra bár rejtett magába pozitívumot, mégis kissé keserű szájízt hagyott hátra: s ez Drew mostohájának karaktere. Ő tipikusan az a figura, akit imádtam teljes szívvel gyűlölni, azaz a végkifejlettel kapcsolatban nincsenek aggályaim, ám a kivitelezés már teljesen más lapra tartozik. Bombaként berobban az arcunkba a váratlan szemszög váltás, ott találjuk magunkat egy zavart nő fejében, majd bumm, már vége az egésznek, anélkül, hogy arra a nagyon is égető kérdésre választ kaphatnánk. Számomra ez erősen elkapkodottnak tűnt.
Az álom: Máig elcsodálkozom, hogyan lehettem olyan szerencsés, hogy kikössek az NFL játékos, minden lány álma Drew mellett. Engem választott egyetlen és igaz szerelmének. Lefogadhatjátok, hogy én sem tiltakoztam. Imádom, hogy milyen körültekintően és határtalan türelemmel gondoskodik rólam. Sőt, meglepett egy gyönyörű esküvővel és nászúttal is. Mi másra vágyhatnék még?
A valóság: A mézesheteknek vége. Drewt futball karrierje állandó utazásra kényszeríti, de nekem maradnom kell, hogy gondoskodjak középiskolás öcsémről, hisz az ég tudja, anyánk biztosan nem fog. Tudom, Drew mindennél jobban szeret... csak éppen nem így képzeltem a közös életünket... egymástól távol, a másikat hiányolva. De voltak már nehéz pillanataink. Ezen is túljutunk, igaz? Hiszen mi vagyunk Drew és Fable, mindörökre. Legalább is remélem...
A valóság: A mézesheteknek vége. Drewt futball karrierje állandó utazásra kényszeríti, de nekem maradnom kell, hogy gondoskodjak középiskolás öcsémről, hisz az ég tudja, anyánk biztosan nem fog. Tudom, Drew mindennél jobban szeret... csak éppen nem így képzeltem a közös életünket... egymástól távol, a másikat hiányolva. De voltak már nehéz pillanataink. Ezen is túljutunk, igaz? Hiszen mi vagyunk Drew és Fable, mindörökre. Legalább is remélem...
"I love you so much, Drew."
"I love you too, Fable."
She looks up at me. "Forever?"
I smile and drop a kiss on the tip of her nose. "And ever."
Egy 130 oldalas ráadás novella mindazoknak, akik szívesen látják, mi történik kedvenceikkel miután egymásra találtak. Persze ilyen esetben legyünk felkészülve a túltengő romantikus érzelmekre, és a nagyobb dózisban adagolt szerelmi kinyilatkoztatásokra. :)
A történet egy évvel Drew és Fable eljegyzése után veszi fel a fonalat, hogy aztán fejezetenként heteket, hónapokat ugorva megmutassa, hogy minden kapcsolatnak vannak bizony hullámvölgyei is, nem csak emelkedett pillanatai. Az volt az érzésem, ez az írás egy árnyalatnyival jobban fókuszál a belső gondolatokra, mint a korábbi kötetek, ahol inkább dialógus központú volt a történet mesélése. Ám ezt leszámítva kapjuk, amit korábban is, két tündéri, csodásan összeillő szerelmest, akik átsegítik egymást mindenen.