Jegyzetlap #1: Lakatos Levente - Bomlás

Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal. Sorozat: Dr Lengyel 2. Műfaj: Thriller Kiadó: Ulpius Megjelenés: 2013.április ISBN: 9789632546919 / 9789632548562 442 oldal, puhatáblás /e-könyv Értékelésem: (rajongói könyv trailer)

„Személyiségünket tapasztalataink fűszerezik...”

Mondja a regény egyik sora, és azt hiszem nehezen tudnám találóbb mondattal indítani ezt a bejegyzést. Mert nálam ez a regény maga a rendet bomlasztó új tapasztalat. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a thriller (Oké, akadnak, akik krimiként emlegetik, de számomra sokkal inkább lelki hatásaiban volt megrázó, mintsem a gyilkosság ténye miatt.) rémisztgetős műfajnak számít a szememben, és borzasztó régen volt, amikor ilyen típusú történeteket fogyasztottam. Mostanában hacsak nem kecsegtet legalább egy árnyalatnyi romantikával vagy sok humorral a sztori, nehezen jövök lázba. Ráadásul öt esztendeje nem fogtam a kezemben hazai szerző írását azon prózai okból, hogy sikerült nem túl kellemes tapasztalatra szert tennem az őszinte vélemény kontra művészi önérzet témakörben. S akkor jön ez a fiatalember, és laza sármőrséggel, észrevétlenül rávesz, hogy ugyan, kukkantsak már bele a könyvébe.

Én meg szépen ott ragadtam. És jegyzeteltem, idézeteket írtam ki, és megint csak jegyzeteltem. Mégis, immár harmadik alkalommal telepedtem le szavakba önteni benyomásaimat, ám mindössze eddig jutottam, s most egyre morcosabban meredek a szinte üres képernyőn szemlátomást percről-percre gúnyosabban villogó kurzorra. Pedig isten bizony rengeteg apróság van, amit szeretnék megemlíteni. Kicsit úgy érzem magam, mint a gyerek, aki egy izgalmas kirándulásról hazaérve képtelen koherens mondatokban beszámolni a napjáról, helyette képeket mutogat, vicces pillanatokat elevenít fel és dobálja egymás után a befejezetlen félmondatokat, mert annyira szeretne érzékletesen s egyszerre elmesélni mindent. Úgyhogy elnézést mindazoktól, akik egy higgadt értékelésben reménykedve keveredtek ide, mert helyette csupán egy letisztázott jegyzetlapot kapnak:

„Ez a regény téged hivatott kigyógyítani belőlem.”

• Mi ez az ajánlás??? S itt hosszú percekre elidőztem, amely alatt élénk képzeletem komplett keserédes románcot szőtt a néhány szó köré. Tudom, nem vagyok normális. :P

• Előbb a „fizikai közérzetet javító tevékenység”-ként aposztrofált pásztorórán, majd a „szex James Bond” beszóláson kacagtam, hangosan.

• No és ezek az elnevezések! A Kökényesiről hatalmas kék szemekre kell asszociálnom. Kedves Flórián, aki csöppet sem kedves, fricska már nevében is. De a legjobb ez a Flórián Bibliája cím, hiszen ettől messzebb már nem is állhatna a szent írástól.

• Hogy most mi vaaaan? Ki az a Laura? Ki az a kölyök? Ki az a... egyáltalán, ki ez a sok ember? Most rajzoljak valami kapcsolati és esemény ábrát? Jaj már! És még számozni is rosszul számoznak ebben a könyvben?

• Jaaa, hogy nem a szövegszerkesztő bolondult be, hanem direkt van két féle betűtípus és számozás. Cseles!

„A könyvkiadók rákfenéje, hogy a kiszemelt szerzők nagy része – tisztelet a kivételnek – a szerződéskötés után rögvest írónak képzeli magát. Hátradőlve, saját fejük búbját cirógatva elhiszik, hogy a siker briliáns személyiségükből fakadóan nekik alapvetően kijár. Manapság azonban, amikor Magyarországon boldog-boldogtalan írásból akar meggazdagodni, egy jól megírt regény édeskevés. Muszáj az irodalom pátoszán felülemelkedve, marketingeszközökkel kufárkodva építkezni, különben soha a büdös életben nem indul be az eladás. Bármennyire cinikusan hangzik is, a könyv termék, a szerző márka.”

• Ez milyen jó már, mintha Levente egyenesen kibeszélne a könyvből. S jókor is jött, mert kezdtem kicsit letargikus lenni a párbeszédek tüntető távol maradása és a sok-sok elbeszélés miatt.

• 15% és végre kisütött a nap! Kezdem kapisgálni, hogyan is kapcsolódnak egymáshoz a szereplők. Jó lesz ez!

• Cicuuus! Méghozzá maine coon kandúr, ami fenséges és hatalmas gyönyörűség... igaz engem rövid úton elintézne, mert belehalnék a könnyezésbe és tüsszögésbe. De attól még képeket lehet nézegetni. Ez a picur pl milyen cuki:

• Melyik is Beethoven IX. szimfóniájának 4. tétele? ♪ ♫ ♪
  Hmm, ez és a The Killers érdekes választás Flóriántól.

„Magyarországon manapság mindenki könyvet ír. Vagy rapperként nyavalyog a rendszer miatt.”

• Cinikus énem elmondhatatlanul élvezi az itt-ott tetten érhető társadalom kritikát.

• Hogy lehet élvezni egy kvázi erőszakot? Hogy??? Dühös vagyok, viharzok. Micsoda beteg... ááá!

S körülbelül itt pihentem rá először az regényre. Időt kellett hagynom magamnak, hogy ülepedjenek az olvasottak, hogy emésztgessem a történetet, és hogy felhorgadt berzenkedésem kicsit csillapodjon. Egyértelműen nem az az egy ültő helyemben befalom szórakozás. Node, nézzük a második felvonást:

„Megmutatta, mely ponton találkozik a fájdalom, az élvezet, a test istenítése, valamint a megalázottság keserédessége.”

• Ó, én is mindjárt nyersen fogok fogalmazni! Na de komolyan, hol volt ez? Az én példányomból kimaradt ez a jelenet... teljesen igaza van Klaudiának, az szimpla dugás volt, és jónapot. Egyébként tetszik nekem ez a nő, végre egy normális, józan hang. Bár amilyen szerencsém van, kiderül, hogy ő is totál elborult.

• Ahá! Most esett le, hogy a regény szerkesztése milyen ügyesen vezet orromnál és leginkább kíváncsiságomnál fogva. Egyrészt mintha minden fejezet mini függővéggel zárulna, hogy észrevétlen már lapozzak is a következő oldalhoz. Másrészt a jelen nyomozása illetve a Szilvia & Flórián szál közti ugrálás is ügyes trükk. Csak arra eszméltem fel, hogy előre pörgettem kicsit, hol is fog folytatódni az a vonal.

• Imádom ezt az ellentétet! A téma durva, mocskosan gyarló, de a körítés mellé egy talán csipetnyit túl kimódolt, ám finomságokkal teli tájleírás. Káprázatos!

„A férfi élete a pénisze körül forgott, ki gondolta volna, hogy halálát is az okozza majd.”

• Lehetne ettől frappánsabban összefoglalni, mi a vezérszál? Aligha.

• Nem lehetne valami más jellemzést találni Flóriánnak, mint azt, hogy gombszemű? Rendben, az olyan gonosz felhangú, de szerencsétlen karakter lassan nem lesz más a szememben, mint gombszemek és hatalmas férfiszerszám absztrakt együttese. Brr!

Második, hosszabb könyv pihentetésről visszatérve három dolgot kellett megállapítanom:

1. Néha az írókkal képes megszaladni a billentyűzet, és a végeredmény valami döbbenetes szókép. Személyes kedvencem, aminek kiírását nemes egyszerűséggel a wtf. betűkkel láttam el: „mellkasomat feszítő szégyenem könnycseppekben kondenzálódott" 
2. Itt mindenki defektes, de igazán. Különcségek, furcsaságok, aberráltság és delírium gyűjteménye ez a regény. S bár nem paranormális történetről van szó, de már meg sem lepődök, hogy szellemek és démonok kerülnek szóba.... mert mint mondtam, itt senkinek nincs ki mind a négy kereke.
3. S ennek megfelelően a szemmeresztgető, felhúzott szemöldökű arckifejezésem állandósulni látszott egészen a befejezésig.

S két megjegyzést leszámítva innentől csak idézet helyek felsorolásává vált firkálmányom. Az ego természetesen felíratta velem, hogy akadt egy említés erejéig szereplő karakter, aki az Angelika nevet viselte. Ettől azért fontosabb, bár még mindig nem túl informatív, hogy a konklúzió szó mellé a következőket véstem: Wow, mi a fene, a srác tényleg tud írni!

A sok feljegyzett citátum közül így, visszaolvasgatva ezek tetszenek igazán:

„... bármennyit tanul is az emberi lélekről, a nőket soha nem fogja megérteni.”
„... a Biblia nem más, mint a marketing egyik tökélyre fejlesztett alapműve.”
„... a hit, a szexualitáshoz hasonlóan, az ember magánügye - finomított tabu, mégis legalább annyira örökös téma, mint a politika, az egészségügy vagy egy bajnoki futballmérkőzés. Mindenki beszél róla, mindenkit érdekel, mindenkit izgat.”

S végezetül álljon itt az, amely érzésem szerint össze is foglalja a regény történések mögötti értelmét:

„Soha nem tudhatjuk, mi rejtezik egy-egy emberi álarc mögött. Mindenki életében lappanganak mocskos, elfeledni vágyott titkok.”