2013. október 14., hétfő

Jamie McGuire - Walking Disaster - Veszedelmes sorscsapás (BtK)


molygoodreads

Lehet-e túlságosan szeretni?
Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti.
Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.

Főszereplők: Abby Abernathy & Travis Maddox
Eastern Egyetem - jelenkor

Sorozat: Gyönyörű 2.
Műfaj: New adult

 
Kiadó: Maxim
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Megjelenés: 2013. október 15.
ISBN: 9789632613116 / 9789632613109
488 oldal, kartonált / kemény borítós

Értékelésem:
„Együtt egy robbanékony elegyet alkotunk: vagy felrobbanunk, vagy összeolvadunk. Akár ez, akár az, abban a pillanatban, amikor megismerkedtem vele, az életem fejre állt. És nem akartam, hogy máshogy legyen.”
Ez az általam és hiszem, sokak által türelmetlenül várt regény nem sorozat folytatás, még csak nem is egy új sztori, hanem a Gyönyörű sorscsapás eseményeinek alternatív elbeszélése, ha úgy tetszik, ugyanazon történet Travis oldala. A Veszedelmes sorscsapás minden mozzanatát az ő szemszögéből látjuk, az ő gondolatain és érzésein átszűrve tapasztaljuk meg, amikor és ahogyan szerelembe esik Abby-vel, amikor már-már feladja a küzdelmet a lány szívéért, s amikor ráébred, harcolnia kell a szerelemért.
„Minden jobb, amikor a közelemben vagy.”
Habár a történet megegyezik az Abby által elmesélttel, érdemes esélyt adni Travisnek, hogy bebizonyítsa, megéri vele újfent szerelembe esnünk. Az ő könyve talán nem annyira könnyedén követhető - néha mintha magunk is elvesznénk az érzelmek között -, de ugyan olyan élvezetes és magával ragadó. S hogy nehogy ráunjunk erre az édes, szenvedélyes, őrült és diszfunkcionális, ámde pont ettől tökéletes szerelemre, ez a verzió hoz azért újdonságot is. Vannak momentumok, amelyeket itt egyszerűen átugrunk - pl: az az éneklős étkezdei pillanat -, ugyanakkor jó néhány plusz jelenet is helyet kapott, amelyek közül minden bizonnyal a szerelmesek külön töltött időszakában történtek adnak a legtöbbet a 'Travis érzéshez', mégis az én kedvenceim azok, amikor unokatestvérével, Shepley-vel azon ugratják egymást, vajon melyikük is a nagyobb papucs. (Szerintem döntetlen.)
Valamint teljesen új tartalom is került a kötetbe egy elő- s egy utószó formájában.
„Soha ne add fel a harcot azért, amit akarsz!”
A szempárásítóan megható prológusban azt az estét éljük át a három éves Travis-szel, amikor családjuk elbúcsúzott a haldokló édesanyától. Anyukája utolsó hozzá intézet szavai olyan élesen megmaradtak benne, hogy végül életét alakító, meghatározó elvvé vált számára. Ez a kis előzmény segített megérteni, miért olyan bizonytalan néha és miért is olyan birtokló ő.
„Amikor a jövőmet látom magam előtt, téged látlak”
Az epilógus pedig egy bájos ráadás, amely képes volt legyűrni utolsó kétségeimet, azzal kapcsolatos aggályaimat, tartós lehet-e egy ennyire intenzív szerelem. Az, hogy belekukkanthattam, hogyan alakult szereplőink sorsa ez után a Harry & Sally és Harcosok klubja találkozásából született történet után, számomra tökéletes lezárása volt a regénynek. Más kérdés persze, hogy egyúttal egy olyan szál is elindult, amiről még nagyon szívesen olvasnék majd a jövőben.
„Zilált család voltunk, de ha a szükség úgy hozta, erős várként védtük meg egymást.”
Aminek szintén roppant módon örültem, hogy ezúttal kicsit többet időzhettem Maddoxékkal. Mindannyiójukat szörnyen megviselte, amikor elvesztették családjuk szívét, és az apa magára maradt öt fiúval. De talpra álltak! Igaz, robbanékonyak, és állandóan ugratják a másikat, vég nélkül kötekednek egymással, ám ha valamelyikőjüknek szüksége van a testvéreire, azok mindent eldobva rohannak. Megkedveltem őket, izgatja a fantáziám, a titokzatos Thomas vajon milyen lehet távol a családi fészektől, és hogy Trent mire jutott a csapos leányzóval, akinek olyan lelkesen csapta a szelet.

„Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett vagyok, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled, egyedül az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek, Galamb.”
Persze minek is tagadjam, a regény legfőbb vonzereje számomra Travis maga volt. A való életben komoly ellenvetéseim lennének a sráccal kapcsolatban, ám könyves fantázia fiúnak tökéletes. Verekedős, nőcsábász, motoros, tetkós rosszfiú, aki miután megleli a neki való lányt, onnantól kezdve csak ő létezik számára. Erőszakos, birtokló és megszállott, de egyben sebezhető, törődő és védelmező is. És... Olyan. Nagyon. Szerelmes Abby-be. Rendben, beismerem, viselkedésével és cselekedeteivel nem egyszer nem értettem egyet, és belátom, Abby is okkal lökte el magától időnként (máskor meg csak nem látott a nő a szemétől :/ ). Ám azzal, hogy most jobban megismerhettem, könnyebbé vált megérteni, mi rejtőzik lobbanékonysága mögött; fájdalomból táplálkozó düh, bizonytalanság és mély szerelem.
„Tudom, hogy totál el vagyunk cseszve, oké? Ösztönösen cselekszem, indulatos vagyok, és te úgy fel tudsz bőszíteni, mint senki más. Az egyik pillanatban úgy viselkedsz, mintha gyűlölnél, a másikban szükséged van rám. Soha, semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy kell, és nem érdemellek meg..., de a francba is, szeretlek, Abby! Jobban, mint az életben valaha is bárkit vagy bármit.”
Hullámvasút. Így tudnám jellemezni Travis és Abby kapcsolatát. Parázslanak egymás közelében, állandóan vitáznak - akár a zsúfolt menzán ordítozva -, de tagadhatatlanul olyasmit fűzi össze őket, amitől képtelenség csak úgy elsétálni. Akár milyen magasra csapnak közöttük az érzelmi viharok hullámai, ők biztos kapaszkodók a másik számára. Külön-külön talán hibásak és különösek, de együtt valami eltéphetetlent és gyönyörű kerek egészt alkotnak.
„Bár a poklok poklát jártuk meg egymás miatt, együtt a mennyországra találtunk.”
Ahogyan múlt decemberben gyönyörű párja, úgy most a Veszedelmes sorscsapás is teljesen beszippantott. Nevettem, sóhajtoztam, meghatódtam... élveztem a könyvet. Számomra a kedvenc aranyköpés Travis 'szemérmilla' beszólása volt, a legszipogibb olvadós pillanat pedig a történet vége felé közeledve érkezett el, amikor:
„- Többé már nem írhatod elő nekem, mit tegyek, Travis! Nem tartozom hozzád!
A szavai mélységes haragra gerjesztettek. Nagy léptekkel odamentem hozzá, két kézzel letámaszkodtam mellé és az arcához hajoltam.
- ÉN VISZONT HOZZÁD TARTOZOM! - ordítottam.
Olyan erővel kiabáltam, hogy éreztem, hogy az arcomba tolult a vér. Abby állta a tekintetemet, még csak nem is pislogott. Lihegve néztem a száját. - Hozzád tartozom - suttogtam. A dühöm elpárolgott, ahogy a vágy átvette a helyét.
Abby kinyújtotta a kezét, de ahelyett, hogy képen törölt volna, megragadta az arcomat kétfelől, és a számra tapadt.”
Ajánlom-e a könyvet? Mi az hogy! Tartok tőle, lévén kedvenc lett nálam, a barátaim agyára is fogok menné az áradozásommal... :)
A hozzám hasonlóan lelkes rajongóvá lett olvasók minden bizonnyal örömmel hallják, hogy az írónő tervezi, hogy a többi Maddox fiú történetét is megírja. A várható sorrend: Trent, Thomas, s végül az ikrek. A sorscsapás moziról továbbra is csak annyit tudni, hogy a jogok a Warner Brothers-nél vannak, és a forgatókönyv írójául Julia Hartot kérték fel.

Beleolvasó:
Zene a könyvhöz:
Huszonkilenc dalból álló fantasztikus playlist található az írónő honlapján, amelyek közül az én kedvencem Lee Brice: Hard To Love-ja lett.

Travis ezt a dalt énekelte Abby szülinapján.

Kedvcsináló trailer:



A Maxim Kiadó gondozásában 2013. október 15-én jelenik meg Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás című regénye. A Blogturné Klub október 11-15 között öt napos blogturné keretében mutatja be a könyvet; minden állomáson egy kis extrával fűszerezett beszámoló formájában. (A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.) Ezen kívül az olvasókat nyereményjáték is várja! 
a Rafflecopter giveaway

További állomások:
10/11. Deszy könyvajánlója
10/12. Kristina blogja
10/13. MFKata gondolatai
10/15. Kelly & Lupi olvas

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Egy kicsit összezavarodtam, amikor a Maddox testvérekről írtál... Vagy én értelmezem félre teljesen, de a többi testvér nevei nem Trenton, Thomas, az ikrek pedig Taylor és Tyler? A Gyönyörű Sorscsapás című könyvben ezek a nevek szerepelnek, legalábbis az én példányomban. Csak mert, amikor írtad, hogy a többi Maddox fivérről is készül könyv (én a többire asszociáltam Travisen kívül), ezt írtad: "a többi Maddox fiú történetét is megírja. A várható sorrend: Trev, Thomas, s végül az ikrek. " Itt a Trev, Travis akart lenni, vagy Trent, csak elírtad? Nem piszkálódásból, csak kicsit megzavart :)
    Előre is köszönöm! :)

    Lina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban elírtam a Trentet Trevre (megesik), javítottam is. Ám a linken azért megtalálható volt a helyes leírás, ami gondolom, azért segített.

      Törlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top