Amanda Stevens - The Kingdom - A birodalom
A tavasz egyik kellemes meglepetése volt az Örök kísértés; amennyire tartottam a kicsit rémisztőnek tűnő gótikus hangulatától, olyannyira elvarázsolt a regény, és izgatott kíváncsisággal vártam, hogy kézbe vehessem a folytatást, A birodalom című részt. Nagy örömre, a külalakjában szemkápráztatóan igényes könyv tartalma sem okozott csalódást, sőt, egy hajszállal talán még felül is múlta a sorozat nyitó kötetét.
„Van itt egy cél, egy nagyobb terv, és tudom, hogy őrültségnek hangzik, de meg vagyok győződve, hogy nem ok nélkül hívtak ide.”
Néhány hónappal a charlestoni események után Amelia Gray élete kezd visszazökkenő a megszokott kerékvágásba. Bár gondolatai újra és újra visszatérnek John Devlin nyomozóhoz, igyekszik gyengéd érzelmeit és szörnyű emlékeit maga mögött hagyva magányos életére és munkájára koncentrálni. Új megbízatása a lehető legjobbkor érkezik, az érdekes szakmai kihívás mellett lehetőséget nyújt arra is, hogy egy időre eltávolodjon az ismerős helyektől és elmeneküljön az őt nyomasztó kételyek elől.
Ám a Blue Ridge-hegység lábánál található, látszólag csendes kisváros, Asher Falls, számos meglepetést tartogat. Már az odajutás is több, mint különös, mivel a kompút egy elárasztott régi temető felett visz át. Amelia szállása sem mindennapi, hiszen az egykori templomból átalakított lakóház ama bizonyos hátborzongató tó partján, a sötét erdő határában áll, ahol éjjel kísérteties kongatás és baljós suttogás hangjait hozza a szél. A lakosok pedig bizarrul és roppant titokzatosan viselkednek. Minden rémisztő, mégis furcsán ismerős Amelia számára, mintha csak hazaérkezett volna.
Amikor a temető rendbetételének látva véletlenül felfedez egy rejtett, név nélküli, ámde gondosan ápolt sírhantot, még nem sejti, mit bolygat majd meg kérdéseivel. Nap nap után mind ijesztőbb dolgok történnek vele. Valami hívogatja, valami üldözi, valami el akarja pusztítani... valami a múltból, ami talán az őt gyötrő számtalan kérdésre is választ adhat, ha van mersze kitartani.
Ahogyan legutóbb, úgy most is csak elismeréssel adózhatok az írónő tehetségének. Már-már költői leírásai hol gyönyörűséges színes tájképeket vetítettek elém, hol a sötéten vészterhes hangulatot közvetítették olyan érzékletesen, hogy teljesen beleborzongtam. A történet pedig ezúttal is ügyesen ötvözte a paranormális elemeket a thrillerek jellegzetességeivel, sőt még a romantikus szál is megcsillant itt-ott.
„Szükségem van rád!”
Ez utóbbi nagy elégedettségemre nem úgy valósult meg, hogy a problémás kapcsolattól egyenesen valaki más karjai közé rohant a hősnő. Azon minden bizonnyal fölöttébb felpaprikáztam volna magam. Nem, nagyon rafinált megoldással állt elő a szerző. Felettébb szokatlan módon egy teljes kötet idejére eltávolította a szerelmeseket egymás közeléből, ám azzal, hogy Amelia gondolatai újra és újra Devlinhez kalandoztak, elérte, hogy úgy hasson, mintha ugyan csak a könyv mezsgyéjén, de mégis szerep jutott volna neki a regényben. S bár ennek örültem, azért nem tagadom, bolond romantikus szívem nagyot dobbant, amikor az utolsó mondatokat olvastam, mert hiszen itt az ideje, hogy tisztázzanak mindent.
„Honnan tudnád, ki vagy, ha azt sem tudod, honnan jöttél?”
De megértem, hogy mielőtt erre sor kerülhetne, szükség volt arra, hogy Amelia jobban megismerje önmagát, hogy rájöjjön, kik a valódi szülei, mi végre kapta adottságát. S azt hiszem, ez a kötet erre teremtett lehetőséget. Korábban egy szinte áthatolhatatlan védőfalat húzott fel maga köré. Részben, hogy önmagát védje, de nagyobb részben azért hogy sok mindent elrejtsen a külvilág elől. Például gyökértelenségéből fakadó tragikus ürességét, vagy azt az érzelmi zűrzavart, ami benne uralkodott, amiért nem értette, mi zajlik körülötte, és fogalma sem volt, hogyan küzdjön meg a dolgokkal. Most viszont alkalma nyílt felismerni, hogy léteznek hozzá hasonlóak, hogy nem kell mindenkitől és mindentől eltávolodva egyedül élnie, hogy létezhet más út is, mint amit apja szabályai jelöltek is számára.
„Mintha az egész környéket egy sötét babona, egy gonosz varázslat tartotta volna uralma alatt.”
Mert brutális szörnyűségeket aztán bőven rejtett a dél-karolinai kisváros! Tisztára mint Silen Hill. Bűn, hazugság, és megannyi titok... boszorkányságról, démonokról, gyilkosságról, szellemekről... és egy elképesztően komplikált családról. S Amelia ennek csöppent a közepébe, és nem tudhatta, kiben bízhat, már ha egyáltalán bárkiben is. Miközben egyre több iszonyatos részlet került napvilágra néha nem is értettem, miért akar és hogyan képes olyan állhatatosan maradni, ahelyett, hogy jó messzire rohanna. De ő kitartott a végsőkig. Noha a kaland rémálomba illő volt, felfedte származását és adott számára egy értékes barátot. Ráadásul Amelia egy hű társat is szerzett: Angust, a sebesült kutyust.
Közledik a Halloween, ez a regény pedig tökéletes választás egy kis önriogatásra (habár talán nem tanácsos éjjel olvasni, mert engem a megreccsenő padló hangjától is a frász tört ki), s bár önálló kötetként is megállja a helyét, szerintem érdemes az egész sorozatnak esélyt adni. A magam részéről érdeklődve várom a folytatásokat - The Prophet & The Visitor -, és ha az NBC végre zöld utat ad a tv-sorozatnak, biztosan azt is megnézem majd.
A sorozat trailere: | A sorozat playlistje: |
Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak.