Rebecca Donovan - Reason to Breathe - Elakadó lélegzet
"A szerelem és veszteség mérlegében a szerelem adott erőt harcolnom azért, hogy tudjak... lélegezni."
Ez az ősz egyik olyan megjelenése, amit képtelen lettem volna kihagyni. Tudom, ez némileg mulatságos kijelentés egy könyvmolytól, de a képzeletbeli bevásárlólistámon - amelyet most ne kezdjünk el részletezni, pontosan hány kötetre is rúg már - pirossal bekeretezve, csillaggal külön megjelölve szerepelt, azon egyszerű okból, mert amikor bő egy éve nekiláttam feltérképezni a feltehetőleg nekem tetsző new adult regényeket, számos ajánlásban szerepelt Rebecca Donovan trilógiája. Mindenki dicsérte, a fülszöveg komoly témát lebegtetett meg, az idézetek pedig édesen meghatóak voltak. Szóval ki vagyok én, hogy ellen tudjak állni, nem igaz? Hogy ráadásul magyarul olvashatom, már csak fokozta a nagyon akarom érzést.
"Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény? Azt hiszem, a kockázat felméréséhez fontolóra kellett vennem, hogy törött szív vagy törött csont-e a következmény."
Emma Thomas mindössze hét esztendős volt, amikor szeretett édesapját egy autóbalesetben elveszítette.
Édesanyja a tragikus veszteség kínjai elől az alkoholhoz menekült, és lassanként alkalmatlanná vált arra, hogy ellása őt. Így került négy éve nagybátyáékhoz, ahol azóta kénytelen elviselni rideg szívű nagynénje kegyetlen, ok nélküli gonoszságát, testi és lelki terrorját. Emma hamar megtanulta, akkor jár a legjobban, ha lehajtott fejjel igyekszik szinte láthatatlanná válni, miközben kitűnő osztályzatokat szerez, és ügyesen helyt áll a tanításon kívüli tevékenységekben. Csak a főiskola lehetősége tartja benne a lelket; számolja a napokat, amelyek még elválasztják a szabadságtól. A szabadságtól, ahol nincs több brutális sérülés és szidalmazás.
S akkor egyszer csak új fiú, az okos és sportos Evan Matthews, érkezik a középiskolába, aki nem csak hogy észre veszi a szomorúság és zárkózottság fala mögött rejtőzködő Emmát, de ismerni is akarja, ezzel teljesen kiborítva a lányt. Nem számít, Emma mennyire áll ellen, milyen messzire löki magától, Evan szenvedélyes makacssággal igyekszik elhitetni vele, hogy barátok, sőt többek is lehetnek egymás számára. És Emma elkezd hinni, bár tudja, a több neki nagyon sokba kerülhet...
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."
Az Elakadó lélegzet megható történet egy lányról, akinek gyötrelmes életébe egyszer csak törékeny reményt hoz a szerelem. A regény egyszerre megrázó és felemelő, borzalmas és gyönyörű. A lapok érzelmek egész tárházát rejtik, s a szorongató fájdalomtól, a dühös frusztráltságon és kétségbeejtő tehetetlenségen át a torkot elszorító meghatottságig mindahány elképesztő intenzitással ragadja meg az olvasót. Lélegzetelállítóan szívszorító könyv, amelyet kihagyni vétek, letenni pedig képtelenség.
Nekem például még aludni sem igen akaródzott, hiába mutatott az óra már hajnali kettőt, egyszerűen tudni akartam, hogyan alakul Emma sorsa. Már a kezdet kezdetén megnyert magának szorgalmas, kedves természetével, és mindvégig abban reménykedtem, hogy sikerül kitörnie abból az iszonyatos helyzetből, amely folyamatosan mérgezte a lelkét, és újabb és újabb hegeket hagyott a testén. Természetesen romantika rajongó énemet sem tudtam közben megtagadni, és eszeveszetten drukkoltam, hogy Evanben meglelje igaz társát.
Ám emiatt a sok óhaj miatt némi nézeteltérésem akadt a könyvvel. Én ugyebár szinte az első fejezetektől tudtam, mit szeretnék olvasni, minek a megtörténését várom eszeveszettül és mi az a befejezés, amivel boldog lennék. Ám a szerző igen csak másként képzelte el a dolgokat, és esze ágában sem volt úgy alakítani az eseményeket, ahogyan azt én kívántam volna. Így bár az élvezetes stílusban mesélt sztorijával odaláncolt a könyve mellé, számomra durcás morcogásra is okot adott. Már Emma viselkedésének megértése sem ment minden alkalommal zökkenőmentesen, de Drew karakterének feltűnésétől teljesen begőzöltem. Nem csak hogy nem értettem, miért volt szükség egy olyan fordulatra, amely megkívánta az ő színre lépését, de egyenesen utáltam azt, ahogyan Emma viselkedett vele. Legszívesebben rákiáltottam volna, hogy 'hahó, neked nem ezzel a sráccal kellene lógnod'. A két utolsó fejezet pedig... minek szépítsem, teljesen kiborított. Néma hitetlenkedéssel meredtem a szavakra, mert először képtelen voltam felfogni, hogy ennek most itt és így van vége.
Mégis, minden zsörtölődésem ellenére is azt mondom, szerettem a könyvet. Nagy élvezettel olvastam Emma személyiségének fejlődését, a boldogság oly ritka, s ettől csak még értékesebb pillanatait, és persze a szerelem szárba szökkenését. És igen, Evant... ilyen nagyszerű fiú szerintem nem is létezik, de ha mégis, hát kérem közölni, hol lehetne szert tenni egyre. S ha már itt tartunk, egy olyan remek barátnőre, mint amilyen Sara, sem mondanék nemet.
Kedvenc idézetem:
"A szerelem segített, hogy ne csak átvészeljem, de éljem az életet."
A trilógia kötetei: |
Zene a könyvhöz:
|
1. Reason to Breathe - Elakadó lélegzet 2. Barely Breathing 3. Out of Breathing |
|
A Maxim Kiadónál 2013. október 1-én jelenik meg Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet című regénye. A Blogturné Klub tíz napos blogturné keretében mutatja be a könyvet; minden állomáson egy kis extrával fűszerezett beszámoló formájában. (A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.) Ezen kívül az olvasókat nyereményjáték is várja!
a Rafflecopter giveaway
További állomások:
09/21 Krisztina blogja
09/22 Deszy könyvajánlója
09/23 MFKata gondolatai
09/24 Nem harap a...
09/25 Kelly & Lupi olvas
09/27 Book Heaven
09/28 Dreamworld
09/29 Szilvamag olvas
09/30 Roni olvas