Kelly Creagh - Nevermore - Soha már
|
Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai? Főszereplők: Isobel Lanley & Varen Nethers Louisville - jelenkor Sorozat: Nevermore trilógia 1. Műfaj: Ifjúsági fantasy Kiadó: Könyvmolyképző Fordította: Farkas János Megjelenés: 2013. október 30. ISBN: 9789633733394 / 9789633733400 528 oldal, puha kötésű / kemény táblás Értékelésem:  |
"... csak egy álom vagy."
Azt hiszem, az ilyen regények utolsó oldala után sóhajtunk fel, hogy ez aztán különös egy élmény volt... majd meredünk magunk elé, miközben az agyunk igyekszik rendszerezni rohanó gondolatainkat, és megzabolázni a bennünk kavargó érzelmeket, több-kevesebb sikerrel.
Jómagam kissé kótyagosan, és fájdalmasan döbbenten bambultam percekig az utolsó szavakra, majd lerázva a bénultságomat, gyors egymásutánban két dolgot igyekeztem véghezvinni egy lendülettel. Először is készítettem egy nagy kanna forró teát, mert úgy éreztem, a néma iszonyat jeges ujjai már-már csontjaimat karistolják, és szükségem volt egy kis lélekmelegítőre. Aztán pedig mozgásra ösztökélten az internetes keresőt, hogy akkor most mi is a helyzet a folytatásokkal. Viharzó indulattal meresztettem a szemem a hihetetlen információra, hogy a szerző csöppet sem kapkodja el a trilógia, és ezzel együtt természetesen a főszereplők, sorsát. A záró kötet mindössze jövő nyáron fog napvilágot látni angolul, hallatlan! De úgy képzelem, az olvasók panaszára Ms Creagh csupán megrántaná a vállát, és valami olyasmit válaszolna, hogy mindennek megvan a maga ideje, nem siettethetjük azok érkezését, s egyébként is, ez az ő képzeletének teremtménye, szóval mi nem tehetünk semmit. Úgyhogy most itt állok fejcsóválva...
"... végül mindig a halál győz."
Pedig először nagyon tartottam a regénytől. Bizonytalankodtam, merjek-e újabb esélyt adni egy gótikus ifjúsági fantasy ígéretének, mert annyiszor megjártam már. Tagadhatatlan, kétkedésem azt eredményezte, hogy eléggé kritikus szemmel figyeltem a lapokon kibontakozó történetet. S be kell vallanom, kezdetben afelé billent a mérleg, hogy nincs itt semmi különlegesség. Az első pár fejezetet könnyedén ott tudtam hagyni, mert bár szeretem a rossz csillagzat alatt született szerelmesek történetét, mint ahogyan azt is, ha az iskola jókislánya meglátja a magányos rosszfiúban az értékes embert, de ez messze nem elég a figyelmem fenntartásához.
Aztán szép lassan kezdtek a furcsaságok beszivárogni a lapokra, ahogyan a leghétköznapibb dolog leírását is különös félelmetesség lengte át, s ahogyan egyre több rémisztő mozzanat tarkította az eseményeket. Én pedig szépen ott ragadtam a könyv mellett. Mert megfogott magának a vad szomorúság, az életre kelt, Tim Burtont megszégyenítően szürreális álmok, a kifacsarodott és önmagából teljesen kifordult világ. Lenyűgözőnek találtam azt az ötletet, ahogyan a nagy költőt, Edgar Allen Poe-t és szokatlan műveit az írónő beleszőtte a történetbe. Megigézett, de ugyanakkor a hideg rázott tőle. Annyi árnyék, démon, rém és fájdalmas magányosság üvöltött felém, hogy elkeseredetten kapaszkodtam egy boldog végkifejlet lehetőségébe.
Amely soha nem érkezett el! Úgy érzem, miután átvészeltem egy hátborzongató rémálmot, többet érdemeltem volna én is, és a főszereplők is. Mert bármennyire is furcsának tartottam a szarkasztikus és különc Varen Nethers (hát nem fantasztikusan régies a hangzása?) figuráját, a teljes könyv alatt, mindvégig érte, mellette szurkoltam, de most, 500 oldal után jóval több kérdés zümmög bennem, mint ahányra választ leltem, s kénytelen voltam otthagyni szegényt egy szörnyűséges helyzetben. S ettől én teljesen ki vagyok készülve.
Mégsem bánom, hogy adtam esélyt ennek a sztorinak. Talán kissé elnyújtottnak érzékeltem, különösen az előkészítést, de összességében tetszett. Nagyra értékelem benne a nem is burkoltan megfogalmazott társadalom kritikát, a paranormális elemek egyedi használatát, és azt, hogy itt egy csöppet sem szokványosan szépfiús főhős, akiről képtelen lennék eldönteni, vajon tényleg jó és igaz lélek-e, mégis vérzik érte a szívem. Úgyhogy nem is kérdéses, akarom tudni, nyakas és értelmessége ellenére időnként tipikus szőkeként megnyilvánuló szurkolólányunk, Isobel, mit tud kisütni a folytatásban. No és persze nem is én lennék, ha nem szeretnék igazi romantikus izzást és sóhajtozást is, mert egyelőre még csak villanások jutottak belőle, ami számomra közel sem volt elegendő.
| A sorozat kötetei: |
Zene a könyvhöz:
|
 1. Nevermore - Soha már 2. Enshadowed 3. Oblivion |
 |
További érdekes, hangulatos képek találhatóak az írónő pinterest mappájában.
A Könyvmolyképző Kiadónál 2013. október 30-án jelenik meg Kelly Creagh: Nevermore - Soha már című regénye. A Blogturné Klub, idehaza még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet; nyolc különböző blogon olvasható egy-egy beszámoló a könyvről, minden esetben egy kis extrával fűszerezve azt, valamint az olvasókat nyereményjáték is várja. A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.
a Rafflecopter giveaway
További állomások:
09/18. Kelly & Lupi olvas
09/19. Deszy könyvajánlója
09/20. Dreamworld
09/21. Nem harap a...
09/22. Roni olvas
09/23. Angelika blogja
09/24. Always Love a Wild Book
09/25. MFKata gondolatai