Cynthia Hand - Boundless - Angyalvágy
"Sokszor egyszerűen azt tesszük, amiről úgy hisszük, elvárják tőlünk."
Helló, Angelika vagyok, gyógyíthatatlan Tucker mániás. Bizony, már a trilógia első részében elrabolta a szívemet ez a "mókás, gyöngéd, szívdöglesztő, kedves, hóttnormális" cowboy fiú, és jobban izgalomban tartott az ő és Clara kapcsolata, mint főszereplőnk titokzatos küldetése. Ebből persze egyenesen következik, hogy olyan, mint objektív értékelés, részemről teljesen kizárt az agyamra telepedő tuckeres rózsaszín köd miatt. Hiszen mit nekem telepatikus kommunikáció, látomás vagy épp angyali misszió! Mit vártam a legtürelmetlenebbül a mostani regényben? Nyert! Azt, hogy a rajongói szívemet ripityára törő szakításból lesz-e olyan happy end, amire én áhítozom. Meg kell mondanom, az írónő alaposan próbára tett, és csak kínzott és kínzott, én pedig gondolatban már egy felháborodott hangú levél fogalmazását tervezgettem, miközben azért igyekeztem türelemmel kitartani a könyv legvégéig. Szerencsére, megérte.
Az én kis elfogult lelkem a regény elején makacs duzzogással válaszolt az egyébként is nehezményezett szerelmi háromszög nem szeretem szögletének előtérbe helyezése miatt. Morogtam és szemet forgattam az egyébként édes pofa Christian legtöbb megmozdulására, mert hát őszintén... nem kapta meg a forgatókönyvet, hogy ő nem azért van a színen, hogy édelegjen, csupán az a feladata, hogy segítsen kideríteni a kesze-kusza angyali üzik tartalmát? Nem, láthatólag őt senki nem tájékoztatta erről a kulcsfontosságú tényről, így a tökéletes barát mintapéldányaként tündökölt hosszú fejezeteken át. Eközben az én durcim természetesen exponálisan növekedett. S ha mindez nem lett volna elég, Angela egyre nagyobb szerepet követelt magának, miközben Clara élete nos, megrekedt egy mederben. Csoda hát, hogy egyre türelmetlenül lapoztam, hogy megtudjam, mi végre ez a káosz?
Ám amilyen összevisszának tűnt az első fele, olyan ügyesen kiteljesedő volt a folytatás: Végre megláthattuk a teljes mozaikot az eddigi apró részletek után. Ahogyan a sok különböző látomás egybefűzve mélyebb és összetettebb jelentést kapott, mint azt a szereplők a történet során valaha is gondolták, teljesen lenyűgözött. Az, amit és ahogyan megtudtunk Clara édesanyja és a bukott Samjeeza közötti kapcsolatról egyszerűen borzongatóan gyönyörű volt, engem teljesen meghatott. A pokolbéli 'kirándulás'tól a frász kerülgetett, habár az ember képzelt vagy valós bűneit megjelenítő tetoválások ötletét nagyszerűnek találtam. Az Angela és Christian közti kapcsolattól az állam leesett, igaz így visszagondolva az Angyalnyárban ott lapult azért egy elrejtett utalás. Bevallom, én bizony a végső összecsapás fejezetét szinte lélegzet visszafojtva és izgalomtól kerekedő szemmel olvastam, úgy magával ragadott.
No és persze ott voltak az édes Tucker és Clara közötti pillanatok a könyv egészében, amelyeket egyszerűen imádtam, mert egy olyan egyszerű mondat, mint hogy "Veled érzem otthon magamat." képes volt belőlem óriási álmodozó sóhajokat kiváltani. S igen, a "Hát akkor ne hagyj el!"-nél pedig erősen párásodott a szemem, miközben görcsösen igyekeztem a torkomban rekedt gombócot lenyelni.
Összességében azt mondom, kellemesen élvezetes befejezése volt ez a trilógiának. Vajon 2015 telén milyen jelenkori ifjúsági regénnyel fog visszatérni az írónő?
Beleolvasó: | Zene a könyvhöz: |
|
A Maxim Kiadónál 2013. október 1-én jelenik meg Cynthia Hand: Angyalvágy című regénye. A Blogturné Klub, idehaza még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet; ezen a héten három különböző blogon is olvasható egy-egy beszámoló a kötetről méghozzá minden esetben egy kis extrával fűszerezve, valamint az olvasókat nyereményjáték is várja. A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.
a Rafflecopter giveaway
További állomások:
09/17. Kelly & Lupi olvas
09/21. MFKata gondolatai