2012. november 24., szombat

Laurell K. Hamilton - Swallowing Darkness - Elnyel a sötétség

Sorozat: Merry Gentry 7.
Kiadó: Agave
Megjelenés: 2012. október
352 oldal, puha kötés

moly goodreads
Meredith NicEssus hercegnőnek nincs sok ideje feldolgoznia nagybátyjától, a Fény és Illúzió Királyától elszenvedett erőszakot és kedvese, Gyilkos Fagy elvesztését. A vad falka élére áll, hogy megtorolja anyjaként szeretett és tisztelt nagyanyja halálát. A legfőbb célpontok azonban ő maga és méhében hordott ikergyermekei, valamint az utódok apjai, a testőrei. Andais, a Levegő és Sötétség Királynője Unseelie Udvartartásából a trón eddigi várományosa, Cel korábban sem fogta vissza gyilkos indulatait. Ezúttal is kíméletlenül a hercegnő és sarjai elpusztítására tör. Ugyanakkor nagybátyja, Taranis – feltételezett apai jogon – magának követeli Merry gyermekeit. Eközben a tündérdombok megvetett udvara, a sluagh virágba és mágiába borulva újfent megerősödik. Ám az éjfekete éjrepülők is kevesek megmenteni az önkéntes száműzetésbe kényszerülő újdonsült királynőt és kíséretét. Eljön a leszámolás, a mindent eldöntő csata ideje: Merry csak az Istennő, a Hitves segedelmében és oltalmában bízhat, hogy ő és gyermekei, szerettei túlélik az összecsapást.
Vajon fény derül-e Meredith apja, Essus herceg halálának körülményeire? Lesújt-e újra a kegyetlen gyilkos? Mit kell feladnia a hús és vér kezének hatalmával bíró hercegnőnek azért, hogy elnyerje személyes boldogságát.

Ms Hamiltonhoz fűződő kapcsolatomat a legjobb indulattal sem lehet szokványos rajongásnak titulálni. Ő az az írónő, akinek a tehetsége és elképesztően színes fantázia előtt őszinte elismeréssel adózok, mégis nem egyszer fordult már meg a fejemben, biztosan akarom-e én olvasni sorozatainak elkövetkezendő köteteit? Anita Blake-el most éppen mosolyszünetet tartunk, s hogy őszinte legyek a Misztál csókjánál majdnem búcsút intettem Merry Gentry-nek is. Aztán jött a Fagyos érintés, és én olvadtam…
Egy darabig, hogy aztán úgy érezzem, kirántották alólam a talajt. Nem szégyellem bevallani, durcás sértettség és reménykedés között őrlődve fogtam neki a hetedik kötetnek. Vadul bizakodva lapoztam, mert hittem, előbb-utóbb lesz még mód visszafordítani a visszafordíthatatlannak tűnőt, de ugyanakkor csöppet zabosan meredtem a lapokra, hogy most ugyan mivel fog előállni ez a kegyetlen nőszemély. Nos, a korábbiaktól talán sötétebb hangulatú, de akciódúsabb regénnyel, amit szinte egy huzamban elolvastam, mert nem akaródzott letenni.
„Élet soha nincs halál nélkül, sötétség fény nélkül, fájdalom remény nélkül.”
Meredith immár várandós, méghozzá egy ikerpárral, akiknek nem egy, hanem rögtön hat apukájuk van, az öt testőr és Solto Lord személyében. Ám a hercegnő állapotossága egyszerre áldás és átok, hisz bár biztosítja helyét a trónon, ugyanakkor ellenségei még elszántabban törnek az ő és szerettei életére. Miután drága nagyanyja egy gonosz bűbáj miatt rátámad, majd karjai között meghal, bosszút esküszik. S a bosszú persze harcot jelent. Fájdalom, veszteség, intrikától terhes tündér politika, árulók leleplezése, véres csata, ismerős szereplők feltűnése, varázslatos mágia, meghökkentő csodák és egy nagy meglepetés 350 oldalba foglalva.
„- Mit adnál a Gyilkos Fagyodért?
- Bármit.”
Tagadhatatlan, hogy engem mindig is leginkább Merry és férfijainak kapcsolat tartott a sorozat mellett, hiába a pompás világfelépítés, a szereplők sokszínűsége, számomra romantika nélkül nem lenne tökéletes az élmény. Úgyhogy én különösen örülök annak, hogy az én szívemnek is kedvesebb Doyle és Fagy az, akikért láthatólag a hercegnő is jobban odavan, mint a többiekért. Nem csoda hát, hogy Doyle felgyógyulásakor ujjongtam, a 47. fejet végén pedig egyenesen majd kiugrottam a bőrömből. Más kérdés, hogy ilyetén elfogultságomban ahelyett, hogy igazán értékeltem volna, hogy a kezdeti kötetekhez képest mostanra a hús gyönyörei kevésbé hangsúlyosak, inkább azon keseregtem, hogy az első erotikus pillanat fölöttébb szűkre szabott, illetve hogy az egyetlen szex jelenet miért pont akkor és miért pont azokkal történt.
Az Elnyel a sötétség jó néhány, a kezdetektől nyitott kérdésre választ adott. Már-már záró kötet hangulatát keltette bennem. Kíváncsi vagyok, innen merre vezet majd Merry élete, a hírek szerint egy folytatás már elkészült (Divine Misdemeanors), s egy továbbira tett ígéretet az írónő.

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

2012. november 17., szombat

Richelle Mead - Succubus on Top - A szukkubusz éjszakája

Sorozat: Georgina Kincaid 2.
Kiadó: Agave
Megjelenés: 2012. október
304 oldal, puha kötés

moly goodreads
Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét.
Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.
Az izgalmas kalandokkal és váratlan fordulatokkal teli események közepette Georginának egyre nő a felelőssége: immár nem csupán démoni társaival próbál a pokoli ranglétrán egyre feljebb jutni, de halandó barátai mellett is elkötelezi magát, ráadásul a szerelemben is igen kreatív kiskapura talál.
„Az emberiségnek ez a lényege: hogy kudarcok és sikerek sorozata, mindenki a saját erősségeit és gyengéit próbálgatja, így jut egyről a kettőre.”
A második Georgina Kincaid kötet ott veszi fel a történet fonalát, ahol A szukkubusz dala letette. Én pedig alig vártam, hogy folytathassam a sztorit, hiszen nagyon kíváncsi voltam, hogyan alakul majd Georgina és Seth kapcsolta. Már mielőtt belelapoztam volna legalább öt különböző ötlettel játszadoztam el gondolatban arról, hogyan is hozhatnánk össze őket igazából és örökre. Persze tisztában vagyok vele, hogy a sorozatnak nem ez a lényege, de nem tehetek róla, én erre a szálra vagyok a legkíváncsibb. Látni szeretném, hogyan ismerik meg egyre jobban a másikat, hogyan küzdenek le minden akadályt, ami a kapcsolatuk útját állja, és igen, hőn áhítom a happy endet. Engem ismerve ez nem az évszázad meglepetése, nem igaz?
Szóval, elég nagy elvárásokkal fogtam neki a regénynek. Ám tudjuk, az elvárások és remények csalóka jószágok. No nem mintha A szukkubusz éjszakája rossz lett volna. Nem, ezt nem mondhatom, hiszen olvastatta magát, sokszor mosolyra ingerelt – a hangvétel mintha jóval humorosabb lett volna, mint korábban -, és ha még nem is hozott boldogságban örökkön örökkét, meghagyta a lehetőségét. Viszont összezavart, felbosszantott többször is.
Ahogy az első könyvben, úgy itt is kaptunk ’nyomozzunk a gaztevő után’ történet szálat, amelybe Georgina, mi sem természetesebb, alaposan belegabalyodik. Nem sok választása van, hisz barátja és munkatársa, Doug, nyugtalanítóan furcsán viselkedik újabban, s a jelek valamiféle titokzatos drogra utalnak. A régimódi eleganciával öltözködő gonosz figuráját, valamint az indokaira adott magyarázatot ötletesnek találtam, csak nem értettem, miért süllyedt az egész ügy ennyire a háttérbe. Talán csak azért, mert szörnyen, SZÖRNYEN, dühös vagyok a városba érkező inkubusz vonalra, de szívesebben vettem volna, ha Georginától nagyobb erőfeszítést kívánt volna az eset felgöngyölítése. Így túl egyszerűen jött a megoldás, hogy a ’nagy’ összecsapásról már ne is szóljak, mert azt olyan pikk-pakk lezavarták, hogy csak pislogtam, és értetlenkedtem, hogy komolyan csak ennyi lenne?
Az a bizonyos inkubusz, Bastian, Georgina régi jóbarátja… :S Ha rajtam múlik, jóval kevesebb figyelemben részesült volna! Még ha küldetése részleteit kissé erőltetettnek is éreztem, úgy okoskodtam, a Dana körüli szimatolás jó ürügy arra, hogy kicsit jobban megismerhessük csintalan szukkubuszunkat, esetleg bepillanthassunk ismét a múltjába. S ezt örömmel vettem. Ám azt nagyon nem vártam, sőt, utáltam, ami megesett közöttük! No és a másnap… ekkora tuskóként viselkedni! Elmondhatatlanul mérges vagyok a pasira, Georginára nem különben.
Mert ez az én szememben árulás volt a javából. Seth, a drága, szétszórt, bohókás, Seth persze megbocsátott mindent. Szinte már hihetetlenül könnyedén.
„Tudom, mi vagy – folytatta –, ahogy azt is tudom, mit csinálsz. A kapcsolatunk első pillanatától kezdve ezzel a tudással kell élnem. Zavar, persze hogy zavar, de azt nem jelenti, hogy nem tudom elviselni – a kezemre tette a kezét, ujjai szórakozottan körözni kezdtek a bőrömön. – De nem szabad félned megmondani nekem az igazat. Soha többet. Még ha ocsmány is az igazság. A kapcsolatunk nem a szexről szól, ezt elég nehéz lenne tagadni. De ha már őszinteség se marad benne, hamarosan itt állunk üres kézzel.”
Persze tudtam, hogy valaminek történni kellett, ami felzavarja kapcsolatuk állóvizét, hiszen bár a szex nem egyenlő a szerelemmel, de teljesen lemondani róla, amikor ketten vonzódnak egymáshoz, kemény kihívásnak tűnik. Világos, hogy nem fekhetnek le egymással folyton csupán aludni, de tudva, mi vezette Georginát lelke eladásához, nem gondoltam volna, hogy ismét ekkorát fog hibázni. Azt vártam, keresnek valami kreatív áthidaló megoldást, míg véglegesen meg nem oldják a problémát. Mert kell lennie valami kiskapunak, nem?
Különben mi végre a furi angyal, Carter? Már az első résztől izgatja a fantáziám a karaktere, mert gyanítom, a laza külső hatalmas meglepetést takargat. De mikor rukkol már elő valami ütőssel? Többször azt éreztem, szinte már-már mond vagy tesz valamit, ami kihatással lehet Georgina jövőjére … de aztán semmi. Dühítő!
Ám mindent összevetve, azt hiszem, ha valaki nem agyal túl mindent, mint jómagam, akkor jól fog szórakozik ezen a 300 oldalon. Könnyed hangú, humoros urban fantasyt fog kapni, természetfeletti lényekkel, veszéllyel, megoldandó rejtéllyel, romantikával és vágyakkal. Gyors kikapcsolódáshoz tökéletes!

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

2012. november 11., vasárnap

Mats Strandberg & Sara B. Elfgren - Cirkeln - A Kör

Sorozat: Engelsfors trilógia 1.
Kiadó: Geopen
Megjelenés: 2012. október
548 oldal, keménytáblás
Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…

moly goodreads

Egy svéd író páros boszorkányos ya-ja több mint 500 oldalon. Ez nem igazán én vagyok, gondoltam, hogy aztán az ízelítőül kapott első negyed olvastával sürgősen felül vizsgáljam a véleményemet. Mert annyi elég volt, hogy elvesszek, és akarjam a könyvespolcomra. Ott a helye, hiszen külalakra pazar, tartalma magával ragadó, a fordítása pedig maga az igényesség. Hogy bővebben?

A Kör olyan, mint egy kétoldalú érme.
„Mint a testvérek, akik nem választhatják meg a testvérpárjukat, a Kiválasztottak sem választották egymást. És mint a testvéreknek, nekik is meg kell tanulniuk együtt élni.”
Egyrészt izgalmas történet, hisz egy csapat középiskolásról szól, akikről egy vérvörös holdas éjszakán kiderül, hogy boszorkányok, ráadásul olyanok, akiket az apokalipszis megakadályozására választottak ki. Fel kell fedezniük, és meg kell tanulniuk uralni ébredező erejüket. El kell fogadniuk, hogy másságukban egészítik ki egymást, és bele kell rázódniuk, milyen csapatnak lenni. S mindennek tetejébe valaki egyesével célkeresztbe veszi őket, és az életükre tör.
„Az iskolába járás olyan, mintha idegen bolygóra deportálnák az embert. Minden áldott nap.”
Másrészt szomorú kép arról, hogy manapság milyen (lehet) középiskolásnak lenni. Amikor már nem csak a házi feladatok és dolgozatok az egyetlenek, amik miatt aggódnak a fiatalok. Csonka családok, félresiklott szülői életek, alkoholizmus, drogproblémák, önértékelési zavarok, tiltott szerelmek, viszonzatlan vágyódások, szüntelen iskolai terror… Kinek egyik, kinek másik keseríti mindennapi életét, és leküzdésük hatalmas, ha nem lehetetlen feladat.

Ha pár szóban kellene jellemeznem a regényt, az ügyesen válogatott szereplőket, az elképesztő hangulatteremtést és a nem várt fordulatokat említeném.
Kezdetben pindurit zavarosnak találtam a sok nézőpontot, még egy kis könyvjelző puskát is gyártottam magamnak a lányok neveivel, és néhány főbb vonásukkal. De alig néhány fejezet múltán kezdtem megérezni a varázsát annak, hogy ennyi szereplő életébe és fejébe láthatunk bele egyszerre. Nem tudnék dönteni, ki nőt jobban a szívemhez, hisz mindahányan elértek a lelkemhez a maguk módján. (Még a gonosz is, akit képtelen vagyok gyűlölni… inkább sajnálom.) Mert ezek a szereplők mind valódi, élő karakterek. Szerethető vonásokkal, hibákkal, problémákkal, változó, fejlődő személyiséggel. És valamennyien egyediek, voltaképp talán ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól. És ettől működik a kör koncepció ilyen csodálatosan! A lányok különböző személyiségei adottságaikban is visszaköszönnek, így a sok féleség kiegészíti, vagy éppen ellensúlyozza egymást, ezáltal egy erős, teljes egész kerekedhet belőlük.
„Vakítóan szürke ég alatt feketéllenek a fák sziluettjei. Egy időjárás nélküli nap – a nap sem süt, eső sem esik, csak ez a szürkeség...”
A borzongató hangulat engem teljesen beszippantott. Minden jelző, minden leíró szó tökéletesen a helyén volt ahhoz, hogy a lapokról életre keljen Engelfors, ez a gótikus csoda. Egy gyönyörű név mögé bújt porfészek. A borongós időjárás szinte rátelepszik a reménytelenséget árasztó, munkanélküliséggel küzdő, bezárt üzletekkel tarkított városra, amelyet - mi más? - komor erdő vesz körül. S ehhez a depresszív háttérhez adódik a misztikum és mágia. Különleges képességű boszorkányok, titokzatos ábrákkal teli, megfejtésre váró könyvek, varázslatok, leküzdendő démonok. Lehet ennek ellenállni?
Gyógyíthatatlan románc rajongóként mi sem természetes, mint hogy mihelyt gyengéd érzelmek tűntek fel a történetben, bekapcsolt bennem a lelkes szurkoló üzemmód. Vesztemre, mert így két akkora pofont adtak az események, hogy jó időbe tellett, míg magamhoz tértem a döbbenetből. Igaz, számomra már maga a nyitó fejezet felért egy kisebb sokkal. S aztán a tanév további eseményei is, mintha csak nem akarnának alul maradni, időről időre tartogattak meglepetéseket, hol kisebbeket, hol, mint mondtam, pofonszerű nagyokat.
„Ők a Kör. Együtt harcolnak az életükért. És nem ez volt az utolsó csatájuk.”
Szerintem önállóan is nagyszerű olvasmány bárkinek, aki szeretne egy kicsit mást, egy kicsit többet, a szokványos tini boszis történeteknél. De persze kár lenne kihagyni a kaland folytatását. Még két rész (A tűz és A kulcs) vár ránk, amelyben – a szerzők azt ígérik – főszereplőink sok mindent fognak még tanulni, és sokat fognak fejlődni, miközben a most elindított, nagy ívű történetszálak mind a helyükre kerülnek majd.
Mialatt információ morzsákra vadásztam a folytatásokról, két dolgot konstatáltam: 
  • Az egyik, hogy jövő áprilisban képregényben is olvasható lesz A kör. A borító tervezetet már közre is adták. 
  • A másik pedig hogy nincsenek spoilerek. Itt van például egy interjú Sarával:
    -
    Mik a jövőbeni tervek Minoo-val?
    Lakat a számon!
    - Mit tartogat a következő regény, a Tűz?

    Mindenből még többet. És izgalmas új szereplőket.
    - A folytatások hoznak-e újabb szerelmet, halált, titkokat?

    Igen, igen és igen.
Zárszó helyett a kedvenc idézetem:
„A „soha” szó olyan, mintha az ember lenézne egy feneketlen lyukba. Felfoghatatlan. Örökkévaló. Végtelen.”

Értékelésem:


A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

2012. november 3., szombat

Abigail Roux - Fish and Chips

Sorozat: Cut & Run 3.
Kiadó: Dreamspinner Press
Megjelenés: 2010.december
314 oldal, e-book
Ty Grady és Zane Garett különleges ügynök ismét munkába állnak, szakmai és személyes kapcsolatunkat egyaránt megerősítve egymás iránt érzett heves védelmező ösztönüktől és tüzes szenvedélyüktől. Ezúttal két olyan nemzetközi csempész bőrébe kell bújniuk, akik boldog házaspárként a karácsonyt egy karib-tengeri hajóúttal tervezték ünnepelni. A főnöküknek fogalma sem volt, milyen közel járt az igazsághoz, amikor azt mondta, bizonyára szívesebben csókolják meg egymást, mint hogy ismét meglőjék őket. A jómódú bűnözők megszemélyesítése mindkét férfitól alapos magatartás béli változást követel, miközben a megbízatás frusztráló tétlenségre kényszeríti őket. Ahogyan alakított szerepük saját kapcsolatukra is hatással kezd lenni, világossá válik, partnernek lenni többet jelent, mint fedezni a másikat. Amikor pedig az ügy nem várt fordulatot vesz, és Ty életét fenyegeti, Ty –nak és Zane-nek hazugságok tengerén, viharos titkok között kell navigálniuk, s ráadásul ezek némelyike nem a feladatból fakad.

goodreads amazon book depository

Vannak könyvek, amelyekért az ember egyszerűen rajong és kész. Nálam ilyen a Cut & Run széria is, így objektív véleményt írni kb a lehetetlen küldetés kategóriába esik, ne is nagyon várja tőlem senki. Büszkén vállalom a megszállott címkét!
A Fish & Chips a sorozat harmadik része, amely ismét új kihívás elé állítja, új helyzetbe hozza a főszereplőket. A indító kötetben főként a munkára koncentrált a történet, arra hogy a kötelesség hogyan hozhat össze két férfit és kovácsolhat közöttük kötődést. A folytatás bár izgalmakat is hozott, főként Ty családi hátterébe engedett bepillantást, és azt mutatta meg, hogyan formálódik viszonyuk valódi párkapcsolattá. Ezúttal visszatérünk szakmai berkekbe, de az ügy sokkal inkább csak információ gyűjtögetést, mint aktív nyomozást kíván, viszont bőven teret hagy kettejük kapcsolatának fejlődéséhez.
„It looks like you two never really got into the eye of the storm. You were more like… the cows who got tossed around on the outskirts.”
Miután a rájuk kényszeríttet vakációból felépültek, Ty és Zane visszatértek a munkába, ám egyelőre leginkább irodai feladatokra kárhoztatja őket főnökük. Mígnem az ügynökség olyan esetet kap, amelynek megoldásához külsejüknél fogva pont rájuk van szükség. A két férfinak Corbin és Del Porter bőrébe kell bújnia, hogy egy hajóút ideje alatt leleplezzenek egy nagyszabású tolvaj és csempész hálózatot. Az ügy pikantériája, hogy Porterék büszkén vállalt homoszexuális házasságban élő páros, akik kapcsolatára közel sem az egyenrangú partnerség lenne a legtalálóbb jelző. Corbin jóval dominánsabb, míg Del szerepe gyakran a trófeafeleségekére emlékeztet. És ez érdekes szituációt szül Ty és Zane között. A Delt játszó Ty jócskán komfort zónáján kívülre kényszerül, míg Zane talán túl közel is kerül a sajátjához. Ráadásul, ami elsőre szimpla beépülős esetnek tűnik, arról idővel kiderül, hogy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint azt bárki is sejthette.
Amit imádtam: Az ügy által rájuk kényszeríttet szerep lehetőséget adott arra, hogy olyan dolgokat mondjanak ki, tegyenek meg, amelyekre eddig nem volt alkalmuk. Úgy gondolom, kapcsolatuk további alakulásában kulcsfontosságúak voltak az itteni események. Nem csupán azért, mert nyíltan egy pár lehettek, hanem mert szerepükből adódóan Ty sokkal lágyabb, elfogadóbb, mint eddig valaha is, míg Zane egy csöppet sötétebb, uralkodóbb, és ezzel kapcsolatuk is rengeteget változik. Öröm volt olvasni, hogyan vállnak egyre erősebbé egymás iránti érzelmeik, miközben titkon mindketten azon vívódnak, hogy a másik vajon a valódi arcát mutatja-e vagy elragadta-e a szerepe. Élvezettel figyeltem, hogy egyre jobban bíznak a másikban, egyre inkább megnyílnak, még ha teljesen világos is, hogy hosszú út áll előttük. Mindketten mélyebben elkötelezettek, mint előtte, de az érzelmeik még mindig kuszák, nincsenek igazán szinkronban. Kivéve az ágyat. Mert ott aztán… khmmm… mondjuk úgy, hogy csoda, hogy az e-olvasóm nem kapott lángra attól, amilyen lepedőszaggató jeleneteket írtak nekik a szerzők.
Ami megfogott: Hogy Zane alkohol problémáját nem söpörtük a szőnyeg alá. Nem, folyton jelen van, és keményen feladja a leckét Zane-nek. De az állandó kísértésben és küzdelemben Ty ott van Zane mellett, persze a maga temperamentumával.
Ami mosolyra késztetett újra és újra: Ezek ketten folyton folyvást húzzák a másikat.
Kedvenc idézetem: 
„The pessimist says, ‘It can’t get any worse!’ And the optimist replies, ‘Oh yes it can!”
Ami kevésbé volt kedvemre: A megbízatás izgalmasnak ígérkezett, sőt váratlan meglepetéseket hozott. Összetett, élvezetes nyomozás kerekedhetett volna belőle. Ám úgy érzem, ez a szál szinte elsikkadt a párkapcsolat történéseivel összevetve. Számomra megborult az egyensúly a szakmai és személyes dolgok között. Igaz, olvasás közben ez közel sem zavart annyira, inkább csak így utólag átgondolva ébredtem rá arra, hogy a pl a gyilkossági kísérletek magyarázata nekem csöppet kusza, vagy hogy miután olyan soká szinte nulla előrelépés volt a nyomozásban, a végét mintha elkapkodták volna. Ám ha teljesen őszinte akarok lenni, el kell ismernem, hogy nem az FBI munkájának leírása vonzott, és tart a sorozat mellett. :)
Akik kezdetben ajánlották, mind azt állítják, innentől lesz csak igazán szuper a sorozat. Sóvárgó kíváncsisággal várom, nem csak hogy a jövőjüket lássam, hanem azt is, hogy betekinthessek a múltjukba! Nem tudom elégszer leírni, aki nyitott a nyílt M/M történetekre, ezt ki ne hagyja!

Értékelésem:

 
back to top