2012. november 11., vasárnap

Mats Strandberg & Sara B. Elfgren - Cirkeln - A Kör

Sorozat: Engelsfors trilógia 1.
Kiadó: Geopen
Megjelenés: 2012. október
548 oldal, keménytáblás
Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…

moly goodreads

Egy svéd író páros boszorkányos ya-ja több mint 500 oldalon. Ez nem igazán én vagyok, gondoltam, hogy aztán az ízelítőül kapott első negyed olvastával sürgősen felül vizsgáljam a véleményemet. Mert annyi elég volt, hogy elvesszek, és akarjam a könyvespolcomra. Ott a helye, hiszen külalakra pazar, tartalma magával ragadó, a fordítása pedig maga az igényesség. Hogy bővebben?

A Kör olyan, mint egy kétoldalú érme.
„Mint a testvérek, akik nem választhatják meg a testvérpárjukat, a Kiválasztottak sem választották egymást. És mint a testvéreknek, nekik is meg kell tanulniuk együtt élni.”
Egyrészt izgalmas történet, hisz egy csapat középiskolásról szól, akikről egy vérvörös holdas éjszakán kiderül, hogy boszorkányok, ráadásul olyanok, akiket az apokalipszis megakadályozására választottak ki. Fel kell fedezniük, és meg kell tanulniuk uralni ébredező erejüket. El kell fogadniuk, hogy másságukban egészítik ki egymást, és bele kell rázódniuk, milyen csapatnak lenni. S mindennek tetejébe valaki egyesével célkeresztbe veszi őket, és az életükre tör.
„Az iskolába járás olyan, mintha idegen bolygóra deportálnák az embert. Minden áldott nap.”
Másrészt szomorú kép arról, hogy manapság milyen (lehet) középiskolásnak lenni. Amikor már nem csak a házi feladatok és dolgozatok az egyetlenek, amik miatt aggódnak a fiatalok. Csonka családok, félresiklott szülői életek, alkoholizmus, drogproblémák, önértékelési zavarok, tiltott szerelmek, viszonzatlan vágyódások, szüntelen iskolai terror… Kinek egyik, kinek másik keseríti mindennapi életét, és leküzdésük hatalmas, ha nem lehetetlen feladat.

Ha pár szóban kellene jellemeznem a regényt, az ügyesen válogatott szereplőket, az elképesztő hangulatteremtést és a nem várt fordulatokat említeném.
Kezdetben pindurit zavarosnak találtam a sok nézőpontot, még egy kis könyvjelző puskát is gyártottam magamnak a lányok neveivel, és néhány főbb vonásukkal. De alig néhány fejezet múltán kezdtem megérezni a varázsát annak, hogy ennyi szereplő életébe és fejébe láthatunk bele egyszerre. Nem tudnék dönteni, ki nőt jobban a szívemhez, hisz mindahányan elértek a lelkemhez a maguk módján. (Még a gonosz is, akit képtelen vagyok gyűlölni… inkább sajnálom.) Mert ezek a szereplők mind valódi, élő karakterek. Szerethető vonásokkal, hibákkal, problémákkal, változó, fejlődő személyiséggel. És valamennyien egyediek, voltaképp talán ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól. És ettől működik a kör koncepció ilyen csodálatosan! A lányok különböző személyiségei adottságaikban is visszaköszönnek, így a sok féleség kiegészíti, vagy éppen ellensúlyozza egymást, ezáltal egy erős, teljes egész kerekedhet belőlük.
„Vakítóan szürke ég alatt feketéllenek a fák sziluettjei. Egy időjárás nélküli nap – a nap sem süt, eső sem esik, csak ez a szürkeség...”
A borzongató hangulat engem teljesen beszippantott. Minden jelző, minden leíró szó tökéletesen a helyén volt ahhoz, hogy a lapokról életre keljen Engelfors, ez a gótikus csoda. Egy gyönyörű név mögé bújt porfészek. A borongós időjárás szinte rátelepszik a reménytelenséget árasztó, munkanélküliséggel küzdő, bezárt üzletekkel tarkított városra, amelyet - mi más? - komor erdő vesz körül. S ehhez a depresszív háttérhez adódik a misztikum és mágia. Különleges képességű boszorkányok, titokzatos ábrákkal teli, megfejtésre váró könyvek, varázslatok, leküzdendő démonok. Lehet ennek ellenállni?
Gyógyíthatatlan románc rajongóként mi sem természetes, mint hogy mihelyt gyengéd érzelmek tűntek fel a történetben, bekapcsolt bennem a lelkes szurkoló üzemmód. Vesztemre, mert így két akkora pofont adtak az események, hogy jó időbe tellett, míg magamhoz tértem a döbbenetből. Igaz, számomra már maga a nyitó fejezet felért egy kisebb sokkal. S aztán a tanév további eseményei is, mintha csak nem akarnának alul maradni, időről időre tartogattak meglepetéseket, hol kisebbeket, hol, mint mondtam, pofonszerű nagyokat.
„Ők a Kör. Együtt harcolnak az életükért. És nem ez volt az utolsó csatájuk.”
Szerintem önállóan is nagyszerű olvasmány bárkinek, aki szeretne egy kicsit mást, egy kicsit többet, a szokványos tini boszis történeteknél. De persze kár lenne kihagyni a kaland folytatását. Még két rész (A tűz és A kulcs) vár ránk, amelyben – a szerzők azt ígérik – főszereplőink sok mindent fognak még tanulni, és sokat fognak fejlődni, miközben a most elindított, nagy ívű történetszálak mind a helyükre kerülnek majd.
Mialatt információ morzsákra vadásztam a folytatásokról, két dolgot konstatáltam: 
  • Az egyik, hogy jövő áprilisban képregényben is olvasható lesz A kör. A borító tervezetet már közre is adták. 
  • A másik pedig hogy nincsenek spoilerek. Itt van például egy interjú Sarával:
    -
    Mik a jövőbeni tervek Minoo-val?
    Lakat a számon!
    - Mit tartogat a következő regény, a Tűz?

    Mindenből még többet. És izgalmas új szereplőket.
    - A folytatások hoznak-e újabb szerelmet, halált, titkokat?

    Igen, igen és igen.
Zárszó helyett a kedvenc idézetem:
„A „soha” szó olyan, mintha az ember lenézne egy feneketlen lyukba. Felfoghatatlan. Örökkévaló. Végtelen.”

Értékelésem:


A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top