Abigail Roux - Fish and Chips
|
Ty Grady és Zane Garett különleges ügynök ismét munkába állnak, szakmai és személyes kapcsolatunkat egyaránt megerősítve egymás iránt érzett heves védelmező ösztönüktől és tüzes szenvedélyüktől. Ezúttal két olyan nemzetközi csempész bőrébe kell bújniuk, akik boldog házaspárként a karácsonyt egy karib-tengeri hajóúttal tervezték ünnepelni. A főnöküknek fogalma sem volt, milyen közel járt az igazsághoz, amikor azt mondta, bizonyára szívesebben csókolják meg egymást, mint hogy ismét meglőjék őket. A jómódú bűnözők megszemélyesítése mindkét férfitól alapos magatartás béli változást követel, miközben a megbízatás frusztráló tétlenségre kényszeríti őket. Ahogyan alakított szerepük saját kapcsolatukra is hatással kezd lenni, világossá válik, partnernek lenni többet jelent, mint fedezni a másikat. Amikor pedig az ügy nem várt fordulatot vesz, és Ty életét fenyegeti, Ty –nak és Zane-nek hazugságok tengerén, viharos titkok között kell navigálniuk, s ráadásul ezek némelyike nem a feladatból fakad.
   |
Vannak könyvek, amelyekért az ember egyszerűen rajong és kész. Nálam ilyen a Cut & Run széria is, így objektív véleményt írni kb a lehetetlen küldetés kategóriába esik, ne is nagyon várja tőlem senki. Büszkén vállalom a megszállott címkét!
A Fish & Chips a sorozat harmadik része, amely ismét új kihívás elé állítja, új helyzetbe hozza a főszereplőket. A indító kötetben főként a munkára koncentrált a történet, arra hogy a kötelesség hogyan hozhat össze két férfit és kovácsolhat közöttük kötődést. A folytatás bár izgalmakat is hozott, főként Ty családi hátterébe engedett bepillantást, és azt mutatta meg, hogyan formálódik viszonyuk valódi párkapcsolattá. Ezúttal visszatérünk szakmai berkekbe, de az ügy sokkal inkább csak információ gyűjtögetést, mint aktív nyomozást kíván, viszont bőven teret hagy kettejük kapcsolatának fejlődéséhez.
„It looks like you two never really got into the eye of the storm. You were more like… the cows who got tossed around on the outskirts.”
Miután a rájuk kényszeríttet vakációból felépültek, Ty és Zane visszatértek a munkába, ám egyelőre leginkább irodai feladatokra kárhoztatja őket főnökük. Mígnem az ügynökség olyan esetet kap, amelynek megoldásához külsejüknél fogva pont rájuk van szükség. A két férfinak Corbin és Del Porter bőrébe kell bújnia, hogy egy hajóút ideje alatt leleplezzenek egy nagyszabású tolvaj és csempész hálózatot. Az ügy pikantériája, hogy Porterék büszkén vállalt homoszexuális házasságban élő páros, akik kapcsolatára közel sem az egyenrangú partnerség lenne a legtalálóbb jelző. Corbin jóval dominánsabb, míg Del szerepe gyakran a trófeafeleségekére emlékeztet. És ez érdekes szituációt szül Ty és Zane között. A Delt játszó Ty jócskán komfort zónáján kívülre kényszerül, míg Zane talán túl közel is kerül a sajátjához. Ráadásul, ami elsőre szimpla beépülős esetnek tűnik, arról idővel kiderül, hogy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint azt bárki is sejthette.
Amit imádtam: Az ügy által rájuk kényszeríttet szerep lehetőséget adott arra, hogy olyan dolgokat mondjanak ki, tegyenek meg, amelyekre eddig nem volt alkalmuk. Úgy gondolom, kapcsolatuk további alakulásában kulcsfontosságúak voltak az itteni események. Nem csupán azért, mert nyíltan egy pár lehettek, hanem mert szerepükből adódóan Ty sokkal lágyabb, elfogadóbb, mint eddig valaha is, míg Zane egy csöppet sötétebb, uralkodóbb, és ezzel kapcsolatuk is rengeteget változik. Öröm volt olvasni, hogyan vállnak egyre erősebbé egymás iránti érzelmeik, miközben titkon mindketten azon vívódnak, hogy a másik vajon a valódi arcát mutatja-e vagy elragadta-e a szerepe. Élvezettel figyeltem, hogy egyre jobban bíznak a másikban, egyre inkább megnyílnak, még ha teljesen világos is, hogy hosszú út áll előttük. Mindketten mélyebben elkötelezettek, mint előtte, de az érzelmeik még mindig kuszák, nincsenek igazán szinkronban. Kivéve az ágyat. Mert ott aztán… khmmm… mondjuk úgy, hogy csoda, hogy az e-olvasóm nem kapott lángra attól, amilyen lepedőszaggató jeleneteket írtak nekik a szerzők.
Ami megfogott: Hogy Zane alkohol problémáját nem söpörtük a szőnyeg alá. Nem, folyton jelen van, és keményen feladja a leckét Zane-nek. De az állandó kísértésben és küzdelemben Ty ott van Zane mellett, persze a maga temperamentumával.
Ami mosolyra késztetett újra és újra: Ezek ketten folyton folyvást húzzák a másikat.
Kedvenc idézetem:
„The pessimist says, ‘It can’t get any worse!’ And the optimist replies, ‘Oh yes it can!”
Ami kevésbé volt kedvemre: A megbízatás izgalmasnak ígérkezett, sőt váratlan meglepetéseket hozott. Összetett, élvezetes nyomozás kerekedhetett volna belőle. Ám úgy érzem, ez a szál szinte elsikkadt a párkapcsolat történéseivel összevetve. Számomra megborult az egyensúly a szakmai és személyes dolgok között. Igaz, olvasás közben ez közel sem zavart annyira, inkább csak így utólag átgondolva ébredtem rá arra, hogy a pl a gyilkossági kísérletek magyarázata nekem csöppet kusza, vagy hogy miután olyan soká szinte nulla előrelépés volt a nyomozásban, a végét mintha elkapkodták volna. Ám ha teljesen őszinte akarok lenni, el kell ismernem, hogy nem az FBI munkájának leírása vonzott, és tart a sorozat mellett. :)
Akik kezdetben ajánlották, mind azt állítják, innentől lesz csak igazán szuper a sorozat. Sóvárgó kíváncsisággal várom, nem csak hogy a jövőjüket lássam, hanem azt is, hogy betekinthessek a múltjukba! Nem tudom elégszer leírni, aki nyitott a nyílt M/M történetekre, ezt ki ne hagyja!
Értékelésem: 