2012. július 29., vasárnap

Amanda Quick - Quicksilver - Az Árnyak Tükre

Sorozat: Arcane 11.
Tükör trilógia 2.
Kiadó: Maecenas
Megjelenés: 2012.június
352 oldal, puha kötés
A tükörolvasás különös képességével rendelkező Virginia Dean rémálmából arra riad, hogy idegen ágyban fekszik, egy halott férfi mellett, véres késsel a kezében. Nem emlékszik rá, hogy mi történt vele és körülötte, mert a szoba tükörfalai által kibocsátott sötét energiák eltompították az érzékeit.
Reménytelennek tűnő helyzetéből Owen Sweetwater menti ki, aki családja férfitagjaitól örökölt vadásztehetségét kamatoztatva éppen egy különösen veszélyes pszichobűnöző után nyomoz - így jut el a lányt foglyul ejtő tükörszobába. Virginia korábban csak egyszer látta a férfit, de már akkor tudta, hogy egyhamar nem fogja elfelejteni...
Az előkelő Arkane Társaság úri tagjai sarlatánoknak, sőt bűnözőknek tartják a tükörolvasásból élő pszichikus tehetségeket, így Virginiát is. Owen azonban másképp gondolja. A férfi tudja, hogy a lány tehetsége valódi, és hogy éppen Virginia fogja elvezetni annak a kettős gyilkosságnak a felderítéséhez, amelyen éppen dolgozik. Sőt, a közös nyomozás során kettejük között kibontakozó ellenállhatatlan vonzalom arra is ráébreszti: csakis a lány mentheti meg attól, hogy beteljesedjen rajta a Sweetwaterek átka...

moly goodreads

Ha arra kérnek, nevezzem meg a kedvenc történelmi románc íróimat, Amanda Quick neve biztosan szerepel a listámon. Az utóbbi években ennek hallatán többen kérdőn néztek rám, mert a pszichikus áramlatok örvényében ők nem látták meg azt, amitől a régebbi könyvek olyan feledhetetlenül kedvesek lettek a szívemnek. Ám azok miatt én akkor is kitartottam a szerzőnő mellett, amikor - bevallom - csak olyan tessék lássék sikerült megértenem az újabbak lapjain részletesen taglalt mindenféle energiákat és azok működését. S lám, hűségem nem volt hiába való! Már Az Égő Lámpa című kötetet olvasva is őszinte örömmel nyugtáztam, hogy a misztikum kicsit háttérbe húzódott és nagyobb teret engedett a szereplőgárdának, és nagy megelégedettségemre ez így maradt Az Árnyak Tükrében is. Könnyen megkedvelhető karakterek, élvezhető párbeszédek, kuncogásra ingerlő fricskák, incselkedő szócsaták, egy csöppnyi érzékiség és egy könnyedén követhető, de a végére egészen izgalmasra sikeredett nyomozás várt a viktoriánus Angliában játszódó történetben.
"Virginia Dean beváltotta a hozzá fűzött reményeit. Egy véres hulla meg egy halálos veszedelmet rejtő ritka és különleges óraszerkezet meg se kottyan a lány kötélidegzetének."
Ms. Dean minden, csak nem a történelmi romantikusokban megszokott átlagos hősnő. Törvénytelen gyermekként született, ráadásul 13 évesen árvaságra is jutott, s mindezek tetejébe még tükörolvasói tehetséggel is megáldotta a sors. Csöppnyi örökségének hála a leánynevelő intézetből kikerülve módjában állt adottságára alapozva önálló praxist indítani. 26 éves korára ha nem is fényűzően, de kellemes megelégedettségben telnek vénkisasszony napjai. Ám váratlanul egy őrült céltáblájává válik, s egy éjjelen egy leszúrt férfi mellett ébred véresen, idegen ágyban, rémisztő csupa tükör szobában.
"A Sweetwater család férfi tagjai arra kényszerültek, hogy szörnyekre vadásszanak. Ehhez volt tehetségük. De már réges-régen rájöttek, hogy anyagilag nagyon megéri, ha találnak egy ügyfelet, aki még fizet is érte."
Owen Sweetwater siet Virginia megmentésére. A harmincas évei elején járó úriember látszólag a jómódúak gondtalan életét éli. Látszólag, mert a valóságban családjának nagy tehetsége van a gonosz utáni vadászathoz, s ezt igyekeznek is ügyesen kamatoztatni, csak lehetőleg titokban. A paranormális tehetségek közül áldozatokat szedő gyilkos nyomába a Jones & Jones Nyomozóiroda megbízásából ered. S mivel Virginia már korábban felkeltette az érdeklődését, megtesz mindent, hogy ne fenyegesse veszély a nő életét. Ha kell, hát titkos alagsorból menekíti ki.

Első perctől kedveltem Virginiát. Talpra esett, tanulni kész, okos nő, aki nem fél attól, hogy egyedül teremtse meg önmaga boldogulását, s ami a legüdítőbb, hogy józan tud maradni a legváratlanabb helyzetekben is. Amikor pedig elérkeztem ahhoz a részhez, ahol bájos, ugyancsak pártában maradt, könyvmoly barátnéjával, Charlotte-tal felelevenítették legutóbbi születésnapjukat, már tudtam, egyszerűen imádom a kis kékharisnyát.
"A kezdeti tervekben az szerepelt, hogy vakmerően belevetik magukat egy sor romantikus liezonba mindenféle jóképű férfiakkal. Ám a bor keltette hevületben egyszerűnek és nagyszerűnek látszó terv a valóságban nem úgy működött, ahogy elképzelték. Kiderült, hogy komoly hiány mutatkozik olyan jóképű férfiakból, akik kellőképpen érdekesek ahhoz, hogy érdemes legyen vállalni értük a helyzetből adódó kockázatot."
Persze a történet műfajából eredően a hölgyeknek sem ezen a terven nem kellett többet lamentálniuk, sem a szintén fontolóra vett, női hisztéria kezelésére akkoriban bevezetett új elektromos orvosi eszközzel történő kezelésre nem kellett bejelentkezniük. Mert jöttek a Sweetwater férfiak, és levették őket a lábukról.
Na igen, azok a férfiak! Nagyon tetszett, hogy nem csak Owen volt színen, hanem több rokona is szerephez jutott. A parancsoló nagynénik, az aggódó nagybácsi, a hebrencs unokaöccsök és persze a főhősünktől mindössze pár évvel fiatalabb, mindig zilált, de a részletekre sasszemű Nick olyan légkört teremtettek, hogy nagyon szívesen tagja lennék egy ilyen összetartó, egymást, s főként asszonyaikat védelmező titokzatos famíliának. Még akkor is, ha náluk megszokott dolog a reggeliző asztal mellett olyat megvitatni, mint hogy mi lett a múlt esti holtest sorsa.
"Owen sejteni kezdte, hogy Virginia és Charlotte a látszat ellenére feszülten figyel. Úgy döntött hát, hogy jobb lesz átváltani egy inkább reggelizőasztal mellé való lazább témára.
– Mit csináltatok a hullával? – kérdezte."
Az egész regény nagyszerűen szórakoztatott, élveztem a humort, a misztikumot; a második felét egyenesen nem akaródzott letenni. Egyetlen panaszom lehet mindössze: nagy kár, hogy Charlotte és Nick kettősénél csupán az első találkozásnak lehettünk tanúi. De persze ez a telhetetlenség hangja csupán.

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

2012. július 26., csütörtök

Cat Adams - Blood Song - A vér dala

Sorozat: Vér dala 1.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012.június
384 oldal, puha kötés

Celia Graves, a profi testőr számtalan különös megbízást teljesített már, felvéve a harcot mind az emberi, mind a természetfeletti lényekkel. Ám a legújabb feladata minden eddigin túltesz. Különc ügyfelét, a kis kelet-európai állam hercegét nem csak a terroristáktól kell megvédenie, a túlvilági lények egész hada is az arisztokrata nyomába ered. Celia balsejtelme a megbízással kapcsolatban nem alaptalan: egy váratlan támadás utáni reggelen arra ébred, hogy szervezete részben átalakult. Néhány barátja - egy különleges képességű mágus, egy vérfarkas és egy tisztánlátó rendőr - összefog annak érdekében, hogy Celia túlélje a támadásokat, miközben fel kell kutatnia ellenségeit, és rá kell jönnie arra is, kinek áll érdekében, hogy eltegye az útból a fiatal uralkodót.

moly goodreads
"- Mindkét csoport el akar tenni láb alól. (...) Én viszont inkább maradnék.
- Ismerem az érzést."
A gond azzal, ha az ember lánya az átlagtól több könyvet fogyaszt, hogy egyre nehezebb úgy nekifogni egy új sorozatnak vagy regénynek, hogy semmiféle elvárás ne legyen bennem. Akár akarom, akár nem, egyféle kategorizálást már elvégez az agyam, mielőtt belemerülnék a történetbe. Elég megnéznem a borítót, átfutnom a fülszöveget, kicsit utána kattognom, mit dob ki a webböngésző az írónő nevére (igen, én imádok utánanézni a szerzőknek); és máris él bennem egy kép arról, milyen stílusra is számíthatok, kiket olvastam már, akik hasonlót alkottak. Sőt, még a szereplők jellemével, és a cselekménnyel kapcsolatban is megszületik bennem valamiféle várakozás. Mentségemre legyen szólva, ez teljesen akaratlan, már-már tudattalan. Nem állok neki a ceruzám végét rágcsálva azon morfondírozni, hogy na ez pont olyan lesz, mint... és ha ez nem így vagy úgy fog viselkedni, akkor... Az egész csak a gondolataim hátuljában rejtőzik alattomosan, arra várva, hogy szégyentelenül előszambázhasson, és nagy hangon azt üvöltse a képembe, nem ezt vártad.
C.T. Adams és Cathy Clamp írópáros Cat Adams álnéven alkotta meg A vér dala című résszel induló, ezidáig négy folytatással bővült, Celia Graves életét nyomon követő sorozatot. Amikor hírét vettem a hazai megjelenésnek, több ok miatt is úgy éreztem, vétek lenne kihagyni az olvasmánylistámról.
Először is, és ez a legnyomósabb érv: paranormális lényekkel, varázslattal teli világba invitált a sztori. Ezeknek pedig mindig nehéz ellenállni. Dalol a szívem, amikor nem csak egy-két kósza csillámvámpír van a színen, hanem a szemfogasok mellet teret kapnak vérfarkasok, démonok, szellemek, mágusok, alakváltók, sziréneket stb. Az ilyen regényeket általában sokkal intenzívebben tudom megélni. Ám míg itt a felhozatal, hogy úgy mondjam, nem okoz csalódást, a kidolgozottság már kevésbé ad okot elragadtatásra. Valóban sokféle lény beköszön, de sajnos megrekednek a beköszönésnél. Néhány tulajdonságukat megemlítik ugyan a sorok között, de egyiket sem sikerül valóban megismerni. Kicsit olyan volt, mint egy katalógust lapozgatni. Szép, érdekelne, de nem lép le a lapról, hogy magával ragadjon.
Másodszor: imádom, ha erős, talpraesett, belevaló, kemény nő a főszereplő. Persze, ezekről előbb utóbb ki szokott derülni, hogy a körülmények acélozták meg őket, s a lelkük mélyén nem vetnek meg egy segítő, lehetőleg szexis pasit, de élvezetes szokott lenni figyelemmel kísérni, ahogyan helyre tesznek néhány nagyképű, elbizakodott fazont, megmentik a világot, vagy legalább is aznapra haladékot szereznek neki. Arra gondoltam, egy testőrcsaj nem okozhat csalódást, pláne, ha vérre menően róla szól az aktuális ügy. Hááát, fogalmazzunk úgy, Celiának nem volt jó hete ebben a részben.
Harmadszor: általában abban reménykedek, hogy a felbukkanó rosszfiúk egyike, ha lassan is, de elrabolja a hősnő, és egy picit az én szívemet is. A legeslegnagyobb rózsaszín szemüvegen keresztül olvasva a sorokat tudom csak azt mondani, hogy esetleg, talán bele tudok magyarázni némi romantikát itt-ott a könyvbe. Őszintén? Talán még úgy is nehezen. Adott a volt pasi, aki hatalmas mágus... plusz ott egy macsó, aki ráadásul vérfarkas... ám ha mindkettőnek bizalmat szavazok, máris szerelmi háromszöget alkottam, amit nem szeretnék. Mert az aztán végleg aláásná a belevaló hősnő elképzelést. Nekem egy kemény hősnő ne agonizáljon azon, vajon melyik hímnek is engedje, hogy levegye a lábáról. Tudjon dönteni! Mert különben olyan lesz, mint bármely ya regény szűzikéje, aki képtelen elhatározni magát.
Visszagondolva, mi járt a fejemben, ahogyan haladtam fejezetről fejezetre? Leginkább, hogy mikor csapunk bele a lecsóba. Számomra úgy tűnt, mintha csak egy ígéret, egy bevezető lenne az egész könyv. Bár nem állunk le voltaképp egy percre sem, egymást követik az események, mégsem indul be igazán a történet. Kapunk egy rakat kíváncsiságot keltő információt, ott a potenciál a sztoriban, de nem tud igazán kibontakozni.
Aki leveszi a polcról annak azt tudom tanácsolni, próbáljon meg elvárás mentes lenni, nyitott egy új élményre. Igyekezzen ne olyan lenni, mint én. Mert bődületes hiba azt várni, hogy Celia Graves Anita Blake reinkarnációja legyen, vagy hogy Tri-cities utcáit koptathatjuk ismét képzeletben. Mások a szereplők, más a hangulat, más a történetszövés. Azt hiszem, ha ajánlani kellene, azt mondanám: akció dús, meglepő fordulatokat és állkoppantó függővéget hozó urban fantasy, de a legjobb talán, ha megnézed te magad.

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

2012. július 23., hétfő

Felújítás... KÉSZ!

Ki hinné, hogy immár két és fél éve bitorlom a világháló ezen kis szegletét!? Volt, amikor elsöprő lelkesedéssel vetettem magam a posztolásba, s volt hogy csöppet nyögvenyelősen sikerült kierőszakolni a gondolatokat a fejemből. De mindig imádtam az én kis kuckómat!
Azonban a bigottság és rosszindulat néhány héttel ezelőtt ha le nem is döntötte, de alaposan megtépázta a kapukat. A lendületem kissé megtört - ó, jól van hát, beismerem, a depizés mocsarában dagonyáztam napokig -, éreztem, itt az idő a megújulásra.
Három heti tervezgetés, böngészés és próbálgatás után immár azt merem mondani, elkészültem. S ugyan most meg erőt vett rajtam a nyári lustizás, azért ígérem, hamarosan hozom a legújabb beszámolókat!
Szóval remélem, a hőhullám elmúltával veletek, ugyanitt... Addig is mindenkinek jó olvasást!

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (39) - Molly Harper – Driving Mr. Dead

Molly Harper – Driving Mr. Dead
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Önálló kötet [1] Paranormális romantikus [PR].

goodreads amazon

Szeretem azokat a könyveket, amikor a hősnő nem kétlábon járó szerencsétlenség. Ebben a könyvben ugyan folyton baj éri, de nem azért, mert ügyetlen, hanem valahogy mindig körülötte csapkod a mennykő. Ő pedig megpróbálja a legjobbat kihozni a szituból. Így történik most is, amikor sofőri munkát kap egy vámpírokat szállító cégnél. Az ügyfél részletesen meghatározta az utazás minden körülményét, beleértve a mennyivel mehet, milyen zenét hallgathat, mikor és hol ehet, mikor telefonálhat, és ehhez hasonló apróságok hosszú sorát, amit egy 16 oldalas szerződés tartalmaz. De legalább az ügyfél jóképű.
„Last but not least, there was the fact that he was gorgeous in a tortured Byronic, Edward Rochester-meets-Lucius-Malfoy sort of way. He made me want to climb him like a proper British tree, for no other reason than that wrinkling his clothes would annoy him severely (…) He made me dizzy. He made my ears ring.
Wait, no. That was my phone.”
Hősnőnk Miranda, azonban nem igazán jó a szabályok betartásában. Így aztán az eleinte skatulyából előhúzott, mindig nett, egyszavas mondatokban beszélő, a hátsó ülésen gubbasztó merev Mr. Sutherland hamarosan (immár Collinként), az első ülésen találja magát, egy olyan autóban, aminek hatalmas cicik vannak a motorháztetejére festve. Később buszon, kék-narancssárga hawai mintás ingben és rövidnadrágban folytatja az útját hősnőnk kíséretében, de persze az ezüstszínű, vízhatlan, és tűzálló diplomatatáskát egy pillanatra sem engedi el. Na jó azért vannak pillanatok…
„In the dark, I traced my fingers over the proud line of his nose, his eyelids, his cheekbones. He bent to kiss me, cool lips sliding against my warmth. He tasted clean, of mint and spice. I couldn’t breathe, couldn’t think. I was falling through the black space of the room, and Collin was the only thing holding me to reality.”
Ennek a könyvnek köszönhetek néhány igazán vidám pillanatot. A párbeszédek, a hősnő néma, vagy félhangos monológjai igazi szórakozást nyújtanak. A volt vőlegény, aki rendszeresen ráül a telefonjára, minek következtében hősnőnk egy csomó hívást kap – van amelyik igen csak kompromittáló –, az idegesítő anya, és hősnőnk eddigi rövid kis életének izgalmas története, gyakran mosolyra fakasztott.

Igazi humoros olvasmány, ha valami könnyed szórakozásra vágysz, ne hagyd ki ezt a könyvet.

2012. július 5., csütörtök

Jessica Bird - The Rebel - Égből pottyant szakács

Sorozat: Moorehouse Örökség 1.
Kiadó: Harlequin
Megjelenés: 2012.06.12.
Formátum: 95 oldal - Bianca füzet 257. szám
moly goodreads
Kétség sem férhet hozzá, ha nem tudom, hogy Jessica Bird bizony J.R. Ward-ot takarja, kevésbé lettem volna kíváncsi erre a kiadványára. Ám mivel nem ez az első eset, hogy híres, s általam kedvelt írónő korábbi munkája visszaköszön a Harlequin valamelyik füzetéből, igyekszem nyitva tartani a szemem, és lecsapni a regényekre, hogy teljes legyen a gyűjteményem.
Az Égből pottyan szakács - a Moorehouse Örökség négyesének indító kötete - angolul már kétszer is megjelent, még 2005-ben Beauty and the Black Sheep, majd múlt év nyarán The Rebel címmel. Lényeg a lényeg, mindkét változat jóval több oldalt számlál eredeti nyelven, mint az erősen meghúzott 95 oldalnyi magyar fordítás. Ám a kíváncsiság nagy úr. Úgy okoskodtam, ha e rövidített verzió képes magával ragadni, akkor nem habozok, beszerzem a papírkötéses újrakiadásokat.

Frankie szülei tíz évvel ezelőtt hajóbalesetben életüket vesztették, így rá maradt, hogy gondoskodjon öccséről, húgáról és alzheimer-kóros nagymamájukról. Megélhetésük érdekében a nő kis panzióvá alakította családjuk kúriáját. Ám elegendő bevétel híján a falak szó szerint lasacskán a fejükre omlanak. Ráadásul az idény kezdetekor a főszakácsuk is lelép. S hiába Frankie a környék legkitartóbb és legkonokabb nőszemélye, már ő is közel áll ahhoz, hogy végleg bedobja a törülközőt.
Ám a sors úgy intézi, hogy Nate Walker, a new york felé igyekvő chef, hőn szeretett autója, Lucille, pár kilométerre onnan lehelje ki a lelkét, ezzel arra kárhoztatva a férfit, hogy telefonkereső bandukolása Frankie-ék feje tetejére állt konyhájába vezessen. Ahol, mielőtt a kiborult fogadósné kitessékelhetné a váratlan jövevényt az ajtón, az rendet, a vendégek asztalára pedig fogyasztható vacsorát teremt.
"A férfi csak nézett rá, aztán finoman félretolta, hogy odaférjen a csirkéhez. (…)
– Hány fő? – kérdezte szigorúan a férfi.
– Tessék?
Felvont szemöldökkel nézett Frankie-re, majd türelmetlenül megismételte:
– Hány főnek lesz?
Frankie kezdte megérteni, mi az idegen szándéka.
– Maga szakács?
– Nem, baleseti sebész."
Egymás iránti érdeklődésük azonnali. Ám a nő nem bízik a férfiban, aki szerint viszont ideje lenne, hogy a hölgy leszálljon kicsit a magas lóról. Kényszer szülte együttműködésük a nyárra szól. Ám egy nyár alatt sok minden történhet...

A könyv eredetileg ugyan abban az évben jelent meg, mint az Éjsötét szerető. Ám aki azt várja, hogy az abban megismert hang - vagy legalább is arra emlékeztető - fogja itt is várni, szerintem csalódni fog. Talán az egyetlen hasonló jellemvonás a főhős karakterében fedezhető fel. Úgy tűnik, írónőnk imád olyan férfiakról írni, akik titokzatosak, és valami, az egész életükre kihatással lévő megrázó esemény van a múltjukban. Ám míg paranormális regényeit igyekszik kiszámíthatatlanná tenni, addig itt jószerivel semmi meglepetés nem éri az olvasót. Hacsak az nem, hogy valaki, akire gyakran rásütik, hogy vámpírfogak mögé bújtatott szoftpornót ír, képes ilyen rövidke és nincs rá jobb szó, elcsépelt, s unalmas légyottot adni a főszereplőinek.
Úgy tűnik a pénztárcám megnyugodhat, egyelőre maradok a 'ha meglátom akciós ebookban, talán' véleményemnél. Nem éreztem rossznak a történetet, de nem is volt benne semmi, ami kiváltaná bennem a nekem kell a folytatás kényszeres érzését. Ez egy kis egyszerű, gyors, happy end elvonás utáni gyógykezelésre alkalmas történet.

Értékelésem:

 
back to top