2012. július 26., csütörtök

Cat Adams - Blood Song - A vér dala

Sorozat: Vér dala 1.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012.június
384 oldal, puha kötés

Celia Graves, a profi testőr számtalan különös megbízást teljesített már, felvéve a harcot mind az emberi, mind a természetfeletti lényekkel. Ám a legújabb feladata minden eddigin túltesz. Különc ügyfelét, a kis kelet-európai állam hercegét nem csak a terroristáktól kell megvédenie, a túlvilági lények egész hada is az arisztokrata nyomába ered. Celia balsejtelme a megbízással kapcsolatban nem alaptalan: egy váratlan támadás utáni reggelen arra ébred, hogy szervezete részben átalakult. Néhány barátja - egy különleges képességű mágus, egy vérfarkas és egy tisztánlátó rendőr - összefog annak érdekében, hogy Celia túlélje a támadásokat, miközben fel kell kutatnia ellenségeit, és rá kell jönnie arra is, kinek áll érdekében, hogy eltegye az útból a fiatal uralkodót.

moly goodreads
"- Mindkét csoport el akar tenni láb alól. (...) Én viszont inkább maradnék.
- Ismerem az érzést."
A gond azzal, ha az ember lánya az átlagtól több könyvet fogyaszt, hogy egyre nehezebb úgy nekifogni egy új sorozatnak vagy regénynek, hogy semmiféle elvárás ne legyen bennem. Akár akarom, akár nem, egyféle kategorizálást már elvégez az agyam, mielőtt belemerülnék a történetbe. Elég megnéznem a borítót, átfutnom a fülszöveget, kicsit utána kattognom, mit dob ki a webböngésző az írónő nevére (igen, én imádok utánanézni a szerzőknek); és máris él bennem egy kép arról, milyen stílusra is számíthatok, kiket olvastam már, akik hasonlót alkottak. Sőt, még a szereplők jellemével, és a cselekménnyel kapcsolatban is megszületik bennem valamiféle várakozás. Mentségemre legyen szólva, ez teljesen akaratlan, már-már tudattalan. Nem állok neki a ceruzám végét rágcsálva azon morfondírozni, hogy na ez pont olyan lesz, mint... és ha ez nem így vagy úgy fog viselkedni, akkor... Az egész csak a gondolataim hátuljában rejtőzik alattomosan, arra várva, hogy szégyentelenül előszambázhasson, és nagy hangon azt üvöltse a képembe, nem ezt vártad.
C.T. Adams és Cathy Clamp írópáros Cat Adams álnéven alkotta meg A vér dala című résszel induló, ezidáig négy folytatással bővült, Celia Graves életét nyomon követő sorozatot. Amikor hírét vettem a hazai megjelenésnek, több ok miatt is úgy éreztem, vétek lenne kihagyni az olvasmánylistámról.
Először is, és ez a legnyomósabb érv: paranormális lényekkel, varázslattal teli világba invitált a sztori. Ezeknek pedig mindig nehéz ellenállni. Dalol a szívem, amikor nem csak egy-két kósza csillámvámpír van a színen, hanem a szemfogasok mellet teret kapnak vérfarkasok, démonok, szellemek, mágusok, alakváltók, sziréneket stb. Az ilyen regényeket általában sokkal intenzívebben tudom megélni. Ám míg itt a felhozatal, hogy úgy mondjam, nem okoz csalódást, a kidolgozottság már kevésbé ad okot elragadtatásra. Valóban sokféle lény beköszön, de sajnos megrekednek a beköszönésnél. Néhány tulajdonságukat megemlítik ugyan a sorok között, de egyiket sem sikerül valóban megismerni. Kicsit olyan volt, mint egy katalógust lapozgatni. Szép, érdekelne, de nem lép le a lapról, hogy magával ragadjon.
Másodszor: imádom, ha erős, talpraesett, belevaló, kemény nő a főszereplő. Persze, ezekről előbb utóbb ki szokott derülni, hogy a körülmények acélozták meg őket, s a lelkük mélyén nem vetnek meg egy segítő, lehetőleg szexis pasit, de élvezetes szokott lenni figyelemmel kísérni, ahogyan helyre tesznek néhány nagyképű, elbizakodott fazont, megmentik a világot, vagy legalább is aznapra haladékot szereznek neki. Arra gondoltam, egy testőrcsaj nem okozhat csalódást, pláne, ha vérre menően róla szól az aktuális ügy. Hááát, fogalmazzunk úgy, Celiának nem volt jó hete ebben a részben.
Harmadszor: általában abban reménykedek, hogy a felbukkanó rosszfiúk egyike, ha lassan is, de elrabolja a hősnő, és egy picit az én szívemet is. A legeslegnagyobb rózsaszín szemüvegen keresztül olvasva a sorokat tudom csak azt mondani, hogy esetleg, talán bele tudok magyarázni némi romantikát itt-ott a könyvbe. Őszintén? Talán még úgy is nehezen. Adott a volt pasi, aki hatalmas mágus... plusz ott egy macsó, aki ráadásul vérfarkas... ám ha mindkettőnek bizalmat szavazok, máris szerelmi háromszöget alkottam, amit nem szeretnék. Mert az aztán végleg aláásná a belevaló hősnő elképzelést. Nekem egy kemény hősnő ne agonizáljon azon, vajon melyik hímnek is engedje, hogy levegye a lábáról. Tudjon dönteni! Mert különben olyan lesz, mint bármely ya regény szűzikéje, aki képtelen elhatározni magát.
Visszagondolva, mi járt a fejemben, ahogyan haladtam fejezetről fejezetre? Leginkább, hogy mikor csapunk bele a lecsóba. Számomra úgy tűnt, mintha csak egy ígéret, egy bevezető lenne az egész könyv. Bár nem állunk le voltaképp egy percre sem, egymást követik az események, mégsem indul be igazán a történet. Kapunk egy rakat kíváncsiságot keltő információt, ott a potenciál a sztoriban, de nem tud igazán kibontakozni.
Aki leveszi a polcról annak azt tudom tanácsolni, próbáljon meg elvárás mentes lenni, nyitott egy új élményre. Igyekezzen ne olyan lenni, mint én. Mert bődületes hiba azt várni, hogy Celia Graves Anita Blake reinkarnációja legyen, vagy hogy Tri-cities utcáit koptathatjuk ismét képzeletben. Mások a szereplők, más a hangulat, más a történetszövés. Azt hiszem, ha ajánlani kellene, azt mondanám: akció dús, meglepő fordulatokat és állkoppantó függővéget hozó urban fantasy, de a legjobb talán, ha megnézed te magad.

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top