2012. július 29., vasárnap

Amanda Quick - Quicksilver - Az Árnyak Tükre

Sorozat: Arcane 11.
Tükör trilógia 2.
Kiadó: Maecenas
Megjelenés: 2012.június
352 oldal, puha kötés
A tükörolvasás különös képességével rendelkező Virginia Dean rémálmából arra riad, hogy idegen ágyban fekszik, egy halott férfi mellett, véres késsel a kezében. Nem emlékszik rá, hogy mi történt vele és körülötte, mert a szoba tükörfalai által kibocsátott sötét energiák eltompították az érzékeit.
Reménytelennek tűnő helyzetéből Owen Sweetwater menti ki, aki családja férfitagjaitól örökölt vadásztehetségét kamatoztatva éppen egy különösen veszélyes pszichobűnöző után nyomoz - így jut el a lányt foglyul ejtő tükörszobába. Virginia korábban csak egyszer látta a férfit, de már akkor tudta, hogy egyhamar nem fogja elfelejteni...
Az előkelő Arkane Társaság úri tagjai sarlatánoknak, sőt bűnözőknek tartják a tükörolvasásból élő pszichikus tehetségeket, így Virginiát is. Owen azonban másképp gondolja. A férfi tudja, hogy a lány tehetsége valódi, és hogy éppen Virginia fogja elvezetni annak a kettős gyilkosságnak a felderítéséhez, amelyen éppen dolgozik. Sőt, a közös nyomozás során kettejük között kibontakozó ellenállhatatlan vonzalom arra is ráébreszti: csakis a lány mentheti meg attól, hogy beteljesedjen rajta a Sweetwaterek átka...

moly goodreads

Ha arra kérnek, nevezzem meg a kedvenc történelmi románc íróimat, Amanda Quick neve biztosan szerepel a listámon. Az utóbbi években ennek hallatán többen kérdőn néztek rám, mert a pszichikus áramlatok örvényében ők nem látták meg azt, amitől a régebbi könyvek olyan feledhetetlenül kedvesek lettek a szívemnek. Ám azok miatt én akkor is kitartottam a szerzőnő mellett, amikor - bevallom - csak olyan tessék lássék sikerült megértenem az újabbak lapjain részletesen taglalt mindenféle energiákat és azok működését. S lám, hűségem nem volt hiába való! Már Az Égő Lámpa című kötetet olvasva is őszinte örömmel nyugtáztam, hogy a misztikum kicsit háttérbe húzódott és nagyobb teret engedett a szereplőgárdának, és nagy megelégedettségemre ez így maradt Az Árnyak Tükrében is. Könnyen megkedvelhető karakterek, élvezhető párbeszédek, kuncogásra ingerlő fricskák, incselkedő szócsaták, egy csöppnyi érzékiség és egy könnyedén követhető, de a végére egészen izgalmasra sikeredett nyomozás várt a viktoriánus Angliában játszódó történetben.
"Virginia Dean beváltotta a hozzá fűzött reményeit. Egy véres hulla meg egy halálos veszedelmet rejtő ritka és különleges óraszerkezet meg se kottyan a lány kötélidegzetének."
Ms. Dean minden, csak nem a történelmi romantikusokban megszokott átlagos hősnő. Törvénytelen gyermekként született, ráadásul 13 évesen árvaságra is jutott, s mindezek tetejébe még tükörolvasói tehetséggel is megáldotta a sors. Csöppnyi örökségének hála a leánynevelő intézetből kikerülve módjában állt adottságára alapozva önálló praxist indítani. 26 éves korára ha nem is fényűzően, de kellemes megelégedettségben telnek vénkisasszony napjai. Ám váratlanul egy őrült céltáblájává válik, s egy éjjelen egy leszúrt férfi mellett ébred véresen, idegen ágyban, rémisztő csupa tükör szobában.
"A Sweetwater család férfi tagjai arra kényszerültek, hogy szörnyekre vadásszanak. Ehhez volt tehetségük. De már réges-régen rájöttek, hogy anyagilag nagyon megéri, ha találnak egy ügyfelet, aki még fizet is érte."
Owen Sweetwater siet Virginia megmentésére. A harmincas évei elején járó úriember látszólag a jómódúak gondtalan életét éli. Látszólag, mert a valóságban családjának nagy tehetsége van a gonosz utáni vadászathoz, s ezt igyekeznek is ügyesen kamatoztatni, csak lehetőleg titokban. A paranormális tehetségek közül áldozatokat szedő gyilkos nyomába a Jones & Jones Nyomozóiroda megbízásából ered. S mivel Virginia már korábban felkeltette az érdeklődését, megtesz mindent, hogy ne fenyegesse veszély a nő életét. Ha kell, hát titkos alagsorból menekíti ki.

Első perctől kedveltem Virginiát. Talpra esett, tanulni kész, okos nő, aki nem fél attól, hogy egyedül teremtse meg önmaga boldogulását, s ami a legüdítőbb, hogy józan tud maradni a legváratlanabb helyzetekben is. Amikor pedig elérkeztem ahhoz a részhez, ahol bájos, ugyancsak pártában maradt, könyvmoly barátnéjával, Charlotte-tal felelevenítették legutóbbi születésnapjukat, már tudtam, egyszerűen imádom a kis kékharisnyát.
"A kezdeti tervekben az szerepelt, hogy vakmerően belevetik magukat egy sor romantikus liezonba mindenféle jóképű férfiakkal. Ám a bor keltette hevületben egyszerűnek és nagyszerűnek látszó terv a valóságban nem úgy működött, ahogy elképzelték. Kiderült, hogy komoly hiány mutatkozik olyan jóképű férfiakból, akik kellőképpen érdekesek ahhoz, hogy érdemes legyen vállalni értük a helyzetből adódó kockázatot."
Persze a történet műfajából eredően a hölgyeknek sem ezen a terven nem kellett többet lamentálniuk, sem a szintén fontolóra vett, női hisztéria kezelésére akkoriban bevezetett új elektromos orvosi eszközzel történő kezelésre nem kellett bejelentkezniük. Mert jöttek a Sweetwater férfiak, és levették őket a lábukról.
Na igen, azok a férfiak! Nagyon tetszett, hogy nem csak Owen volt színen, hanem több rokona is szerephez jutott. A parancsoló nagynénik, az aggódó nagybácsi, a hebrencs unokaöccsök és persze a főhősünktől mindössze pár évvel fiatalabb, mindig zilált, de a részletekre sasszemű Nick olyan légkört teremtettek, hogy nagyon szívesen tagja lennék egy ilyen összetartó, egymást, s főként asszonyaikat védelmező titokzatos famíliának. Még akkor is, ha náluk megszokott dolog a reggeliző asztal mellett olyat megvitatni, mint hogy mi lett a múlt esti holtest sorsa.
"Owen sejteni kezdte, hogy Virginia és Charlotte a látszat ellenére feszülten figyel. Úgy döntött hát, hogy jobb lesz átváltani egy inkább reggelizőasztal mellé való lazább témára.
– Mit csináltatok a hullával? – kérdezte."
Az egész regény nagyszerűen szórakoztatott, élveztem a humort, a misztikumot; a második felét egyenesen nem akaródzott letenni. Egyetlen panaszom lehet mindössze: nagy kár, hogy Charlotte és Nick kettősénél csupán az első találkozásnak lehettünk tanúi. De persze ez a telhetetlenség hangja csupán.

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

5 megjegyzés:

  1. Váá, de le vagyok maradva már hozzád képest, hisz még az előző részt sem olvastam.
    Most már össze kell kapnom magam, de izibe! :)

    Ugye, hogy Quick mindig jó, de történelmi romantikában kicsit még jobban?

    A tükörtehetség meg jó, azt szeressem! :))

    VálaszTörlés
  2. Igen, valahogy tényleg a történelmi romantikusai azok, amik a legjobban megfognak maguknak. :)

    VálaszTörlés
  3. Ez érdekesnek tűnik! Írod, hogy sorozat része de nem mindegyik korábbi rész jó. Olvasható önállóan is, vagy úgy nem érthető? Ha nem a sorozat melyik részeit érdemes elolvasni?

    Előre is köszi :)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem minden kötet érthető önállóan, csak esetleg az átívelő szál lehet kicsit bonyodalmasabbnak tűnő.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top