2012. szeptember 20., csütörtök

Ilona Andrews - On the Edge - Mágikus találkozás

Sorozat: Világok peremén 1.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012. szeptember
390 oldal, puhafedeles
A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít. Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják. Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki, aki ott él.

moly goodreads

Ilona Andrews. Ismerősen csengő név? Előfordulhat, hiszen idehaza már megízlelhettünk egy rövid írást - A sötétség angyalai novellás kötetben megjelent Alfák, kezdetek címűt -, amely az amerikai író házaspár tollából született. Igen, a szerzői álnév mögött két ember, az orosz származású Ilona és az egykor az amerikai hadseregnél szolgáló Gordon rejtőzik. Gyermekeikkel Texasban élnek, és 2007 óta ott álmodják papírra nagy sikerű regényeiket, felhasználva a misztikum, horror, fantasy és romantika elemeit. Műveik természetfelettivel átszőtt, modern világba ültetett, izgalmas és szórakoztató kikapcsolódást ígérnek az urban fantasy kedvelőinek.
Többen figyelmembe ajánlották már a Kate Daniels sorozatot (az a fránya időhiány a ludas, amiért eddig kimaradt), a fentebb említett 120 oldalas kis szösszenet pedig olyannyira tetszett, hogy miután befejeztem, hatalmas elszontyolodással vettem tudomásul, hogy sajnálatos módon még eredeti nyelven sem létezik a folytatás (Habár úgy hírlik, ez az áldatlan állapot nem örökre marad így.). Szóval a Mágikus találkozás kézbevétele nálam eldöntött tény volt jóval azelőtt, hogy a boltok polcaira került volna a könyv.
Miután megkaptam azonnal izgatott várakozással csaptam fel a borítót, és a kezdeti kisebb döccenő után azon vettem észre magam, hogy rosszul esik letenni, megszakítani az olvasást. Azt kell mondanom, teljesen elbűvölt a sorozat által életre hívott világ. Álmélkodó kíváncsisággal fedeztem fel a furcsa kettősség érdekes szimbiózisában kibontakozó Peremlétet. Egy részről ott az a mindennapi élet, amit ismerünk jó néhányan. Ahol az ember kénytelen a nem túl jóindulatú szomszédait elviselni, a basáskodó főnökről nem is beszélve, s ahol alaposan meg kell gondolni, mire fut a keresetből, mert a váratlan kiadások veszélybe sodorhatják a család kényes egyensúlyú költségvetését. Másrészt ott a mágia szó szerint varázslatos világa. Ahol a bűbáj, varázsigék, átkok és alakváltók mindennapinak számítanak. S a Peremben összemosódik a két dimenzió. Mintha a plázák közül átsétálhatnánk nem is tudom, mondjuk a Merlin díszletei közé, mindössze egy keskeny határvidéken átvágva.
„Menj, mosd meg a fogad, fésülködj meg, vegyél száraz ruhát, és hozd a puskákat. Elmegyünk a Wal-Martba.”
Ebben az érdekes kis tartományban él Rose az öccseivel. Családjuk enyhén szólva sem mindennapi. Nagyanyja a terület egyik elismert boszorkányos örege, nagyapja a fészerbe zárt tomboló élőhalott. Apja egy napon kisétált az életükből, nem sokkal azután hogy feslett erkölcsű anyjuk meghalt. A kisfiúk egyike édes fülpamacsos, puha mancsú hiúzzá képes változni, másikuk képes feltámasztani és irányítani a holtakat. Rose pedig vakító fehérségű, halálos villantássá képes alakítani a benne élő mágiát.
S egyszer csak egy hatalmas alakváltó farkas, kissé önelégültnek tűnő, de vadítóan jóképű, kékvérű kardforgató, valamint borzalmas kinézetű vérebeknek parancsoló őrült forgatják fel életüket. Rövidke két hét alatt a rémisztő támadások, furmányosan teljesített próbatételek, többek életét követelő halálos csata közepette szárba szökken egy szerelem, és talán újraéled egy valaha volt barátság.
Ami megfogott magának, és garantálja, hogy vágyjam a folytatásokat, a világfelépítés és a karakterábrázolás. Egyiknek sem vagyok nagy szakértője persze, de az én mércém szerint mindkettő figyelemre méltóan kidolgozott volt. S kell-e annál több, mint hogy úgy érezze az olvasó, a betűkbe foglalt történet lelépett a lapokról, életre kelt, és magával ragadta?
A könyv valósága csodálkozásra késztetett, megmozgatta a fantáziámat. A táj leírásai élettől lüktető képeket festettek elém. A mágia pedig ezúttal is megigézet… mondjuk velem általában könnyű dolga van. :) A párbeszédek csípős humora, a néhol sarkított stílusú próza a legváratlanabb helyeken ingerelt mosolyra.
„– Bízom magában.
– Híres utolsó szavak.”
A szereplők közül senki nem hagyott hidegen. Volt akit első perctől szerettem, volt akit jól megölelgettem volna, de akadt akitől méla undor és rettenet lett úrrá rajtam. Hősnőnk, Rose, erőfeszítései, acélos gerince előtt elismeréssel adózok. A kisfiúk imádni való kíváncsi, vadóc kis csirkefogók. Declan sokáig maga volt a guszta külcsínbe burkolózott titok, ami természetesen piszkálta a csőröm rendesen. Ugyan nem olvadtam tőle el teljességgel, de tagadhatatlanul az a fajta főhős, akit szívesen tudnék a barátaim között. William múltja megpecsételte kettőnk kapcsolatát, hiszen gyengéim a sokat szenvedett férfiak, képessége már csak tetézte kialakuló rajongásomat. A főgonoszról csak annyit, hogy némely leírásnál csöppet sem örültem annak, hogy élénk vizuális képzelettel áldott meg a sors. Még ilyen ronda, elmeháborodott fazont… legutóbb talán a Farkasok szövetsége című filmben láttam valami hasonlót.
Amit picit sajnálok, hogy maga a románc nem kapott nagyobb hangsúlyt. Pedig az a csöpp egészen ígéretes volt. Igaz, be kell látni, hogy a halálos fenyegetés közepette, no meg két gyerekkel láb alatt elég nehéz belemelegedni a romantikázásba.
Remélem, hamarosan olvashatom a folytatást! Az Áradó Hold főszereplője William. Kell-e további magyarázat?
Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

1 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek, nekem is nagyon tetszett. Az a világ , ami a könyvben fel lett építve,engem még N. Singh univerzumánál is jobban lenyűgözött. Még annyira olvastam volna! Mágiáról alig tudtunk meg vmit, és a szerelmespár további élete is érdekelne. Remélem a folytatásokban legalább megemlítik őket.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top