Lara Adrian - Darker After Midnight
 | Fülszöveg & részletek Sorozat: Éjfél szülöttei 10. Kiadó: Delacorte Press Megjelenés: 2012. január Formátum: 384 oldal, ebook Értékelésem:  2012/9.     |
Napok, mit napok, lassan hetek óta agyalok azon, mit és hogyan kellene írnom erről a könyvről... totálisan felemás érzéseim vannak, ráadásul az eseményekről képtelenség spoiler nélkül bármit is összehozni.
Tagadhatatlan, hogy ez a sorozat egyik legakciódúsabb története. Több kötetnyi felvezetés után végre lezárásra került a Dragos-szal vívott harc. S most először nem találtam unalmasnak a gonosz jeleneteit. Már-már élvezettel és elismeréssel olvastam, milyen átgondolt, összetett tervet eszelt ki a világuralom megszerzéséhez az a megalomániás, nárcisztikus tébolyult. Ráadásul az ősökről tett legújabb felfedezés újabb izgalmakat rejthet.
No és a vérszomj, amely mindig rémisztő veszélyként lebegett a faj tagjai fölött?? Arra számítottam, komoly megpróbáltatás, valódi belső küzdelem lesz. De Chase voltaképp csettintésre túltette magát rajta. (Csakúgy, mint Elise iránt évekig érzett vonzalmán.) Az utószó pedig még ezt is kenterbe verte. Sajnálatos, hogy kihasználatlanul maradt ez a lehetőség.
Jutott viszont egyéb mizériából bőven. Túl sok is! Lucan és Gabriella jóformán kiborítottak. Előbb Lucan lamentálása azon, miért is nem ő áldozta fel magát a Rendért; majd kis családjuk létszámának gyarapodásán; végül, felének támogatását kifejező csábítását követően - hisz hogyan másként is lehetne vigasztalni - azon, hogy merhetnek-e ebben a korban utódot vállalni.
Talán nem úgy hangzik, de összességében egynek elmegy olvasmány volt.
Mindig is éreztem, számomra ez közel sem a tökéletes sorozat, szó sincs arról, hogy rajongói sikolyokat kellene magamba fojtani, amikor a regényekről beszélek, de a kíváncsiság mégis visszavonzott az újabb és újabb folytatásokhoz. Ezúttal is ott motoszkál bennem a kérdés, mire alakul majd a Rend tagjainak élete, de most először nincs konkrét szereplő, akinek sorsáért izgulnék. Szerintem érezhető, hogy ezt eredetileg lezáró történetnek szánta a szerző. Talán elérkezett a tökéletes pillanat búcsút inteni? Meglátom...
Tagadhatatlan, hogy ez a sorozat egyik legakciódúsabb története. Több kötetnyi felvezetés után végre lezárásra került a Dragos-szal vívott harc. S most először nem találtam unalmasnak a gonosz jeleneteit. Már-már élvezettel és elismeréssel olvastam, milyen átgondolt, összetett tervet eszelt ki a világuralom megszerzéséhez az a megalomániás, nárcisztikus tébolyult. Ráadásul az ősökről tett legújabb felfedezés újabb izgalmakat rejthet.
“Used titanium hunting knife: sixty-three dollars.Viszont romantika téren, úgy érzem, csúfosan leszerepelt a kötet, és ezért a rengeteg mozgásban tartott szál sem kárpótolt. Szinte túlzásnak érzem Chase és Tavia kettősét szerelmes párnak nevezni. Hol, hogyan, mikor támadt fel bennük az érzelem? Túl hosszúra nyújtott előkészítés után lobbant az őrült testi vágy, és puff, már adott is volt a kötődés.
Value: priceless.”
No és a vérszomj, amely mindig rémisztő veszélyként lebegett a faj tagjai fölött?? Arra számítottam, komoly megpróbáltatás, valódi belső küzdelem lesz. De Chase voltaképp csettintésre túltette magát rajta. (Csakúgy, mint Elise iránt évekig érzett vonzalmán.) Az utószó pedig még ezt is kenterbe verte. Sajnálatos, hogy kihasználatlanul maradt ez a lehetőség.
Jutott viszont egyéb mizériából bőven. Túl sok is! Lucan és Gabriella jóformán kiborítottak. Előbb Lucan lamentálása azon, miért is nem ő áldozta fel magát a Rendért; majd kis családjuk létszámának gyarapodásán; végül, felének támogatását kifejező csábítását követően - hisz hogyan másként is lehetne vigasztalni - azon, hogy merhetnek-e ebben a korban utódot vállalni.
Talán nem úgy hangzik, de összességében egynek elmegy olvasmány volt.
Mindig is éreztem, számomra ez közel sem a tökéletes sorozat, szó sincs arról, hogy rajongói sikolyokat kellene magamba fojtani, amikor a regényekről beszélek, de a kíváncsiság mégis visszavonzott az újabb és újabb folytatásokhoz. Ezúttal is ott motoszkál bennem a kérdés, mire alakul majd a Rend tagjainak élete, de most először nincs konkrét szereplő, akinek sorsáért izgulnék. Szerintem érezhető, hogy ezt eredetileg lezáró történetnek szánta a szerző. Talán elérkezett a tökéletes pillanat búcsút inteni? Meglátom...