2011. október 2., vasárnap

J.R. Ward - Envy

Tartalom: Hét halálos bűn. Hét megmentendő lélek. Egy férfi és egy nő, a veszély, vágy és feloldozás mezsgyéjén imbolyogva...
Egy sorozatgyilkos fiaként a gyilkossági nyomozó, ifjabb Thomas DelVecchio a gonosz árnyékában nőtt fel. Most, állampolgári kötelesség és vak gyűlölet között egyensúlyozva vezekel apja bűneiért. Veck szemmel tartásával Sophia Reilly-t, a belső ügyosztály tisztjét bízzák meg, aki nem csupán szakmailag, de magánemberként is érdeklődik a férfi iránt. Ám Veck és Sophia mindketten kíváncsiak valakire...

Jim Herron-ra, a titokzatos idegenre, aki bármit megtenne, hogy megmentse démoni ellensége legutóbbi áldozatának lelkét, amely most bizonytalanul lebeg menny és pokol között. Mielőtt Herron végezhetne a feladattal, Veck és Sophia nyakig merül a jó gonosz ellen vívott csatájában, ahol nem kevesebbet, mint a teljes kárhozatot kockáztatják.
Nagyon remélem, nem én vagyok az egyetlen olyan könyvmoly, akinek a sorozat folytatások néhanapján komoly fejtörést okoznak... Bennem bizony alkalomadtán birokra kel az optimista, kitartó könyvmániás a csalódott, pesszimista énemmel. Legyen bármily' nekem kedves szerző új, sok folytatásos regényfolyamáról szó, mindig kételkedek, vajon képes lesz-e az író(nő) ismét olyat alkotni, mint amit már megszerettem tőle. S valljuk be, az esetek kb 50%-ban sajnálatosan a válasz: nem.
Ward Bukott angyalai - fogalmazzunk úgy - nem ragadtak magukkal annyira, mint a Fekete Tőr Testvériség tagjai. Így, a harmadik felvonás után sem vagyok tökéletes bizonyossággal meggyőződve arról, hogy a kedvencek képzeletbeli polcán lenne a helyük, de! Bár vonakodva kezdtem bele az olvasásba, nem vagyok csalódott. A lázas izgalom, a 'hamm, egyszerre szeretném felfalni' kapkodás nem kaparintott a karmai közé, lassan, komótosan fogyasztottam a lapokat. Azaz, az elsöprő, könyvjelző döntögető siker ugyan elmaradt, de jó volt, kellemesen szórakoztató, és ha nem is falkaparó türelmetlenséggel, de várom a folytatást.
Nem titkolom, ebben a várakozásban közel sincs akkora szerepe Jimnek, mint magában a regényben. Legyen bármennyire is ő a kiválasztott, aki a jók oldalát képviseli a gonosz elleni harcban, nálam kissé háttérbe szorult. Nem szeretnék érzéketlennek tűnni, de már-már túlzásnak érzem, hogy ennyire megszállottja Devina legutóbbi áldozatának. S ha már a csini barna nőcskeként parádézó démonnál tartok... ezúttal mellőztük, hogy agykurkászhoz szaladgáljon, ellenben még undorítóbb, mint korábban. Mondjuk nehezen tudom feldolgozni, hogy míg ő mindent bevetve, teljesen sportszerűtlenül játszik, addig Nigel még egy tippel sem hajlandó irányba állítani Jimünket, aki előtt viszont le a kalappal körmönfontságáért.
Az ebben a fordulóban megmentendő lélek és lélektársa - Veck és Sophia - teljesen megnyertek maguknak. Kedvemre való, ahogyan a szinte első pillanatban fellángoló testi vonzalom ellen próbáltak mindketten küzdeni, majd persze elvesztették a csatát, belebonyolódtak egymásba, kezdtek ráhangolódni a másikra, de nem volt rögtön a 'gondolatából is mindent tudok, és csak mi a világ ellen' felállás.
“Come here. I need to hold on to you."
She felt the same way. And when there was no distance between them, it was like coming home.”
Ehelyett, amikor Sophia tudomására jutnak bizonyos információk, felmerült benne, hogy Veck mégis csak rossz fiú. S ahelyett, hogy világtól elrugaszkodott módon mindent odavetne, realisztikus módon reagált. Próbált professzionális, higgadt és összeszedett lenni, habár belül vívódott. S talán pont emiatt a belső vívódás miatt volt nyitott meglátni a valóságot. Rendben, azt azért be kell ismernem, hogy kétkedését és hirtelen szakítását én nem tudtam olyan könnyedén szó nélkül hagyva megbocsátani, mint főhősünk.
Ó igen, Veck. Először kissé tartottam attól, hogy mi lesz ebből a tükör letakarósdiból, de Ward egészen emészthető magyarázatot tálalt fel. És a pasi ettől a defekttől eltekintve a 'gyere anyucihoz' kategória. Csöppnyit rossz, de ez a rosszaság csak arra vár, hogy A NŐ keresztül lásson rajta, megérintse a lelkét, és előhívja belőle a szerelméért mindent, megszelídített macsót. Nem mindenkinél működik, de engem meghódító formula.
“Scratch what I said before. I think I am falling in love with you. Right here. Right now.”
Amin elméláztam: Most akkor mi is a helyzet az írónővel és a homoszexualitással? Megvan a V és Butch kapcsolat? Ott is megvan az a kis felhang, ami itt Adrian és Eddie között. Tudjuk, hogy nincsenek együtt, nem is lesznek... és akkor kapunk egy olyan jelenetet, ahol enyhén szólva is homlokra szalad a szemöldök. Aztán pedig ott van Nigel és Colin kapcsolata. Meghatott érzelmeik mélysége, csak épp a nagy képbe nem tudom igazán beilleszteni ezt a puzzle darabot. Vagy ha már itt tartunk az egész meleg témát. Viszont nem tudom megérteni, hogy sem itt, sem a Testvéreknél miért nem lehet a lelki és a testi dolgokat összepakolni egy párhoz. Node az túl egyszerű lenne Wardhoz, és engem nem zavarna ennyire be, nem igaz?
Amin örvendezek: Mármint amellett, hogy volt, van és lesz Adrian? Oké, kissé bejön az angyal. Pláne az ilyen pillanatokban:
“[Devina] “You know, Adrian, you ever get bored with being a Goody Two-shoes, you could come over to my side.”
“Because you have cookies, right.”
Those black eyes returned to his own. “And so much more.”
“Well, I’m on a diet. Sorry—but thanks for the invite
Tehát, örülök, hogy ezúttal nem kell azon töprengenem, vajon mire utal a regény címe. Mert azt hiszem, rátaláltam a kulcs-"párbeszédre":
“I fucking hate them,” Devina said, crossing her arms over her breasts.
Bet you do, he [Jim] thought. Because those were two people in love right there.
And the envy was killing her, her face screwing down tight, eyes lighting up with hatred. She wanted that with him.
Mindent egybevetve lekötött a regény. Azoknak, akik kedvelik J.R. Ward stílusát, érdemes belevágniuk, különösen, ha mind a contemporary-t, mind a paranormális románcokat szeretik, mert itt aztán érdekesen keverednek.

2011/66.
Paranormal/29.
Ebook/20.

Kiadó: Signet
Megjelent: 2011. szeptember
Formátum: Kindle Edition / Amazon
Sorozat: Bukott angyalok 3. kötete

Egyéb: A szerző facebookjára augusztusban felkerült részletek magyar fordítása megtalálható Lukács Andrea honlapján.
Két rejtett FTT cameot tudtak felfedezni az igazán elkötelezett rajongók:
  1. Csak nem Butch Escalade-je suhant el a könyv elején?
  2. Throe lenne, aki magára vállalta az igazságosztó kaszás szerepét a történet végén?

3 megjegyzés:

  1. Akkor az Throe volt? Nem gondoltam volna, bár tippem sem volt. :-)
    Most olvastam el a könyvet, és az Escalde-s jelenetnél egyből Butch jutott eszembe, de a másik utalásnál nem tudtam, hogy ki az. Idegesített is rendesen. De ebből jön a kérdés, hogy Throe miért tette?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az FTT 9. kötetének végén van a válasz Throe tettére.

      Törlés
    2. A válasz a Felszabadított szeretőben van, többek között az 50. és a 295. oldal környékén található :D

      Törlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top