Gena Showalter - The Darkest Surrender

Tartalom: Egy lenyűgöző történet, amely egy elszántan nyerni akaró halhatatlan harcosról és gyönyörű csábítójáról szól...
Strider, Kudarc démonának őrzője, egyetlen megmérettetésben sem veszíthet anélkül, hogy elképzelhetetlen fájdalomtól ne szenvedne. Nála tényleg semmi sem állhat a győzelem útjába. Mígnem Kaia, az elbűvölő hárpia arra nem csábítja, hogy megadja magát.
Fajtársai között Csalódás néven ismert Kaianak a Hárpia Bajnokság aranyérmével kellene hazatérnie, különben meghal. De hogyan győzzön, ha a férfi el akarja lopni az első díjat, egy ősi, isteni műtárgyat, mielőtt egyáltalán kihirdetnék a nyertest!?
Ám ahogy a harc élesedik, már csupán egyetlen díj számít - a szerelem, amelyet egyikük sem tartott lehetségesnek.

…from all of the warriors currently residing in the Budapest fortress: you’re welcome to come over anytime. Gideon adds: And I hope like hell you don’t!

Fogadott a regény kezdetén. Miután ismét túltettem magam sértődöttségemen, amiért én ugyan egy fia démon szállta dögös pasit sem leltem legutóbbi budai vári látogatásom alkalmával, örvendezhettem, hogy kedvencem, Gideon, nem állta meg, hogy be ne szóljon. És kb ezt az örvendezést kellett beosztanom a maradék bő négyszáz oldalra is, mert bizony ezúttal nem tobzódunk a többiek jeleneteiben. Igaz, van amikor összeszalad a társaság néhány órára, de ez csak pár oldalnyi háttérsztori, sajnos. Egyetlen igazán említésre méltó momentuma, hogy Amun, a csöndes, komoly Amun, nevetett! Amit ugye még a saját románcában sem volt rá igazán jellemző.

“When you were little, what did you want to be when you grew up?” (…)
A sigh of longing. “To be honest, I wanted to be ruler of the entire world. Or the ruler’s trophy wife.”

Kaia, egyike a vicces, némileg erkölcstelen, de végsőkig lojális hárpia nővéreknek, akik Gwen lévén érkeztek a történetbe. Mint ők mindannyian, Kaia is igazi 'azt teszek, amit akarok, akkor, amikor akarom, és bármi is a következménye, bátran szembenézek vele' csajszi. Azon 'aprócska' másfél évezreddel ezelőtt elkövetett gyermekkori botlás miatt - Kaia névtoldaléka eztán lett Csalódás = Kaia the Disappointment - amikor egy hárpia nemzedék halt ki, saját fajtársai finoman fogalmazva lenézik, ha pedig sutba dobjuk a finomkodást, akkor nyíltan ki kell mondanunk, gyűlölik. Emiatt csekély kétség sem férhet a tényhez, hogy nem épp önzetlen okból invitálták meg sok hárpia játék után pont a mostanira. Hogy megalázása illőn vegye kezdetét, nem anyja klánjával, hanem testvéreivel és egyéb kitaszítottakkal alakított, külön csapattal indulhatott a megmérettetésen. Gond egy szál se, tartogattak meglepetéseket.

„Lysander, did you see this?” Bianka turned and lifted her shirt, showing him – and everyone else – the panties she wore. They were neon-green with the words Property of Lysandy scripted across the ass.

Kaia egyébként Bianka ikre, akit The Darkest Angel novellában ismerhettünk meg. Amit ezek ketten és tömegben leműveltek... oltári. Ha ők voltak színen, akkor két eset létezett: Vagy vigyorogtam, mint az eszement, vagy fancsali arccal próbáltam nem elképzelni a véres hárpia játékokat.

"The best way to spell victory? K-I-L-L."

Ó, Strider, Strider! A benne lakozó, örökös nyerési kényszerrel, s ehhez mérten igen leszűkült - a win szóban nagyjából ki is merülő - szókinccsel rendelkező démon miatt kissé fölényes, irányító hajlamú pasinak tűnt nekem. Nem mondom, hogy nem kedveltem, hiszen voltak jó pillanatai, de nem volt a kedvencem. Na de most bőven nyílt alkalmam megismerni a helyenként őrült, de roppant humoros énjét is.

“When is your birthday?” (…)
Wide silver-gold eyes swung to him. “You don’t know?”
“No.”
Pouting, she twirled a strand of her hair. “How can you not know?”
“Do you know mine?” he asked.
“Of course I do. It’s the day you met me.”

Igen, egyik főszereplő sem az a komoly személyiség, és ez áthatja az egész könyvet. Vannak itt évődések, riposztok, testvéri kötekedések, dobhártya szaggató karaoké... Viszont ellenpontként ott vannak az akciódús - és véres... jaj - kihívások, csapdák, ármánykodások. És egy kulcsszerepet betöltő mellékszereplő, Lazarus, aki be kell vallanom, felkeltette a kíváncsiságomat, úgyhogy igen csak sajnálkoztam a végzetén.

"There was a slight chance William had kinda sorta perhaps gone slightly a wee bit too far."

Csakúgy, mint a Kane & William szál alakulásán, és a vészjósló Paris belső monológon. Ők hárman voltak, akikkel gyakrabban találkozhattunk a regényben, sajnos mindig csak néhány oldal erejéig. William betartva Gillynek tett ígéretét meglátogatta a lány szüleit... nos, ördögi Liam alaposan bemutatkozott. Majd Kane-nel az apokalipszis felé száguldó vonaton vagy előtt, nézőpont kérdése, találják magukat. Tekintve, hogy a Sors istennők szeretnek homályosan utalgatni mindenfélére, az én képzeletem pedig szeret vad ötleteken merengeni, lesz mit várni. Sokáig... mert a tervek szerint előbb Paris könyve fog érkezni. Érdekes módon, bár szinte a sorozat kezdete óta csavarja szívünket szenvedése, Sienna utáni vágyódása, s most is azon igyekezett, hogy meglelhesse a nőt, nem érzek olyan türelmetlenséget, mint eddig. Érdekel a folytatás, de nem 'a napokat számolom a megjelenésig' módon. Valahogy Kane szála jobban megmozgatta az agyamat.
Összességében jó volt olvasni, hogyan küzd meg a múltjával és a féltékenységgel egy olykor gyerekesen viselkedő, de félelmetes erőt birtokló hárpia; illetve hogy Strider a maga módján, de túllép azon, hogy Paris bizony beelőzte. Mulatságos, helyenként meglepő fordulatokat hozó regény, amit a rajongóknak nem szabad kihagyniuk.

2011/68.

Paranormal/30.

Kiadó: HQN Books
Megjelent: 2011. szeptember
Formátum: Mass Market Paperback / Book Depository
Sorozat: Alvilág Urai 8. kötete

Egyéb: A könyv google books-on