Ilsa J. Bick - Ashes - Hamvak
Fülszöveg: Alexet, a cseppet sem hétköznapi 17 éves lányt, a civilizációtól távol, a hegyek között éri a katasztrófa, amelyben a régi világ és az emberiség nagyobb része néhány perc alatt megsemmisül. Az állatok acsargó szörnyeteggé változnak, az életben maradt fiatalok közül pedig sokan könyörtelen emberevő zombivá lesznek. A hegyeken túl a túlélők bandái fegyverrel vadásznak egymásra, és szó nélkül lelövik, aki az útjukba kerül. A dermesztően hideg erdőben Alex megmenti egy kislány életét, majd találkoznak Tommal, a jóképű, de sötét titkokat rejtegető afganisztáni veteránnal. A három fiatal együtt folytatja útját a zord vadonban, és életében először Alex szerelmes lesz. De vajon sikerül-e életben maradniuk a hátborzongató szörnyűségekkel teli világban?Ezt a könyvet merő kíváncsiságból olvastam el. Több helyen futottam már bele dísztópiás regények dicséretébe, s ennek a fülszövege ilyesminek tűnt nekem, s gondoltam, itt az ideje ismét kilépni a komfort zónámból, és színesíteni kicsit az olvasmány listámon. Mint kiderült, ez a szín vérrel átitatott majd mindent elnyelő fekete... és a történet nem csak kicsit esik kívül az én megszokott világomon, hanem fényévnyire maga mögött hagyta annak legvégső határát.
"Én mondom neked, a múlt nem más, mint egy nagy vödör hamu..."Minden egy elektromágneses impulzussal kezdődött. És ismert valóságunk kifordult a sarkaiból. A modern technika megszűnt létezni, csakúgy mint sok millió ember. Csak az idősek és az egészen fiatalok maradtak életben, ám nekik is jó részük borzalmas változáson esett át. Megvadult, ösztön vezérelt, folyton húsra éhező zombikká váltak. Csupán néhányakat került el az EMI hatása. A Waucamaw hegyei között túrázó Alex egyike a keveseknek. Végzetesnek tűnő agytumora indította útnak, hogy míg képes rá, addig tehesse, amit ő szeretne. S míg a világ borzalomba süllyedt, addig Alex nem csak életben maradt, de meg is gyógyult. Sőt...~ Carl Sandburg
Őszintén megmondom néhány fejezetenként pihentetnem kellett a történetet, mert nem nagy horror fogyasztóként nekem a leírtak időről időre túl kiborítóak voltak. Mint például szinte rögtön az elején, amikor a szerzőnő igen alaposan leírta, ahogyan az állatok megvadultak; kínok között, haláltusájukban vergődtek, a szarvasok pedig a szakadékba vetették magukat. Felfoghatatlan, hogy az életösztön így semmivé legyen. De ez csak a jéghegy csúcsa volt. Számomra a legnehezebben emészthető a regény egyik lényegi eleme volt. Az, hogy itt a zombik gyerekek. Ködös emlékeimből ahány zombi filmet elő tudok citálni, mindben felnőttek váltak agyatlan hústépő szörnyekké, s valahogy őket megölni mintha nem tűnt volna ennyire borzalmasnak.
A cselekmény számomra pont elég fordulatot hozott, a tudományos magyarázatot pedig elfogadhatónak éreztem. Amit viszont kevésbé, hogy vajon az ifjúsági regényeknek mikor lett majd csak nem kötelező elem a szerelmi háromszög? Szerencsére, itt nem az átlagos, elcsépeltnek ható módon kapja kézhez az olvasó. De talán ez valahol el is várható egy pszichológusból lett írótól.
Azt hiszem, nincs mit szépíteni, nekem kihívás volt legyűrni a könyvet, de hogy nem hagyott hidegen, az biztos. Elgondolkodtatott a vesztébe rohanó emberiségről, a fegyverkezés- és a világégés veszélyéről (Nem rettenet belegondolni abba, amit Tom mond a 167-168. oldalakon?), ahogyan arról is, hogy ez a felfordult, zavaros zombi lét akár egy problémákkal küzdő tinédzser életének horrorisztikus leképezése is lehetne akár.
Hogy fogom-e keresni a folytatást? Talán. Egyelőre emésztenem kell az eddigieket, de az a fentebb említett kíváncsiság ki tudja meddig marad csendben. Mert persze, hogy függő véget kapott a kötet.
2011/70.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelent: 2011.
Formátum: puhatáblás, 558 oldal
Sorozat: Ashes trilógia 1. kötete