Sherrilyn Kenyon: Bad Moon Rising
A kötet az eddig megjelent Dark Hunter sorozat részeiből az utolsó, a 28.
A Kattalakis fivérekkel már többször találkoztunk. Vane segített Talonnak vigyázni Sunshine-ra, amikor megpillantotta Bride-ot, majd saját történetüket is olvashattuk. Egy novellában Fury és kedvese egymásra találását ismerhettük meg. S végül a nagy- és szabad szájú Fang sorsának alakulása is sorra került.
A regény azért volt különösen érdekes, mert hosszabb időt ölel fel, mint általában a sorozat részei - oké, az Acheron a kivétel - és az eddigi kötetek történései mellett párhuzamosan játszódik egészen a záró fejezetekig. A helyszín többnyire a híres Sanctuary bár, így nem meglepő, hogy mindenféle were-hunterek nyüzsögnek a szereplők között, a legnagyobb szerep a farkasoknak és medvéknek jutott ezúttal... no meg a démonok is alaposan a tiszteletüket teszik.
A Night Play című regény elején történt, hogy Vane-t és Fanget a saját apjuk vezette falkájuk kegyetlenül megverte, a mocsárban kikötözte, és felkínálta őket a démonoknak. Megmenekültek ugyan, de Fang súlyosan megsérült. A rengeteg démon harapással a lelke egy jókora része is elpusztult, így habár a külvilág számára kómába esettnek tűnt, Fang megmaradt lelke igazi pokolba került, és ott szenvedett, harcolt. S ki segített neki végül visszatérni? A Sanctuary-t üzemeltető Peltier klán egyetlen leánya, Aimee.
Fura egy medvét és egy farkast látni együtt... még mindig nem egészen értem, hogy vajon milyen gyermekeik lesznek. De ne akadjunk fenn a részleteken, nem igaz!? A történet összetett. Megint megismerünk újabb féle démonokat, és ellenük harcolókat. Az univerzum működése még összetettebb, mint eddig gondoltam, követni is nehéz. Savitar döntései borzolták a kedélyeimet, a bárért és a medvékért vérzett a szívem, és megint akadt olyan, akinek a saját történetét is szívesen olvasnám.
2010/12.