Kresley Cole - Kiss Of A Demon King
Amikor az előző kötetben, a királyságuk visszanyeréséhez szükséges kard megszerzésébe kezdtek a düh démon testvérek, Rydstromnak egy benzinkútnál kellett volna találkoznia öccsével, Cadeonnal. Ám megjelent Sabine, az illúzió hercegnője, s előbb megpróbálta elcsábítani, majd mikor nyilvánvalóvá vállt, hogy a száműzött király eléggé ragaszkodik az 'előbb a kötelesség, csak aztán a könnyelműség' elvéhez, elrabolta egy portálon át, és Torin börtönébe zárta. Sabine és húga a Woede fivérek legádázabb ellenségének, Omartnak féltestvérei. Így nem meglepő, hogy a fenti akció fényében nem gondolhat semmi jót az egykor saját palotája tömlöcébe zárt démon, amikor a varázslónő oly nagyon ajánlgatja önmagát, és bizonygatja, ők ketten egymásnak vannak rendelve. Csakhamar fordul a kocka. Kiszabadulása után Rydstrom viszi magával túszként Sabinét.
Jó kis történet volt, nagyon tetszettek a feleselős párbeszédek, az, hogy Sabine minden látszat ellenére mennyire szerethető és megérthető figura lett a regény alatt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Lante, a kishúg fog-e saját könyvet kapni, mert nagyon is érdekelne, hogy mi lesz vele, és az említett Vrekener sráccal. Sok jópofa mozzanat volt a regényben, a pálmát nálam mégis a következők viszik: 1. Puck, a csak démon nyelven beszélő kisfiú és Sabine - aki semmit nem tud démonul - kettőse valami haláli vicces, mert bár kőszívű, nyereséghajhász varázslónak tűnteti fel magát Sabine, de képes az ajándékba adott kis tej-szemfogért cserébe aranyat csempészni a kisfiúnak. 2. A végén, amikor kiderül Rydstrom házassági esküvel kapcsolatos turpissága, Sabina hisztéria helyett kijelenti, hogy örül is neki, mert így mindig akad majd, amit a fejére olvashat örök időkre szóló közös életük alatt.
2010/22.