Sherrilyn Kenyon: Upon The Midnight Clear

A Sötét Vadász sorozatról

Oké, ez elméletben a 22. történet lenne a Kenyon folyamban, de a nagy rohanásban rossz kötetet vettem le a polcról a minap a reggeli buszhoz rohanvást. S mit lehet tenni, azt kell olvasni, ami kéznél van.

Mondtam már, hogy mennyire utálom Zeus-t? Tudom, említettem, de tényleg rühellem a pasit. Ugyan is, ebben a regényben már azt is megtudjuk, hogy nem csak az érzelmeket vette el az álom istenektől, de megölt mindenkit, akit szerettek (igen, gyermekeket is), az után a számára megalázó kis csínytevés után, és volt, akiket kínoztatott sok sok ideig. Sőt, a kegyetlenje elteszi láb alól az egyik főhőst. Most komolyan, nem lehet leváltani egy ilyen alakot? Ellenben a kegyetlenségéről hírhedt Hades és a tőle évente 9 hónap távollétre kárhoztatott felesége, Seph megint besegítenek a happy endnek.
A regény jóval rövidebb, mint a többi, de cserébe Sherrilyn egy aranyos karácsonyi történettel lepte meg az olvasókat a kötet végén. Ki ne hagyja senki! ;) Mint ahogyan Savitar kommentjére is érdemes figyelni a könyv elején!

***Spoiler***

Leta álom istennő, akit megfosztottak szeretett halandó harcos férjétől, újszülött lányától és a többiekhez hasonlóan minden érzelemtől is. Most újra meg kell küzdenie Dolorral, ősi ellenségével, akit nem másért idéztek meg, mint hogy megölje Aidant. Az embereket olyan sokszor felfalja a féltékenység és irígység szörnye, hogy az már rémisztő. Az Oscar díjat nyert színész, Aidan életére saját testvére tör, hogy mindenét elvegye, attól sem megrémülve, hogy saját fiát is feláldozza. A bizalmát vesztett férfi és a meggyötört istennő a közös harc során egymásba szeretnek. De a gonosz elpusztítása veszélyezteti az egyensúlyt, így büntetést érdemelnek... (Mondom, hogy Zeus nem normális!)

"Old toast: To those who know and love me, I wish you well. All the rest may go to hell."

2010/5.
2nd challenge/1.