2018. augusztus 8., szerda

Elle Kennedy: The Chase



amazongoodreads webpage
Mindenki azt mondja, az ellentétek vonzzák egymást. Biztos igazuk van, mert más logikus oka nincs, miért jön be nekem ennyire Colin Fitzgerald. Pedig általában nem vagyok oda az agyontetovált, videó játékokért bolonduló hokisokért, akik azt hiszik rólam, hogy felületes és könnyen kapható vagyok. Igen, a velem szembeni előítélete mindenképp ellene szól. S az sem épp jó pont, hogy a bátyám országos cimborája. No meg, hogy a legjobb barátja belém van zúgva. Ráadásul épp most költöztem be hozzájuk.
Ó, bizony, lakótársak vagyunk. Bár azt hiszem, ez nem is számít.
Fitzy igen világosan az értésemre adta, hogy nem érdeklem, annak ellenére, hogy a kettőnk közt pattogó szikrák képesek lennének a házat lángba borítani. Sosem voltam olyan lány, aki kajtat a pasik után, s nem pont vele fogom ezt elkezdeni. Amúgy is teljesen leköt az új suli, a szemétkedő professzorok és a bizonytalan jövőm.
S hogy mi lesz, ha a szexis, filozofálgató lakótársam egyszer csak rádöbben mit hagyott ki? Nos, tudja, hol talál...

Szeretem Elle Kennedy könnyeden olvasmányos stílusát, az egyszerre humoros és szenvedélyes történeteit. Leginkább a hokis románcait imádom, az Off Campus köteteknek örök helyük van a kedvenc new adult sztorik listámon. Úgyhogy kijelenthetem, mióta csak bejelentette az írónő, hogy spinoff sorozatot tervez, lestem a friss híreket, majd számoltam a napokat a megjelenésig. Az, hogy még előolvasói példányt is kaphattam, már tényleg csak hab volt a képzeletbeli tortán.
A Briar U első darabja önálló, kerek egész, s bár természetesen sok új szereplőt mutat be nekünk, számos, a forrás sorozatból ismerős arc feltűnik a lapokon. Többek között a négy alap regény főszereplő párosa, akik már mind a felnőttek nagybetűs életét élik. Garrett (The DealAz üzlet) például már a Bruins jégkorong csapatát erősíti, Dean (The Score - A pont) egy new yorki privát iskolában edzősködik, míg Allie egy HBO gyártású sorozat főszerepét alakítja, Tuckert (The Goal) pedig büszke bártulajdonosként látjuk viszont.
“…He just happens to be the unicorn. The tall, sexy, tattooed, hockey-playing unicorn of a man who I might have a teeny-weeny itsy-bitsy crush on. Okay, fine. A big motherfucking crush on.”
S nem csak ők voltak ismerősek, hiszen az itteni szerelmespár mindkét tagjával találkoztunk már, igaz, csupán futólag. A főhős, Colin ’ Fitzy’ Fitzgerald nem más, mint az az alaposan kitetovált hokis, aki legalább annyira, ha nem jobban imádja a művészetet és a videójátékokat, mint a sportot. Summer pedig a Heyward-Di Laurentis klán legfiatalabb csemetéje, akit egy szerencsétlen véletlen okán eltanácsoltak a Brown Egyetemről, így a bátyja almamáterében kénytelen folytatni a divattervezői tanulmányait.
“My unicorn is no longer a unicorn. He's a judgemental donkey.”
Ők ketten látszólag tűz és víz. Egyikük visszahúzódó, igyekszik kerülni a rivaldafényt, másikuk viszont mindenkivel könnyen barátkozó, akit a társaság éltet igazán. Mégis, találkozásuk első pillanatától vonzódnak egymáshoz. Summer a maga nyíltságával és lelkesedésével vetné bele magát a kapcsolatukba, de Fitzy a különbségeikre koncentrálva próbálja lebeszélni magát arról, hogy egyáltalán esélyt adjon annak, hogy bármi kialakulhasson közöttük. Pechére, amikor a Jóbarátokból ismerősnek tetsző módon próbálja összeszedni a ’miért nem’ érveit, a lány meghallja néhány mondatát. S hogy még ciffrább legyen a helyzet, Dean, a gondoskodó báty, épp aznap teszi őket lakótársakká, hisz az egykori négyesfogat házában még épp akadt egy üres szoba a húginak.
“Loving yourself is hard enough. Silencing the inner critic borders on impossible.”
A műfaj sajátosságai miatt egyértelmű, hogy megindul az akarom, vagy mégsem, keresek mást, de ő vonz igazán huzavona. Ami, legyünk őszinték, néhány fordulót követően elég frusztráló tud lenni. A helyzet mentségére szóljon, hogy egyrészt mindkét félnek megvan a jó oka a totojázásra, másrészt amikor végre tényleg összejönnek, akkor már nincs újabb drámai nagyjelenet. Illetve egy aprócska, túlfűtött civódásra sor kerül, de roppant hamar pontot tesznek a dolog végére. Továbbá az szintén enyhítő körülmény, hogy a csiki-csuki ideje alatt, s voltaképp a teljes könyvben, kellemes, évődő humor és heves szenvedély fűszerezi a hangulatot.
Mindemellett azért komolyabb témáknak ugyancsak jutott hely a könyvben. Szó esett a lányok közti összetartás fontosságáról, szexuális zaklatásról és hatalommal való visszaélésről, tanulási nehézségekről és arról, milyen személyiségformáló hatása van annak, amilyen körülmények között felcseperedik egy gyermek. Erőteljes és fontos mindahány, az én kedvencem mégis az lett, amely többször, több módon visszaköszönt a történetben: A téves előítéletek kérdése. Fitzy elsőre egy kigyűrt atléta, de emellett introvertált művész lélek. Summer pezsgő és közösségi személyiség, ugyanakkor figyelemzavarral és önértékelési problémákkal küzd. A szerző roppant ügyesen mutatta meg több alakalommal, mennyire hajlamosak vagyunk hirtelen beskatulyázzuk az embereket, s milyen nehezünkre esik elszakadni a sztereotípiáktól. Nagyon tetszett, hatalmas piros pont jár érte.
Akadt viszont még egy valami az elhúzódó összemelegedési fázis mellett, amely nálam, ha nem is a negatív, de a homlokráncolást kiérdemlő apróságok oszlopában került. Ez nem más, mint az egyik lakótárs, Hunter. Illetve, igazából nem maga a karakter az, akivel bajom van, habár egy-két megnyilvánulása nem volt épp a legszimpatikusabb. Nem, sokkal inkább az késztetett szájhúzogatásra, hogy a közte és Summer között történtek miatt itt megint visszaköszönt a haverom csajába vagyok belezúgva fordulat, amit Hannah & Garrett + Logan kapcsán már egyszer ugyebár átéltünk.
“You can’t change the past. You can only try to better the future.”
Node, félre szőrösszívűség, koncentráljunk ismét a pozitívumokra, mert feltétlen szót kell ejtenem a hokiedző lányáról, Summer újdonsült legjobb barátnőjéről, Brennáról. Nem csak jópofa, karakán csajszi, de úgy tűnik, kissé zavaros szerelmi ügybe készül belemászni a következő év februárjában várható The Riskben. A nyúlkfarknyi részlet alapján, amely a mostani kötet végén helyet kapott, az egyértelmű, hogy ő lesz a hősnő. Ugyanakkor a srác személye egyelőre titok, a találgatások persze azonnal megkezdődtek. Az én tippem, hogy Jack Connelly lesz a főhős, aki a Briar hokicsapat nagy riválisának számító Havard mezében lép hétről-hétre jégre. Meglátjuk, igazam lesz-e! ;)

Zenék a könyvben:

Sia - Cheap Thrillse ♪ ♫ ♬
One Direction - No Controle ♪ ♫ ♬
The Weather Girls - It's Raining Mene ♪ ♫ ♬

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

 
back to top