Brittainy C. Cherry: The Silent Waters

Életünk apró pillanatok sokaságából áll. Néhány teljes egészében fájdalmas, s a tegnapok minden gyötrelmét magával cipeli. Néhány csodálatosan reményteli, és a holnapok ígéretét hordozza. Éveim során már megannyi pillanatot átéltem. Olyanokat, amelyek megváltoztattak, olyanokat, amelyek próbára tettek. Pillanatokat, amelyek megrémítettek és leterítettek. Ugyanakkor a legjelentősebb - a leginkább lélegzetelállító és szívbemarkoló - pillanatokban ő mindig ott volt velem. Nyolc évesen elvesztettem a hangomat. Énem egy darabkáját elrabolták, s az egyetlen ember, aki igazán megértette a hallgatásomat, Brooks Griffin volt. Sötét napjaimban ő volt a fény, a holnap ígérete... míg a sors csapást nem mért rá. Csapást, amely emlékek fullasztó tengerét hozta magával. Olyan fiú és lány története ez, akik szerették egymást, ám önmagukat nem. Élet és halál, szerelem és megszegett ígéretek története. És a pillanatoké.

“The world keeps spinning because your heartbeats exist.”

Egy-egy kivételes könyv esetén gyakran elfordul velem, hogy roppant nehezen találom a szavakat, amelyekkel képes lennék visszaadni azt a fantasztikus élményt, amit kaptam. Leírok két mondatot, aztán visszatörlök másfelet. Újabb és újabb nagyszerű jelzőket találok, majd vetek el, mert egyik sem tűnik elég kifejezőnek. Legszívesebben mindössze annyit írnék: kihagyhatatlan, esetleg felejthetetlen, vagy egyszerűen gyönyörű. S lám, ezek a szavak bár mind igazak, közel sem adják vissza azt a csodát, amit Brittainy C. Cherry ismét csak a lapokra álmodott.

“Love didn’t come with guidelines. It flowed into a person with only hope as its current. There wasn’t a list of rules to follow, making sure you cared for it correctly. It didn’t give you instructions to keep it pure. It simply showed up quietly, praying you wouldn’t let it slip away.”

Maggie és Brooks története harminc, lassú változásokat és hirtelen fordulatokat egyaránt hozó, esztendőt ölel fel. Az előszóban elbűvölően édes kisgyermekeként ismerjük meg őket, az epilógusban pedig boldog házaspárként búcsúzunk tőlük. Ártatlan gyermeki fellángolásból örökké tartó szerelem született, ám egyiktől a másikig igen csak rögös utat vezetett. Voltak édes pillanatok, meghatóak és romantikusak, mint ahogyan voltak rémisztőek, elkeserítőek és fájdalmasak is. De mindezek a pillanatok valami csodálatos utazássá álltak össze. Olyanná, amit a legjobb mindenkinek magának megtapasztalnia, így nem is árulnék el róla többet.

“Sometimes the rain was more pleasing than the sun. Sometimes the hurt was more fulfilling than the healing. And sometimes the pieces of a puzzle were more beautiful when scattered apart.”

Helyette viszont hadd ejtsek pár szót néhány olyan apróságról, amely mind hozzájárult ahhoz, hogy ne egyszerűen csak tetsszen nekem, hanem egyenesen imádjam ezt a regényt. Mert bizony rengeteg ilyen van, és mind itt zsong a fejemben, s követeli, hogy világgá kiáltsam, elvégre mindenkinek tudnia kellene róla, micsoda varázslat rejtőzik ezeken a lapokon. Ott vannak például a tízéves Maggie és Brooks által váltott üzenetek. Vagy az apuka irtó béna, mégis olyan nagyon cuki viccei. A zene szeretete, meg a könyveké. Ó istenem, azok a pompás könyvek! A rózsaszín cetlik mellé kerülő sárga jelölő lapok. Azok a táncolnál velem? pillanatok, meg azok az ötpercek. A beszédes csendek, s még beszédesebb kézszorítások. A bűnrossz teák és az a horgony alakú medál. Az ígéretek, meg az üzitáblákon letörölhetetlenül ott maradt szavak. Azok a csókok, azok az ölelések… Ó, tudom én, hogy borzasztóan zavaros ez így, hiszen ezek csupán kiragadott pillanatok. De ezekből a pillanatokból egy feledhetetlen történet állt össze, olyan, ami elrabolta a szívemet.

“Whenever our lips found each other, the kisses hurt and healed. We were thunderstorms and sunlight all at once.”

Szóval igen, ez a könyv valami zseniális. Gyönyörűen megírt, magával ragadóan gördülékeny, tele szerethető karakterekkel és mélyenszántó, lírai szépséggel megfogalmazott gondolatokkal. Nevettem rajta, és legalább százszor álltam közel a könnyekhez. Megérintette a lelkemet, kicsit összetörte a szívemet, néhol jól rám ijesztett, ugyanakkor boldoggá is tett. Ám mindenekfelett elmondhatatlan örömöt éreztem, amiért olvashatom ezt a pompás regényt, amelynek elképesztő élménye örökre velem marad.

Ui: 33 idézet bejelölés és 20 jegyzet

Kedvenc idézetek:

“You can’t change the past, but you can shape the future with the right now.”

“Sometimes words were more empty than silence.”

“Not all broken things need to be fixed. Sometimes they just need to be loved.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.