R.S. Grey: Out of Bounds

Megvetem Erik Wintert. Arrogáns és kegyetlen. Olyan vele együtt dolgozni, hogy azt a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám. A sors fintora, hogy ő lett a tornász edzőm, aki felkészít az Olimpiára. Korábban is volt már dolgom mogorva trénerekkel, de Eric messze a legrosszabb. Ridegen viselkedik, alkatra is félelmetes, és olyan furmányosan képes kioktatni, hogy ha hagynám, semmi perc alatt képes lenne megtörni. Bár mindketten szívesen megszabadulnánk örökre a másiktól, sajnos egymásra vagyunk utalva. Én vagyok az ő új ígéretes tehetsége, a legjobb sansza arra, hogy bizonyíthasson a kritikusoknak. Nekem pedig jó edző nélkül nulla esélyem van a riói aranyra. A legegyszerűbb persze az lenne, ha fehér zászlót lengetve békét kötnék vele, hisz a közeljövőben egymáshoz leszünk láncolva. Ám ő háborúra készül. Nos, állok elébe. Ha rám száll, annál erősebben fogok ellenállni. Ha próbára akar tenni, ha játszani akar velem, megmutatom neki, hogy kész vagyok számtalan határt átlépni. Mert tudom, harc nélkül nincs győzelem. Ennek az egésznek a legvégén arany medállal a nyakamban akarok Rióból távozni... és az ő jeges szívével a markomban.

“The game we were playing lit my life on fire.”

Ugyan az Out of Bounds a Summer Games sorozat második kötete, azonban tökéletesen megállja a helyét önálló kötetként is.

Ahogy az az írónőtől már megszokott, az írásmód üde és vidám, a szöveg igazán gördülékeny. Az ellenségekből szerelmesek történet könnyed hangvételű, ügyesen keveredik benne a pimasz humor és az íncsiklandó szexisség. A narratíva váltott nézőpontú, azaz alaposabban megismerhetjük mindkét főszereplőt. Szerencsére, mert itt bizony nagy hasznát vesszük annak, hogy beleláthatunk a gondolataikba, ugyanis mind a főhős, mind a hősnő őrjítően makacs és határozott. Brie ráadásul elég forrófejű és akaratos, Erik pedig parancsoló és nyers. Őszintén szólva nem egyszer szerettem volna benyúlni a könyvbe és alaposan fejbe kólintani hol egyiket, hol másikat, esetleg mindkettőt. Ugyanakkor az incselkedésük, az egész húzd meg, ereszd meg játékuk szórakoztatott, a szexuális feszültség pedig szinte tapintható volt. Bizony, volt egy jógás jelenet, ami olyan fülledtre sikerült, hogy az e-olvasóm kis híján lángra lobbant tőle.

Mindemellett be kell ismernem, számomra a regény első negyede picit döcögősnek, lassúnak érződött. Valamint a fentebbi okok miatt nekem beletelt némi időbe, míg megkedveltem ezt a párost. Igaz, ahogyan haladtam az olvasással ez szép lassan teljesen megváltozott, a végére már iszonyatosan szurkoltam értük.

Mindent összevetve ez egy cuki, kissé buja, némileg tiltott nyári románc. Szerintem kár lenne kihagyni ezt a remek élményt.

Ui: Le vagyok sújtva... csak egy epilógust kaptunk!?

Kedvenc idézet:

“… if you expect love to come when it’s convenient, you’ll be waiting your entire life.”

A könyvben említett dalok:

Grace feat. G-Eazy: You Don't Own Me ♪ ♫ ♬

Twenty One Pilots: Ride ♪ ♫ ♬

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.