Mary Balogh: The Proposal - Lánykérés
| Lady Muir magányosan sétálgat a tengerparton; óvatosan halad az egyenetlen földsávon, borzongva figyeli a tengert, miközben az életéről gondolkodik. Aztán egyszer csak a meredekebb utat választva elindul a falu felé, a csúszós köveken azonban kificamítja a bokáját. Ekkor váratlanul egy férfi tűnik fel az egyik szikla mögül, hogy a segítségét felajánlva Stanbrook hercegének kastélyába vigye. Lord Trenthamet a barátai bízták meg azzal a feladattal, hogy találjon magának feleséget a tengerparton, egy hölgyet, akit rangja, vagyona és katonai hőstettei lenyűgöznek, és aki rögtön igent mondana a lánykérésre. De hiszen a part teljesen kietlen, rajta kívül csak kósza sirályok fordulnak meg erre! Most mégis itt egy karcsú, szőke asszony, aki a segítségére szorul. Véletlen lenne, vagy a sors rendelte így, hogy az ízig-vérig lady és a nyers, szókimondó lord találkozzanak? Két - látszólag - gyökeresen eltérő életfelfogás, ízlés kerül egymással szembe, mégis, ahogy az idő telik, a két ember megismeri egymást, megismeri a másik legmélyebb vágyait, titkait, és talán arra is rádöbben, hogy minden különbözőségük dacára az a bizonyos lánykérés valóban megtörténhet. |
Az igazat megvallva vegyes érzésekkel fogadtam a hírt, hogy újabb Mary Balogh regényt olvashatunk magyar nyelven. Egyrészt a Varázserőről szép emlékeket őrzök, másrészt a Csapda trilógiát vontatottnak és túlírtnak éreztem, de legfőképp a humort hiányoltam a történetekből. Ezért aztán némileg tartottam attól, mi vár majd a Lánykérés lapjain.
„Az emberek megértik a szív nyelvét, még ha a fejükkel nem is fognak fel mindig mindent.”
Nagy örömmel jelenthetem, én szórakoztató élményként könyvelem el ezt a könyvet. Nem tagadom, az írónő ezúttal sem vetkőzte le jellegzetes, engem némileg Mary Jo Putney munkáira emlékeztető stílusát. Kimódoltabb ütemű, kissé melankolikus hangulatú, elmélkedésekkel és vívódásokkal tarkított regényt kaptunk, ahol ráadásul a főhős nem épp egy szószátyár alkat. Viszont kellemes ellenpontként jutott néhány incselkedő szóváltás és pár szenvedélyes pillanat is. Előbbi ugyan nem épp csipkelődő riposztokban gazdag, de azért mosolyt fakasztóan élvezetes. Utóbbi pedig hála istennek egyaránt mellőzi a fennkölten cirkalmas illetve szerencsétlenül közönséges kifejezéseket.
„Azt hiszem (…) szívesebben sétálok önnel, Lord Trentham, mint hogy valaki mással keringőzzem.”
A főszereplő karakterek megformálásával, valamint kettejük egymásra találásának bemutatásával az írónő szerintem nagyszerű munkát végzet. Tetszett, hogy Hugo, a háborúból hazatért hős, lelkében a túlélő katonák bűntudatát hordozva a természet szépségei felé fordult megnyugvásért. Mint ahogyan azért is kiosztottam egy képzeletbeli piros pontot, amiért Gwendoline nem csupán rosszul összeforrt bokájával kénytelen bajlódni, de közben a gyászoló özvegy álarca alatt a látszólag tökéletes házassága szomorú titkait is cipelni. Ám ami a leginkább megfogott kettejükben, hogy egyikük sem merült önsajnálatba, persze, küzdöttek a maguk démonaival, de nem hagyták, hogy azok határozzák meg őket.
„Az élet néha igen különösen alakul. És sokkal csodálatosabb annál, mint amiről valaha álmodott.”
Kettejük szerelmének kibontakozása pedig… Nos, az én szememben a történet erőssége az, amit talán egyesek hibaként fognak felróni, nevezetesen hogy a kor szellemiségébe illően hihető. Szó sincs arról, hogy a problémák és akadályok varázsütésre semmivé foszlanának. Nem, itt harcol egymással a szív és az ész, a hősnő és a főhős, a társadalmi berögződések és a szerelem. A szerelmespár igazán megismeri egymást, felmérik a döntésük következményeit, mielőtt házasságot kötnének. Így kevésbé tündérmesés, ez tagadhatatlan, de nekem tetszett, hogy ezúttal életszagúbb történetet olvashattam.
„Mind túlélők voltak, de elég erősek ahhoz, hogy önálló életet éljenek.”
Jó tudni, hogy bár ez a regény önállóan is élvezhető, kerek egész, voltaképp a Túlélők Klubja sorozat első kötete, ugyanakkor lazán a Bedwyn Sagához szintén kapcsolódik. Voltaképp a többszöri szerkesztői változatoztatás előtt az eredeti elképzelése az volt, hogy a One Night For Love (Gwen bátyja, Neville & Lily) illetve az A Summer to Remember (Kit & Lauren, Gwen legjobb barátnője) mellett ez, a The Proposal fog majd egy trilógiát alkotni. Végül azonban Lauren könyve a hat részes Bedwyn sorozat előfutára lett, amely a négy felvonásos Simple szériához szintén kapcsolódik, míg Gwen történetével a napóleoni háború borzalmait megtapasztalt hét fős csoport – a Túlélők - boldogságra találását végigkísérő könyvfolyam vette kezdetét. Egyszóval szövevényes ügybe csöppennünk most bele.
Kedvenc idézet:
„Ijesztően fertőző lehet az állandó sopánkodás.”
Könyvinfók:
| Műfaj: történelmi romantika Sorozat: Túlélők klubja 1. Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Ki? Gwendoline Grayson, Lady Muir (32) & Hugo Emes, Lord Tretham (33) Hol? Penderris, Newbury Abbey, London, Crosslands Park Mikor? tavasz Érzékiség? vissszafogott Szerelmi háromszög? nincs Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
07.21. - Kristina blogja
07.22. - Angelika blogja
07.23. - Könyvvilág
07.24. - Dreamworld
07.25. - Insane Life
07.26. - Olvasónapló
07.27. - Szembetűnő
07.28. - Deszy könyvajánlója
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy-egy 'lánykérés' idézetet, s a ti dolgotok kitalálni, melyik regényekből származnak ezek a sorok.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway„– Igaz a hír, miszerint Mary nem megy magához nőül?Jasper felsóhajtott.– Úgy tűnik, egy káplánra vetette ki a hálóját, és egy egyszerű vikomttal nem éri be.A nő nem molyosodott el.(...)– Ez esetben lenne egy ajánlatom az ön számára.– Csakugyan? (...)– Vegyen inkább engem feleségül!"