Rachel Gibson: True Love and Other Disasters - Szerelmi katasztrófák
| Első katasztrófa: Férfiak Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit! Második katasztrófa: Szenvedély Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait. Harmadik katasztrófa: Szerelem Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne! |
Szerintem egy igazán jó jelenkori romantikus regény olyan, mint a trüffel krémmel töltött bonbon: már első ízlelésre is kényeztet, de a belseje további édes meglepetéseket tartogat. Mire gondolok? A bevonat, azaz az alapfelállás - példának okáért a főhős kiléte -, legyen már önmagában csábító. Esetemben a milliomosok, sejkek és hasonszőrű társaik csupán az általam cseppet émelyítőnek tartott fehér csokoládé megfelelői, míg a rocksztárok és egyéb tetovált rosszfiúk inkább a finomságos tejcsoki kategóriát képviselik, a katonák és sportolók pedig a legkrémesebb étcsokoládéval egyenértékűek nálam. Ugyanakkor hiába az ígéretes máz, ha belül mindössze snassz vanília töltelék van. A konyakmeggy vagy mogyorókrém máris jobban hangzik, de még azt is lehet ám fokozni. Az én szememben a könyvek esetén ilyen kívánatos belevalók a gördülékeny és olvasmányos stílus, a kellemes és szórakoztató történetvezetés, a humoros párbeszédek vagy épp tüzes adok-kapok szópárbajok, no meg a főszereplők közti perzselő izzás és a szívmelengető, gyöngéd pillanatok. Ezek jól hangolt összessége az, amitől, maradva a hasonlatnál, összefut a nyál a számban, és hajlamos vagyok mindent félredobva nekilátni azon nyomban. Ám olykor, amit finom likőrös parfénak gondolunk, arról kiderül, hogy csak egyszerű nugátkrém.
„Ha a Chinooks játékosok tűzbe jöttek, gyorsaságukkal, nyers erejükkel és hoki iránti lelkesedésükkel uralták a pályát.”
Szögezzük le, jól indult a legújabb Hokis kötet, és én fene lelkes is voltam. Az alaphelyzet az általam imádott és számtalanszor újraolvasott Susan Elizabeth Phillips regényre, a Csak te kellesz!-re hajazott, csak épp az amerikai futball helyett itt jégkorong csapatról és tagjairól szólt a sztori. A korábbi részek szintúgy bizakodásra adtak okot, hiszen kellemes és könnyed kikapcsolódás volt mindahány. Egy szó, mint száz, nagy örömmel láttam az olvasásnak.
S rögtön mi fogadott az első oldalon? Fordította: Bottka Sándor Mátyás. Lányos bolondság, de úgy megörültem a nevének. Szerettem Nalini Singh könyveit az ő tolmácsolásában olvasni, és mióta az Egmont elbúcsúzott a hazai felnőtt könyvek piacától valahogy ő is eltűnt a szemem elől. Remélem, a jövőben ismét gyakrabban találkozhatok majd olyan kötetekkel, amit ő magyarít nekünk!
„Úgy tűnik, te mindig tiltott dolgokra bíztatsz.”
Node, vissza Faith és Ty történetéhez! Az egyik ex-playmate, a másik dögös sportoló. A nő most temette el az ötven évvel idősebb, milliomos férjét, a pasi viszont a karrierjére koncentrál és mindent megtesz a bajnoki címért. Előbbi semmit nem ért a hokihoz, mégis ő lett az új klubtulajdonos, utóbbi viszont él-hal a játékért és csapatkapitányként keményen hajt a győzelemért. Tűz és víz, akarom mondani jég. Izgi! Nos… nem annyira.
Először az tűnt fel, hogy kissé komótosan csordogálnak az események, s mintha ugyanazokat a köröket futottuk volna újra és újra. Aztán rájöttem, hogy a lassúság érzése számomra abból ered, hogy nem annyira párbeszédközpontú a könyv, inkább a főszereplők gondolatainak leírására helyezte a hangsúlyt a szerző. Ez egyfelől nagyszerű, mert ilyen módon jobban kiismerhetőek a szereplők, másrészt viszont magában rejti a vontatottság veszélyét, mert ha folyton ugyanazon agyalnak, előbb-utóbb felcsattan az ember lánya, hogy ugyan gyerünk, csinálj már valamit. S bizony Miss Gibson karakterei nem siették el a dolgokat.
„Ha már meg fogjuk bánni, csináljuk úgy, hogy tényleg legyen is mit!”
Helyesbítenék. Nem siették el úgy a sztori két harmadáig. Addig csak egy kis ’jaj de dögös a másik, de fúúú nem szabad lépni’ elmélkedésig jutottunk, kiegészítve egy ’hupsz, bocsánat, nem lett volna szabad megtörténnie, felejtsük el, hogy majd a szádat rágtam le’ csókolózással. Hetven százalék felé viszont mintha átbillentettek volna egy kapcsolót. Pajzánkodás a vacsoraasztal alatt, majd vadul szenvedélyes éjszaka, majd még egy, és egyéb bohóságok. Örültem, hogy végre alakulni látszott a kapcsolat, cuki ajándékokkal és logikusan felvetődő kérdések megvitatásával, ám akkor puff, fejjel előre belerohantunk egy oltári nagy műfaji klisébe, nevezetesen az ’ó, jaj, élveztem veled a szexet, de senki nem tudhatja meg’ gyötrődésbe. Ezt igazán sajnáltam, de még ennél is jobban bántam, hogy a helyzetet mentő csavart annyira elkapkodta az írónő, s nem hagyott valódi kifutást a dolognak.
S van még valami, ami bökte a csőrömet, és merő kíváncsiságból felütöttem az eredeti kiadást is, hogy megbizonyosodjak róla, a fordítás lett ferdítés, avagy az eredeti szöveg bakijai kerültek át a magyar változatba is. Kérem tisztelettel, az utóbbiról van szó. Sajnálatos módon a szerkesztőnek anno nem szúrt szemet, hogy akad szereplő, akinek az életkora változik pár oldal alatt, s egyáltalán, az idő kissé furcsán telik a regényben, de még az sem tűnt fel, hogy az érzéki pásztoróra más lakásán vette kezdetét, mint ahol aztán véget ért. Furcsa…
1. Simply Irresistible - Jégbe zárt szívek
02.02. - Kristina blogja
02.04. - Angelika blogja
02.06. - CBooks
a Rafflecopter giveaway
„Néha a vágy nem elég.”
És most, átfutva a fentebbi soraimat leginkább csokiéhségtől szenvedő elégedetlenkedőnek tűnök, pedig őszintén mondom, nem volt katasztrófa a Szerelmi katasztrófák című könyv (tudom, béna poén, de képtelen voltam kihagyni), pusztán csak lehetett volna jobb. Imádtam a csapattagokat, sőt a meccsleírásokat is élveztem, tetszett, hogy a sorozat első részének – Jane vékony jégen táncol – hősnőjét viszontláthattuk, és akadt néhány olyan jelenet, amin jót mosolyogtam. Mindazonáltal nem éreztem azt az elragadtatást, amit reméltem, és ez egyszerűen itt és most kitört belőlem. Ennek ellenére még mindig azt mondom, a műfaj szerelmeseinek igen is érdemes próbát tenniük Rachel Gibson műveivel.
A Chinooks Hockey Team sorozat darabjai:
Georgeanne Howard & John Kowalsky
2. See Jane Score - Jane vékony jégen táncol
Jane Alcott & Luc Martineau
3. The Trouble With Valentine's Day - Valentin-nap és egyéb őrültségek
Kate Hamilton & Rob Sutter
4. True Love and Other Disasters - Szerelmi katasztrófák
Faith Duffy & Ty Savage
5. Nothing But Trouble
Chelsea Ross & Mark Bressler
6. Any Man of Mine
Autumn Haven & Sam LeClaire
Könyvinfók:
| Műfaj: jelenkori romantikus Sorozat: Hokisok 4. Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Ki? Faith Duffy (30) & Tyson Savage (35) Hol? Seattle (Washington) Mikor? 2009. április - június Érzékiség? fülledt Szerelmi háromszög? nincs Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen #Kulcsszavak: jégkorong, hoki, playmate, sportoló, viszonyból szerelem |
02.02. - Kristina blogja
02.04. - Angelika blogja
02.06. - CBooks
Nyereményjáték:
Vajon milyen jól ismeritek Rachel Gibson Hokisok sorozatát? Mostani játékunkból kiderül, ugyanis a turné mindhárom állomásán találtok majd egy-egy idézetet, s nektek ez alapján kell megmondanotok, hogy a sorozat hányadik kötetére gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Néha a szívünkkel választunk, nem az eszünkkel.”