2016. február 21., vasárnap

Kalandozásaim a smut világában - Alexa Riley

Figyelmeztetés: Mind a téma, mind az említésre kerülő könyvek kizárólag felnőtt olvasóknak valóak!

Tegye fel a kezét az az erotikus-romantikus regényeket (is) kézbe vevő könyvmoly, aki még nem hallotta a vádat, hogy pornókönyvet olvas. … Senki? Ha! Gondoltam. Mert ezt mind megkapjuk előbb-utóbb. Pedig ha tudnák… Egy Sylvia Day vagy J. Kenner könyv nem pornó, még a Szürke sem, hiába érzi néhol azt az olvasó, hogy erőszakot tettek a jó ízlésén, sőt, Maya Banks művei sem, bááár ő azért egy két írásával erősen a mezsgyére tévedt. Miből gondolom ezt? Nos, kérem szépen, a fentebb említettek esetén azért bőven van történet azon túl is, hogy a pizza kiszállító srác becsenget, majd beszáll egy édeshármasba, s úgy egyébként is, többről van szó bennük, mint feltüzelt nyulak bagzásáról. Oké, legyünk őszinték, néha csak hajszálnyival, de azért mégis.
Ám mi van abban az esetben, ha nő létünkre mégis csupán huncutul vad, tüzes testiségre vágyunk valóban minimális rózsaszín körítéssel? Vissza az ijedt sikolyokkal, és hanyagoljuk az elszörnyedt ájulásokat is mimózább lelkűek, mert bizony van ilyen. Nem állítom, hogy mindenkivel előfordul, de igen is vannak olyan pillanatok, amikor jól esik egy-két órás dögös döngetést olvasni. Persze még jobb csinálni, de itt annyira azért ne kalandozzunk messzire. :P Szóval, az előbbiekben vázolt helyzetben fordul az ember a smut irodalom 'kincsei' felé.


Én is csupán nemrégiben ismerkedtem meg a fogalommal, de jobban utánanézve kiderült, egész szép piaca van ennek az angol nyelvű kiadások között. Mivel mégiscsak nőből vagyunk, az érzelmek itt sem maradnak teljesen ki a játékból, ám a sztorik fő váza az erősen részletes szexuális együttlétek leírása. Ha úgy tetszik, szabados képzelgések írott formái ezek... na jó, nőknek való pornó-ponyvák.
Mivel jómagam roppant kíváncsi természet vagyok, naná hogy belekóstoltam a dologba! Sőt, úgy rákaptam ezekre a totál hihetetlen, fülledt szösszenetekre, mint maci a málnára. Sekélyesek, semmi agyalást nem kívánnak, tele vannak az erotika - sőt a romantika – műfajának legfájdalmasabb kliséivel, annyira túlfűtöttek, hogy jégkockáért kiáltanak… és roppant szórakoztatóak. Nekem. Mert azt feltétlen le kell szögezni, hogy messze nem mindenki találná ezeket fogyaszthatónak. Például aki túlnyomórészt az ifjúsági műfaj kínálatából válogat, már ezzel a poszttal sem igen fog tudni mit kezdeni. Aki szemérmesen átlapozza a románcok pásztoróra jeleneteit, az is messziről kerülje el a smut sztorikat. De aki nem veti meg a mocskosabb élvezeteket, azok feltétlen próbáljanak ki egy-kettőt.

Az én választott drogom neppereinek neve Alexa Riley. Igen, ilyen furcsán kitekert többes számban, mert az egy írói álnév két hölgyet takar: @smut_sasshole és @SassNSmut rejtőzik a név mögött. Mindkét boldog házasságban élő hölgy könyves blogger volt régebben, mígnem azt érzeték, kezdenek kifulladni, és elhatározták, hogy mások írásainak értékelése helyett saját legpiszkosabb fantáziáikat fogják papírra vetni. Azóta majd harminc szórakoztató novellával / regénnyel álltak elő, és masszív rajongótábort gyűjtöttek maguknak. S nem szégyellem kijelenteni, engem is meghódítottak a kissé nyálas, nagyon abszurd, insta-szerelmes, szűz fétises, fülledt kis agymenéseik. Vagyis egy részük.


Be kell látnom, a kikényszerítettnek látszó hármas avagy négyes fogat, illetve az apafigura kontra épp csak nagykorú leányzó felállás nekem nagyon nem bejövős. Hiába tudom, hogy nem szabad komolyan venni ezeket a sztorikat – hisz maguk a szerzők sem teszik -, rám mégis kimondottan lelombozóan hatnak például az ’apu pajkos lánykája’ s a ’ne tiltakozz, élvezni fogod’ típusú félmondatok. Aki hozzám hasonlóan érez, azoknak azt tanácsolom, kerüljék el a Forced Submission sorzatot, az Innocence trilógiát, de még My New Step-Dad és Their Stepsister című darabokat is. A legújabb megjelenés, a Trailer Park Virgin, a fülszöveg tanúsága szerint szintén ilyesmi alkotás, így én biztos nem tervezem kézbe venni.
Ellenben a Breeding kötetek és néhány önálló darab jó kis kikapcsolódást nyújtottak, és jó szívvel ajánlom őket.

„Life is about being true to yourself and finding the love you deserve. It’s too short to do it any other way.” [Mechanic]
A Breeding sorozat eddig három részt élt meg, s ahogyan az elnevezése elárulja, a fő motívum az, hogy az alfahím első látásra annyira belezúg a természetesen szűz hősnőbe, hogy azonnal magához szeretné láncolni, méghozzá úgy, hogy rögtön teherbe ejti. Állatias ösztönök tobzódása nem vitás, de komolyan mondom, ha a józan észt sutba dobja az ember arra az egy-két órára, halálian lehet szórakozni rajtuk. A felvezető novellában, a Coach-ban egy középiskolai edzőnek álló ex-focista szűri össze a levet a legjobb haverja épp már nem kiskorú lányával, és kb addig csinálják, míg össze nem jön az a baba. A Mechanic és a Thief már hosszabb lélegzetű írások, így azért egy nyúlfarknyi háttértörténet is ráfért a lapokra. Persze ezek is bumm, imádlak fellángolással kezdődnek és az elemi párzási ösztönből sincs hiány, de azért előbbinél a nagyi és az örökség körüli bonyodalom, utóbbinál a gömbölyded hősnő és a rablási balhé kellemes adalékul szolgáltak. Plusz nekem a kissé megszállott módon rajongó szakállas pasik ellen sem volt ellenvetésem, no meg az sem ártott, hogy az epilógusok mindig arról árulkodtak, hogy ezekből a hihetetlen módon született szerelmekből tartós és jó kapcsolatok lettek.

„I didn’t realize how lonely I was until you came into my life. Made me want something I didn’t know I needed.” [Guarding His Obsession]
A történetek ezekben is gyorsvonatként robognak a rózsaszín vattacukortól csöpögő boldog befejezésig, s többnyire csak fülledt vágy és sistergő szenvedély állomásokon állnak meg, no meg a hősnők szüzessége is fix motívum. Ugyanakkor a nyers testiség némileg szelídebb formában és visszafogottabb adagokban jelenik meg, ezzel egy leheletnyivel több teret engedve a romantikus kötődés kialakulásának. Azt mondanám, ezek olvasmányosabb darabok, inkább huncutul szabados, mint ocsmányul piszkos hangvétellel. Nekem egyértelműen ezek a lájtosabbak kötetek nyerték el leginkább a tetszésemet. Rövidek, dögösen szexisek, édesen romantikusak és nagyon szórakoztatóak. A Snow and Mistletoe-ban nagyon tetszett, hogy az elszigetelten élő pasas a lány hangjába habarodott bele először. A PS... You’re Mine már alapötletével hatalmas csábítás volt számomra: egy visszahúzódó, gömbölyded tanárnő és egy idősebb, jelenleg is szolgálatot teljesítő katona levelek útján ismerkedik meg, majd esik előbb szerelembe, s végül persze az ágyba. Annyira tetszett, hogy rendesen sajnáltam, amiért el kellett búcsúznom Katie-től és Marktól. A Guarding His Obsession pedig azzal nyert meg magának, hogy a szintén csak formásabb hősnő igazi kocka volt a javából, ráadásul olyan, aki híján volt minden álszentségnek, konkrétan, ami eszébe jutott, azt ki is mondta. S amikor a jól kereső kis számítógép zsenit megfenyegették, akkor természetesen jött a Swattól leszerelt dögös pacák, hogy megvédje, amire naná, hogy a legjobb módszer az volt, ha beköltöztette magához.

Nem fogok hazudni, nem az irodalom eddig eltitkolt gyöngyszemeit fedeztem fel ezekben az írásokban. Még csak abban sem vagyok biztos, hogyan is kellene értékelnem ezeket összevetve a többi olvasmányommal. Viszont az, hogy idiótán vigyorogva, kellemesen szórakozok rajtuk, szerintem pont elég. Ezért is tervezem szemügyre venni az eddig még kimaradt két sorozatot: a mesei alapokkal rendelkező alakváltós Fairytale Shifter és a motoros bandás Ghost Riders MC 3-3 könyvét.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top