Stephanie Perkins: Lola and the Boy Next Door - Lola és a szomszéd srác
| Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló –, ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt. Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Fordító: Komáromy Rudolf Megjelenés: 2014. június 12. ISBN: 9789633737743 336 oldal, kartonált Értékelésem:  |
{ 10 dolog, amit szerettem benne }
„Könnyű olyasmiről beszélni, amit utálunk, azt viszont néha nehéz megfogalmazni, miért tetszik valami.”
1. Aki kedveli a klasszikus románcokat némi friss csavarral, szerintem élvezni fogja a regényt, amely a nyilvánvaló szerelmi történet mellett sok minden másról is szól: Döcögős kapcsolatokról, nehéz döntésekről, a felnőtté válás rögös útjáról, őszinteségről, megbocsátásról, önmagunk megismeréséről.
„- Remélem, nem veszed sértésnek...
- Merthogy konkrétan az.”
2. A stílus: A közvetlen hangvételű mesélés pont annyi humorral van fűszerezve, hogy időnként jókat somolyoghassunk az orrunk alatt, ugyanakkor a sorok között megbújva egészen mély gondolatokat is találhatunk, ráadásul a kedves kis történetet csupa hihető, élő szereplő népesíti be.
„Dolores dédi mentazöld, viktoriánus házában, a Castro negyedben.”
3. A helyszín: A meredek dombjairól, a viktoriánus-kori és modern építészet eklektikus keveredéséről híres San Francisco igen előkelő helyen tanyázik álomutazási célállomásaim listáján, így élveztem minden apró leírást, amelyek ha egy kicsit is, de odarepítettek. A kedvencem talán a Seaward Street csúszdáinak említése volt.
„- Szeretek mindig másként festeni.
- És ez tetszik is nekem benned - mondja Cricket. - De az igazi éned tetszik a legjobban.”
4. Lola: Roppant mód tetszett, hogy egész lénye milyen vibráló és ötletes. Édesen különc, igazi egyéniség, akivel kapcsolatban szinte semmi - sem a neve, szülei, hobbija, álmai - nem szokványos, leszámítva persze gondjait és aggodalmait.
„Vannak emberek az életben, akiken nem tudjuk túltenni magunkat.”
5. Cricket: Annak a bizonyos Bellnek a leszármazottja, egy tini ikerpár fiú fele, aki a legkisebb erőfeszítés nélkül képes megjavítani és feltalálni dolgokat. S ha az okosság magában nem lenne elég, a természete is olyan, hogy sóhajtozhatnéka támad az ember lányának, hiszen megértő, türelmes, kedves, és udvarias. De még mielőtt azt hinnénk, hogy maga a megtestesült tökély (mondjuk ezt a kissé nevetséges keresztneve alapból meghiúsítja), sietve megjegyzem, ő is képes amúgy kiselefánt a porcelánboltban stílusban eltolni egyet-mást.
„... olyan, mintha csak azért utálnám Cricketet, mert nem utálom.”
6. A szerelmi háromszög: Magam sem hiszem, hogy ilyet írok, de a szokásos szörnyülködő felhördülésem után elgondolkodva ráébredtem, hogy valahol mélyen tetszett Lola két srác közti őrlődése. No nem maga a lányos tipródás (és határozottan nem az, hogy mennyi minden megesett a lány és Max között), sokkal inkább a mögötte megbújó tartalom: a tinik lázadó énjének és józan eszének csatározása. Az idősebb, zenész Max szerintem tökéletesen megtestesíti azt a függetlenséget és lazaságot, amire tizenévesként olyan nagyon áhítozik az ember. A csendes, gondoskodó szomszéd fiú pedig a biztonságot jelenti, azt, ahová jól esik megtérni.
„... az embert éppen a tökéletlenségei teszik valaki más szemében tökéletessé.”
7. A románc: Élvezettel olvastam, ahogyan Lola és Cricket két évvel ezelőtt összetört barátsága újraéled, majd lassan utat nyit az érzelmi kötődésnek, és a fizikai vonzalomnak. Tetszettek az apró gesztusok, a hosszú pillantások és félénk érintések, a kedves szavak, és egyszerűen az, ahogyan csak ott vannak egymásnak, és figyelnek a másikra. „.. egy féltő apa is elég súlyos ügy - mondta egyszer. - Na de mindjárt kettő?”
8. Nolan és Andy, avagy Lola szülei. Mit mondhatnék? Óriási piros pont jár a szerzőnek, amiért ilyen nagyszerűen megmutatta, hogy nem csupán hetero párok lehetnek csodálatos, aggodalmaskodó és gondos szülők. Tényleg, le a kalappal, amiért ennyire helyén kezelte az írónő ezt a két karaktert.
„Azta teljes neve Azta Leborult Szivarvégit, és évekkel ezelőtt a sintértelepről mentettük ki. Keverék, alkatra leginkább golden retriever, de fekete színű.”
9. Azta: Csöppet sem elhanyagolható szempont, hogy a kutyasétáltatás kitűnő ürügyként szolgált arra, hogy főszereplőink újra és újra összefussanak. Ám ha ez nem is így lenne, akkor is képtelen lennék ellenállni egy ilyen szokatlan névvel rendelkező ebnek.
„– Gyere már! – böki meg Anna a fiúja vállát. – Nem mutatod meg nekem azt a micsodát?
– Milyen micsodát?
A lány St. Clairre mered. Az vissza. Anna felénk billenti a fejét.
– Ja, persze – áll föl St. Clair. – Azt a micsodát!”
10. Anna és St. Clair: Mindig örül a szívem, ha a korábbi kötet főszereplői feltűnnek az aktuális rész lapjain, mert az kicsit olyan, mintha régi, jó barátokkal találkoznék ismét. Ezért is vártam olyan nagyon, hogy itt Annáék vajon mikor és hogyan bukkannak fel. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy nem csupán egy-két jelenet erejéig betoppanó vendégszereplőkként láthattam viszont őket, hanem az események alakulásában itt-ott részt vevő, igazi támogató karakterekként tértek vissza.
{ Zene, zene, zene }
Ahányszor a regények lapjairól visszaköszön egy-egy dal címe, vagy pár sora, mindig olyan érzésem van, mintha a képzeletemben pergő film megkapná az őt megillető zenei aláfestést, s ezzel a történet még hangulatosabbá válik számomra. Ezúttal velük találkoztam:
The Kinks: Lola ♪ ♫ ♬
Ramones: I Wanna Be Your Boyfriend ♪ ♫ ♬
Buddy Holly: Peggy Sue ♪ ♫ ♬
The Beatles: I Saw Her Standing There ♪ ♫ ♬
Michael Jackson: Thriller ♪ ♫ ♬
Hasonlóképp imádom a szerzők által összeállított zenelistákat, mindig igyekszem is felkutatni őket. Így aztán nagy örömmel konstatáltam, hogy Stephanie Perkins vette a fáradságot, és honlapján összeírta, hogy a könyv egyes jeleneteihez ő milyen dalokat ajánl. Ráadásul a felvételeket nem kell külön vadászgatni sem, mert a teljes válogatás egyben meghallgatható itt.
{ Könyv adatok }
Ki? Dolores Nolan (17) & Cricket Graham Bell (18)
Mikor? Augusztustól farsangigHol? San Francisco
Műfaj: kortárs ya
Sorozat: Anna és a francia csók 2. / önálló történet
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű
Érzékiség: ártatlan
Lezárás: boldog
05/26. - Angelika blogja
05/30. - Kelly & Lupi olvas
06/01. - Dreamworld
06/03. - Deszy könyvajánlója
06/05. - MFKata olvasmányai
06/07. - Media Addict
06/09. - Nem harap a...
06/11. - Bibliotheca Fummie
a Rafflecopter giveaway