2013. augusztus 5., hétfő

J.A. Redmerski - The Edge of Never - A soha határa


molygoodreads

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát - és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja - olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Főszereplők: Andrew Parrish & Camryn Bennett
jelenkor

Sorozat: Edge of Never 1.
Műfaj: New Adult
Kiadó: Ulpius
Megjelenés: 2013. június
ISBN: 9789632547749
465 oldal, puha kötés

Értékelésem:

Néha elmerengek azon, hogy a romantikus bestseller kínálat olyan, mint a divat világa: minden időszaknak megvan a maga aktuális kedvenc irányzata. Most például úgy tűnik, hogy az ártatlan tiniket, a vámpírokat és vérfarkasokat letaszították a trónról, s az új favoritok a new adult regények – no meg az erotikusak, de az már egy másik történet. Ki-ki eldöntheti, be akar-e hódolni a legújabb őrületnek, vagy kivárja, hogy átdolgozva ugyan, de visszatérjenek a már megszokott kedvencei. Én a magam részéről élvezem a változást, és örömmel szemezgetek az újdonságokból, annál is inkább, mert azt vettem észre, hogy az ifjúsági regények édes érzelgős hangulatát kimondottan kedvemre valóbbnak találom, ha fűszerezi némi felnőtt románcokra jellemző évődés és szenvedély. Szerencsémre egyre nagyobb ezekből a választék, hiszen mind több kiadó igyekszik nyitni az új műfaj felé, így az Ulpius is. Első new adult kiadványuknak egy magánkiadásból lett eladási sikerlistás regényt választottak, J. A. Redmerski: A soha határa című kötetét. A megjelenést követően rövid időn belül annyi dicsérő értékelést, boldog sóhajtozást és rajongó ámuldozást kapott a könyv, hogy alig bírtam a kíváncsiságommal és izgatottan vártam, hogy végre kezeim közé kapjak egy példányt belőle.
„(…) pocsék dolgok néha tényleg történnek az emberrel. Egyszerűen csak túl kell lépned rajtuk. És ezt úgy tudod elérni, ha olyasmit csinálsz, ami boldoggá tesz.”
A 20 éves észak-karolinai Camryn Bennett élete messze van a tökéletestől. Első szerelmét elveszítette egy autóbalesetben, bátyja börtönbe került, szülei elváltak, új barátja szégyentelenül megcsalta, és fényes karrierre sem igen számíthat. Fojtogatja a múlt fájdalma, a ránehezedő elvárások sora, a mindennapok kilátástalan monotonitása. Amikor legjobb barátnője fiúja megpróbálja elcsábítani, és a lány mégis őt nevezi hazugnak, úgy érzi, ez volt az utolsó csepp, ki kell törnie addigi életéből. Mindent hátrahagyva, mindössze egy hátizsáknyi holmival felszáll egy Idaho felé tartó távolsági buszra. Itt találkozik a 25 éves Andrew Parrish-sel, aki Wyoming-ba igyekszik, hogy búcsút vegyen haldokló édesapjától. A tetovált, „ami a szívén az a száján” srác maga a vadság és a jókedv, s Camryn nem tud sokáig ellenállni neki. Egymás froclizásából hamarosan órákig tartó beszélgetések, majd barátság lesz. A két fiatal rövidesen elhatározza, hogy együtt vágnak neki az országútnak, és mennek, amerre a kedvük tartja. A közös utazás alatt egyre nyilvánvalóbbá válik egymás iránt érzett vonzalmuk, ám míg Camryn oly sok mindent elmesélt magáról, addig Andrew szörnyű titkot rejteget. Titkot, amely mindkettejüket próbára teszi, és amely tönkreteheti éppen megtalált boldogságukat.
„Azt hiszem, hogy ha szerelmes lesz az ember, igazán szerelmes, akkor az egy életre szól. Minden más csak élmény és illúzió.”
Átgondolva, mit adott nekem a könyv 465 oldala, azt mondom, bár nem vált a kedvencemmé, de kár lett volna kihagyni azt az élményt, amit az a néhány óra nyújtott, míg Cam és Andrew társa lehettem ezen az utazáson. Ki ne szeretné maga mögött hagyni a hétköznapok minden nyűgét, és belevetve magát egy életre szóló kalandba valóban boldognak lenni? Miközben barátságról és szerelemről mesél a történet, pont erre buzdít minket. Arra, hogy ne féljünk az álmaink nyomába eredni, és vállaljuk önmagunkat. Arra, hogy egyetlen percet se vesztegessünk el, inkább élvezzünk ki minden egyes pillanatot. Arra, hogy merjünk szeretni, s ha kell, elengedni. És arra is, hogy becsüljünk minden csöppnyi örömöt, ami a lelkünket gazdagítja, legyen szó az esőcseppek szépségéről, az éjszakai égbolton elterülő fényes csillagtakaróról vagy akár egy szívünkből szóló dal elénekléséről.
S hogy mindezek ellenére miért ódzkodom olyat állítani, hogy imádtam volna? Aggályaim a regény mondandójához képest csupán apróságok, de olyannyira nehezemre esett túllépni néhány részleten, hogy miattuk számomra csorbult a tökéletes élvezet. Például bármily meghatónak találtam, ahogyan a főszereplők segítettek egymásnak rátalálni arra, mit is szeretnének, illetve hogyan tudják feldolgozni veszteségeiket, az addig elvezető út számomra túl lassúnak, már-már indokolatlanul elnyújtottnak tetszett. Aztán amikor Euridiké és Orfeusz keserédes regéjének említése olyan finom romantikus húrokat pendített meg, hogy nem győztem olvadozni, derült égből villámcsapás módjára a szexuális alárendeltség és az ágybéli trágár beszéd került terítékre, ami számomra kiábrándító volt.
S ha már nem hagytam szó nélkül a könyv elejét és közepét, had említsem meg azt is, amin az utolsó lapokon bosszankodtam picurit. Nem, nem Andrew titkára gondolok, bár valóban elég kiszámítható fordulattal élt a szerző. Az igazat megvallva valahol a fejezetek között annyira megkedveltem a jóképű, örökké félmosolyra húzott szájú fiút, hogy engem jobban lekötött azon drukkolni, nehogy igazam legyen, mint hogy akár egyszer is eszembe jutott volna azon töprengeni, miért nem valami megdöbbentőbbel állt elő az írónő. Én a hüppögésre késztetően megható utolsó előtti fejezet és a rózsaszín vattacukorba süllyedő lezárás közti kontrasztra gondolok. Míg előbbinél azt éreztem, hogy bár a szívem szakad, de mégis mennyire oda illő, mennyire megkoronázza a korábbiakat, addig utóbbinál képtelen voltam ellenállni a hitetlenkedő szemforgatás kényszerének, és megkockáztatom, szinte sajnáltam, hogy így ért véget a könyv.
Összességében úgy gondolom, aki kedveli a műfajt, annak bátran a kezébe adható a regény, de mindenkit óva intenék attól, hogy mások véleménye túlzott elvárásokat keltsen benne. Hagyjuk inkább, hogy működjön a szavak varázslata, és a történet beszéljen önmagáért. Ha ajánlanom kellene, azt hiszem, csak annyit mondanék, két fiatal a szabadságot keresve vágott neki az ismeretlennek, és utazásuk alatt meglelték önmagukat, egymást, a boldogságot és a szerelmet. Te nem szeretnél csatlakozni?

A blogbejegyzés 2013.07.26-án megjelent az ekultura.hu felületén is.

Playlist
Zenék a könyvben:
Egy road triphez elengedhetetlen egy jó kis zenei válogatás, s a könyvben rengeteg nagyszerű dal kerül említésre. Sajnos, a jegyzetem úgy döntött elbujkál általam ismeretlen helyre, viszont az írónő honlapján szerepel egy 11 zeneszámos playlist, amely egyben meghallgatható →

A folytatásról:
Amerikában 2013. november 5-én The Edge of Always (Az örökké határa) címmel fog megjelenni a regény folytatása, amely 5 hónappal A soha határa után veszi fel a történet fonalát (A 40. fejezethez képest 2,5 hónap.). A fülszöveg alapján újabb nehéz próba elé állítja az élet Andrew & Camryn szerelmét, s a fájdalom enyhülését ismét egy országot átszelő vándorútban lelik majd meg. Az első fejezet ízelítő gyanánt bekerült az írónő júliusban napvilágot látott Killing Sarai című könyvének végére. S mint tudjuk, a kíváncsiság nagy úr, így hát nem nyugodtam, míg el nem olvashattam az Andrew szemszögéből íródott részletet.
„We’ll get through it together. We’ll always get through everything together."
Persze nem lettem sokkal okosabb. Bár édesek, ahogyan átesnek az első utrahang vizsgálaton, s ahogyan Andrew fogadást ajánl a kisbaba nemére, csak azért, hogy ha lány, akkor Lily Marybeth neveket adhassa majd neki... de semmi más, még csak egy halvány utalás sem arra, mi romolhat majd el. Van egy sanda gyanúm, hogy a terhességgel lesz gond, de nagyon drukkolok, hogy ne legyen igazam.

2 megjegyzés:

  1. Ez a könyv fantasztikus. Imádom!! :) Alig várom a második kötetet!!

    VálaszTörlés
  2. Hihetetlenül tetszett ez a könyv, könyvmásnapos vagyok tőle. Izgatottan várom a második részt, remélem minél előbb a kezemben tarthatom majd.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top