J. Kenner - Release Me - Forró rabság

Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik. Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte. Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani. Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét. Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő? És milyen démonok üldözök Starkot? Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot? Főszereplők: Nikki Fairchild & Damien Stark Los Angeles - jelenkor Sorozat: Stark trilógia 1. Műfaj: Erotikus Kiadó: Athenaeum Megjelenés: 2013. április ISBN: 9789632932484 398 oldal, füles, kartonált kötés Értékelésem:

„Amit csak akarsz. Amire csak szükséged van.”

J. Kenner Stark trilógiáját kézbe véve óhatatlanul felrémlik előttünk a Szürke ötven árnyalata, a Crossfire sorozat és társaik, hiszen mint azokban, úgy itt is egy nagyvilági csábító, egy gyötrődő lelkű milliárdos és egy ártatlanabb, sebzett fiatal nő kapcsolatának alakulásába enged bepillantást az erotikus történet. Jogosan merül fel a kérdés bennünk, nyújthat-e bármi olyat ez a páros, amit még nem olvastunk máshol. Szerintem igen. Tagadhatatlanul vannak hasonlóságok, de úgy gondolom, a kisebb-nagyobb eltérések összességében árnyaltabb, másabb képet alkotnak, mint a már említett könyvekben.

„– Nehéz ilyen közel lenni valamihez, ami ennyire drága, és tudni, hogy még nem rendelkezünk vele.

– Mi az, hogy rendelkezünk vele? – kérdezem.

Elmosolyodik, lassan, fölényesen.

– Birtokoljuk. A hatalmunkban tartjuk. Bírjuk. Élvezzük. Parancsolunk neki. Uraljuk. Válasszon igét, Ms. Fairchild.

Olyan sok mindent meg akarok ismerni ezek közül.”

Nikki Fairchild nemrégiben költözött Texasból Los Angelesbe, hogy új állásában minél több üzleti fortélyt ellessen, amit kamatoztathat majdani saját vállalkozásánál. Főnöke azonban nem igen lát tovább a bájos felszínnél, és a művészeti estre is azért rángatja el a nőt, hogy ott a leendő ügyfél becserkészéséhez felhasználhassa. A kiszemelt az ex profi teniszezőből lett milliárdos üzletember, Damien Stark, aki nem ismeretlen Nikki számára. Hat évvel korábban, amikor még szépségversenyeken vett részt, már összefutott a férfival, sőt egyetemi évei alatt részesült a Stark Applied Technology ösztöndíj programjából. Ám mindezek ellenére nem várja, hogy Danien akár ködösen is emlékezzen rá. És mekkorát téved!

Újbóli találkozásuk első pillanatától ott vibrál közöttük a kölcsönös vonzalom, mégis a férfi először zavarba ejtően elutasítóan viselkedik, igaz, csakhamar egyértelmű jelét adja, hogy magának kívánja a nőt. Már ez az első éjjel sem mentes erotikus évődéstől, de a valódi pikantériát későbbre tartogatja Danien. Milliódolláros ajánlattal áll elő. Nikkinek mindössze modellt kell állnia egy akt festményhez… és egy hétre rá kell bíznia magát a férfira, aki bármit megtenne, hogy megkapja őt.

„A tűzzel játszom, és ezt tudom is.

De az a nagy büdös helyzet, hogy valahol szeretnék is megperzselődni.”

A mindössze pár napot felölelő, egyszerű történet szerintem elég visszafogottan csordogált, s kezdetben csöppet nehezemre esett ráhangolódni, hogy az E/1-es mesélési mód itt ráadásul még jelen idejű is. Szerencsére azonban az írónő stílusán és a fordításon egyaránt érezhető volt a rutinosság, így csak egy-két helyen vontam fel kérdően a szemöldököm. Azt hiszem, J. Kenner annyira magával ragadó, lenyűgöző férfi karaktert szeretett volna életre kelteni a lapokon, hogy némely leírása számomra már-már nagyzolóan túlzónak érződött. Sóvágó Katalin magyarítása pedig talán az izzóbb jelenetek némelyikénél megbicsaklott egy-egy pillanatra, de összességében a szöveg szép gördülékeny volt, és mentes az alpáriasságtól.

„Mindenki a maszkja mögé rejtőzve fitogtatja, amije van, és játssza, hogy tökéletes.”

Ahogy ezekben a típusú regényekben megszokhattuk a cselekmény nem rejt nagy fordulatokat, az esetleges meglepetéseket a szereplők múltja és reakciói szolgáltatják. Épp ezért már meg sem lepődünk, hogy a főszereplők múltja most sem egyszerű. Fájdalmas titkokat, szörnyű sebeket rejtegetnek mindketten, mégis azt mondom, hogy ez klisészerűsége ellenére sem zavart, mert az írónő tartózkodott a melodramatikusságtól, és jól megírt, élő és igaz szereplőket alkotott, akik problémáit hihetőnek találtam.

Az, hogy Nikki szorongó, bizonytalan, önkép problémával küzdő alakjának éles észt, és bizonyos mértékű talpraesettséget adott, nagyon tetszett. Ügyesen megmutatta a félelmét és az intimitástól való rettegését, miközben a szájába adott merész visszavágásokkal megóvta a karaktert attól, hogy a mindent vakon elfogadó, gyenge naivák tucatjai közé süllyedjen. Mint ahogyan azt is értékeltem, hogy a kevés szexuális tapasztalat nem jelentette automatikusan a szűzies szendeséget.

Sajnálom viszont, hogy Damien mindvégig elég titokzatos maradt, és csak egy nagyon kis részletét ismerhettük meg a személyiségének. Pedig az a kevés, amit kaptunk, megnyerte a tetszésemet. Kezdetben egy szédítően szexis seggfejnek tűnt, amit később - néhol a kukkolás határát súroló - irányítási kényszerrel is tetézett. De ahogy kapcsolatba került Nikkivel megmutatta egy másik arcát is. Kiderült, hogy tud segítőkész, lelkiismeretes, együtt érző és érzékeny is lenni. Számomra a regény egyik legszebb jelenete volt, amikor szembesülve Nikki gyötrődésével, lassan lecsendesítette és megnyugtatta a pánikoló lányt, hogy aztán ráérős szeretettel visszaadja önbizalmát és magabiztosságát.

„– Tudod, mi a szenvedély?

Értetlenül pislogok.

– A legtöbben azt hiszik, hogy csak vágyat jelent. Gerjedelmet. Vad önfeledtséget. Holott ez nem minden. Ez a „szenvedni” igéből származik. Behódolást jelent. Kínt és kéjt, Nikki. Ez a passzió.”

Habár a könyv erősen erotikus, nem esik túlzó részletességbe, a légyottok többnyire nem több oldal hosszúságú jelenetek, mindamellett kellően nyíltak és forróak. Örömmel fogadtam, hogy a férfi meglehetősen domináns énje nem azt jelentette, hogy csak szélsőséges szexuális játszadozásokban leli kedvét. Damien mind a hagyományos szeretkezés, mint a pikánsabb szex területén otthon érezte magát, és lelkesen kalauzolta Nikkit a különböző élvezetek között. Külön jó pontot ért nálam, hogy annak ellenére, hogy a BDSM vonalat mindössze megvillantotta Ms Kenner, érezhetően utánanézett pár dolognak. Kíváncsian várom, a szóba hozott kinbaku (lásd lentebb) irányába mer-e később ellépni, avagy megmarad a lightosabb terepen. Testiség kapcsán a történet egyetlen felróható baklövése szerintem, hogy belesétált abba a közhelybe, miszerint a feltétlen bizalmat mi más is mutathatná meg jobban, mint egy kis anális kalandozás. Kár volt szerintem így elsietni ezt a lépést.

„Nem vagy gyenge, Nikki. Erős vagy. Túlélő vagy. Ha átölellek, érzem benned az erőt. Olyan, mintha egy szigeteletlen vezetéket tartanék a karomban.

Közelebb jön, gyengéden a tenyerébe fogja az arcomat.

– Ezért kellesz nekem.”

Ez mindössze a bevezető kötet volt, tehát hosszú út vár még ránk Nikki és Damien oldalán, amire ha nem is falkaparó türelmetlenséggel, de kíváncsi vagyok. Érdekel, mire alakul a most még kissé törékeny kapcsolatuk, és hogy milyen sötétség rejtőzik Damien múltjában. Szerencsére ősszel érkezik a második rész Édes rabság címmel, amit remélhetőleg még idén követ majd a befejezés, az Örök rabság.

Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!

Pár szóban a kinbakuról:

Japánban azt a BDSM műfajt, ahol megjelenik a japán bondage és az S/M művészete, egy szóval kinbakunak nevezik. Sokak viszont csak úgy használják a kinbaku kifejezést, mint a japán bondage művészete. Jellemzője, hogy 1 – 2 csomózási technikát használ és a csomók elhelyezése a test olyan pontjain történik, ahol izgató hatást tud kifejteni. A kötések rétegekből épülnek fel. Egyik réteg a másikhoz csatlakozva építi tovább a kötést. 

 Forrás: Bondage kalauz