2011. április 30., szombat

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (24) - Katie M. John - The Forest of Adventures

Katie M. John – The Forest of Adventures
(Magyarul nem elérhető)
A Knight sorozat első kötete [S] Tini fantasy kategóriába sorolható [TF].
Az írónő honlapja

A tizenhét éves Mina Singer sosem tervezte, hogy beleszeret egy arthurkori lovagba a fehér lovon – különösen, mivel ő egy átlagos huszonegyedik századi középiskolás lány. Aztán ott találja magát egy világban, amiről azt hitte csak gyermekkora tündérmeséiben létezik, és rá kell ébrednie, hogy ez a világ nem olyan ártatlan, mint ahogy képzelte. Csapdába ejtve két világ között. Kettészakítva két szerelem által. A kaland elkezdődik… A kérdés pedig az… ki kerül ki belőle élve.

Mina rendezett életet él, jól tanul, jó a kapcsolata az édesanyjával, vannak barátai, rendes fiú a barátja, akivel úgy tervezik, hogy együtt fognak megöregedni. Aztán besétál az ajtón egy másik fiú, akiről messziről üvölt, hogy nem a biztonságos, rendes kategóriába tartozik, akit elég megpillantani, és innentől kezdve mágnesként vonzódik hozzá, és fénysebességgel távolodik mindenki mástól, de legfőképp a barátjától Sam-től. A szakítás határán aztán Sam balesetet szenved, és a kapcsolatok belefagynak a pillanatba. A régi nem tud véget érni, és az új addig nem kezdődhet el. Mert a másik fiú Blake, bár egy rejtett világ kemény törvényei szerint él, de lovagi becsület-kódexszel is rendelkezi. És, hogy a történet még cifrább legyen valaki annyira a magáénak akarja Blake-et, hogy semmitől sem riad vissza. A történetben az Arthur mondakör szereplői köszönnek vissza, árulással, manipulációkkal, testvérharccal.
Bár a történet középiskolában kezdődik, de teljesen egyedi. Ami külön üdítő, hogy a szereplők tisztelik egymást. A főhős képes az életét kockára tenni azért, hogy megmentse a riválisát, pusztán csak azért, hogy tiszta helyzetet teremtsen. Ugyanakkor nem kerülünk tündérmesébe, és a vége sem a boldogan éltek, míg meg nem haltak féle befejezés. Szerencsére a történet trilógiának ígérkezik…
Philip K. Dick írta „Üssünk fel egy regényt bárhol, és amit találunk, az vagy unalmas, vagy nem fontos. Ezt csak a stílussal lehet kikerülni. Nem ami történik, hanem ahogy el van mesélve.” Katie M. Johnnak határozottan van stílusa, ami engem elvarázsolt. Kóstoljatok bele ti is egy kis rövid részlet erejéig.
„Blake Beldevier januárban az első tanítási napon érkezett az iskolába. Együtt jött a hóval. Visszatekintve, ennek talán figyelmeztetésként kellet volna szolgálnia, ómenként, hogy bárki, aki annyira bolond, hogy beleszeressen, azt kockáztatja, hogy a szíve jéggé válik.
Semmi sem készített fel arra, amikor először megláttam. Besétált a tanulószobába, leült és olvasni kezdte a Timest. Nem a furcsasága miatt vettem észre – bár tulajdonképpen az is elég lett volna – hanem a hirtelen-lélegzetelállító szépsége miatt; azzal a fajta szépséggel rendelkezett, ami megragad valami eldugott dolgot benned, így keltve fel a figyelmed és a benned rejtőző állattá egyszerűsít. Egyfajta nyers, kemény szépség volt, a bőre színe, az arca, amit mintha távoli, vad sziklaoromból hasítottak volna, a szemek sötétje, tele rejtett viharokkal és magányossággal. Szebb volt, mint bármelyik fiú, akit életem tizenhét éve alatt láttam.”

2011. április 25., hétfő

Susan Donovan - Knock Me Off My Feet - Csábíts el


Fülszöveg: Autumn Adamsnek esze ágában sincs anyja nyomdokaiba lépni és házi praktikákat osztogató tévésztárrá változni – főzni nem tud, takarítani nem szokott, és inkább focizna, mintsem megvitassa, micsoda öröm újra fehérré varázsolni a fürdőkád fugáját.
Amikor aztán valami elmebajostól fenyegető leveleket kezd kapni, Audie a perzselően szexi Stacey Quinn nyomozó védőőrizete alá kerül, s a férfi elszántan igyekszik felkutatni a nő minden zugát, szögletét és ex-barátját, abbeli igyekezetében, hogy elkapja a zaklatót.

Quinn a macsó zsaru és az elbűvölő sármőr lefegyverző keveréke, nehéz neki ellenállni. Ám Audie olyan peches a Nagy Ő megtalálásában és megtartásában, hogy úgy gondolja, jobb, ha tartja a távolságot.

Quinn hamarosan felfedezi, hogy Audie egy igazi bombázó és egy jólelkű nő csábító keveréke, aki reményei szerint párducmintás fehérneműben feszít. A nő nem egészen az, akiről mindig is álmodozott, de lehetséges volna, hogy megvan benne mindaz, amire valaha szüksége lehet?

Audie megannyi rétegének felfejtése lesz Quinn életének legérzékibb, legőrültebb, legszexibb detektívmunkája… ha túléli.
Örökkévalóságnak tűnő ideig - tudom, tudom, voltaképp csak bő két évig - vártam, hogy megjelenjen egy újabb Susan Donovan regény. Megérte a várakozást! Egy nap alatt bekebeleztem, és imádtam elejétől a végéig. Szórakoztatott és feldobott.
A Csábíts el! az írónő bemutatkozó könyve volt, s csöppet sem csodálkozom, hogy az olvasók megkedvelték a stílusát. Üde, humoros, szexis és pörgős; könnyed románc egy csipetnyi nyomozási szállal és rögtön szimpatikussá váló főszereplőkkel. Képviseli mindazt, ami miatt egykor beleszerettem a rózsaszín ponyvákva.
Legelőször Audie furának tűnt, mintha egy csöppnyit túl komikussá szerette volna formálni a szerző, de aztán kinőtte magát a karakter egy múltból hozott kételyekkel küzdő, melegszívű, szerethető hősnővé. Stacey Quinn klassz ír zsaru, jópofa hobbival - skót dudás - összetartó, szerető családi háttérrel, aki tökéletesen alkalmas arra, hogy nem csupán a hősnőnk, de mi, olvasók is belepistuljunk. Egy pompás, okos, kedves, elhivatott, családszerető pasi, aki ráadásul kenterbe veri a legtöbb háziasszonyt is... Hol lehet rábukkanni egy ilyen imádni való férfira? Mert szívesen sorba állnék.
Kettejük kapcsolata néhol vicces, néhol megható, néhol pedig izzóan erotikus. Donovan képes volt úgy írni szenvedélyes szerelmi jelenetet, hogy olvasás közben felkacagtam. Ám a kedvencem a várakozásépítő 'beszéljünk a szexről' autós jelenet volt. Szenzációs, szinte sütött a lapról, milyen édes kínszenvedés volt eljutniuk a házig.
A gyilkos fenyegetési szálban a zaklató személye bennem is felmerült elkövetőként, majd elvetettem, aztán ismét rá gyanakodtam... azaz voltaképp nem igazán döbbentem meg a kilétén. Viszont a motiváció és az előzmény alaposan meglepett, mint ahogyan a terv kidolgozottsága is. Nem véres krimi, de imitt-amott jól bekevertem magam a két másik lehetséges gonosztevő köré kerekített balsejtelmes elterelősdibe.
Aki jópofa, romantikus kikapcsolódást garantáló regényt keres, nyugodtan tegye a kosarába ezt, és... kedves kiadó a következőt mikor is?

A könyvért a KELLY KIADÓnak tartozom köszönettel

2011/25.
Contemporary/03.

2011. április 21., csütörtök

Meg Cabot - Insatiable - Olthatatlan vágy


Fülszöveg: Rosszul vagy a vámpíroktól? Meena Harper is.
A főnökei miatt azonban írnia kell róluk, még ha nem is hisz a vérszívókban.
Pedig Meenától nem áll távol a természetfeletti. Tudja, hogyan fogsz meghalni. (Persze, úgysem hiszel majd neki – ahogy más se.) De hiába a jóstehetsége, elköveti a hibát, hogy beleszeret egy modern kori hercegbe. Lucien Antonescu sötét titkot rejteget. Olyan titkot, ami miatt sokan – köztük egy ősi vámpírvadász társaság is – a halálát kívánják.
Csakhogy Lucien már eleve halott. Talán ezért ő az egyetlen pasi, akivel Meena el tudja képzelni a jövőjét. Ugyanis a lány mindenki más sorsát képes megjósolni, csak a sajátját nem.
Bár Luciennél jobb pasit álmodni sem lehet, Meena talán mégis egy rémálomba csöppent.
Elérkezik az idő, hogy a saját jövőjébe lásson… Már ha van jövője.
Meg Cabot neve nem volt ismeretlen előttem, s nem azért, mert a Disney fimre vitte a Neveletlen hercegnőt, hanem mert húgom az írónő elkötelezett rajongója régóta. Mindig bőszen bizonygatta, mennyire humorosak, szórakoztatóak a könyvei. Amikor annó megjelent a Pokoli báléjszakák novellás kötet, előbb magamhoz kellett térnem a döbbenettől, hogy jé, mit is keres egy rózsaszín regény szerző egy paranormális gyűjteményben, de aztán örömmel tapasztaltam, hogy kimondottan élveztem A pusztító lánya című írását. Sajnos aztán valahogy elmaradt a tervezett közelebbi szemügyre vétel, mígnem érkezett ez a gótikus vámpír paródiaként beharangozott regény.
– Nézze, Mr., izé, Wulf. Nagyra értékelem, hogy figyelmeztetni próbált. Igazán nagyra. De vámpírok nem léteznek. Az egész kitaláció. Mi, írók találtuk ki őket! Sajnos olyan jó munkát végeztünk, hogy mára már az egész világ paranoiás lett. Restellem, de ez az igazság. Hibáztassa csak Bram Stokert, ő kezdte!
Csöppet sem bántam meg a beszerzést. De hogy paródia lenne? Nem tudom. Humoros, néhol igazán vicces párbeszédekkel, mosolyfakasztó csámpi jelenetekkel tarkított, lendületes, könnyed olvasmány, viszont messze nem éreztem azt a fene nagy vámpírutálatot a szövegben, amelyre olyan nagy hangsúlyt fektetett az írónő a beharangozó kisfilmekben. Jó, jó akadnak apró fricskák is, talán a legszembeötlőbb pl Meena Harper, mármint maga a név, hiszen ki ne ismerné Mina Harkert a Drakulából. De a legtöbb utalás bennem inkább azt a gondolatot szülte, hogy igen alaposan ismeri a szerző a mai felkapott sorozatokat, s ügyesen gyúrt belőlük egy általa ízesített változatot. Ám emelkedjünk ezen felül, és akkor szerintem élvezetes kikapcsolódásra számíthatunk.
Tényleg. Magam is meglepődtem, mennyire tetszett szinte végig a könyv, bár azért akadtak mozzanatok, amelyek csípték a szememet. Példának okáért a befejezés. Jeaniene Frosttól is rosszul viseltem, amikor megszeretett főhőseim nem happy endigben omlottak egymás karjaiba, hanem két ellenkező irányba vitt az útjuk tovább. Ám akkor megvolt az a nyugtató tudat, hogy máris nyúlhattam a már kiadott folytatásért, és izgatottan lapozhattam, mígnem ismét találkoztak kedvenceim. De itt? Nehézen emészthető ez a befejezés. Pláne, mert a regény vége felé annyira dühített, hogy Meena ahelyett, hogy próbálná megérteni, egyáltalán megbeszélni a történteket szerelmével, mit csinál?, elfut. Szóval a vége picit csalódást hozott, vagy inkább csak a türelmetlen kíváncsiságomat szadizza, lehet választani.
Meena adottsága, vagy átka, aminek ő tartja, nálam teli találat. Két dolog ugrott be róla: Először a Nickelback Savin Me számának videóklippje, majd amikor feltűnt hősnőnk bátyja is, a True Blood sorozat. Hát igen, le sem lehetne tagadni a Sookie sablont, amit mintha megbolondított volna a szerző némi Bridget Jonessal. De mindegy is, hogy honnan az ötlet, mert a kotyvalékból kedvelhető végeredmény kerekedett.
A sötétség hercege, Lucien Antonescu engem is elbűvölt. Még jó, hiszen titokzatos, szexis, komor, mégis gyengéd, no meg kőgazdag... és ott az a sárkány dolog is, amivel nálam kell-e még mondanom, szinte nyert ügye lenne. Ennek ellenére, mármint, hogy én is elég hamar a karjaiba tudnék hanyatlani, mintha túl gyorsan eljutottunk volna oda, hogy választottja vérét, és testét megkapja. Ó, igen, a szerelmi jelenetek! Jómagam az izzó leírásokat sem lapozom át, így a 'megfogta a mellét... lapozunk... sül a reggeli szalonna' snitt kicsit meglepett, de be kell ismernem, igazándiból nem hiányzott a részletek taglalása.
– Maga engem nem érdekel.
Meena nem tudta visszafojtani a nevetését, hiába forgott kockán az élete. Vagy rájött a hisztéria?
Vicces helyzet volt. Egy pasi rád veti magát, mikor alig viselsz valamit, kardot szorít a torkodnak, majd megosztja azt a bizalmas információt miszerint nem érdekled.
– Ó, pedig már reménykedtem. Akkor miért érzem úgy, hogy most elég hevesen érdeklődik irántam?
Alaric felvonta szőke szemöldökét, majd megmozdult.
– Az? Az csak a kard hüvelye – mentegetőzött. Nem akarta, hogy a lány udvariatlannak tartsa, ezért hozzátette: – Nem mintha maga nem lenne vonzó… de nem az én esetem.
Meena rábámult. Ez aztán több a soknál! Nem elég, hogy ez a pasi ki akarja nyírni, még sértegeti is?
– Hát, maga sem jön be nekem!
A szerelmi háromszög pótkerekét (képzavar, de ez van), a kissé lökött, szarkasztikus humorú, kigyúrt testű, macsó vámpírvadász Alaricot is megkedveltem. Jó fej pasi, igaz, jobban szeretném haver minőségben megtartani, mint hogy belerondítson az általam megálmodott végkifejletbe. Nem annyira pozitív oldal, de muszáj megemlítenem, hogy feltűnése után képtelen voltam szabadulni a Twilight utószél érzéstől; mintha Edward kontra Jacob viszály köszönt volna vissza.
– Jack Bauer nem bírja őket – jegyezte meg Jon.
– Morog rájuk a kutya? – kérdezett vissza Alaric, tudomást sem véve a lányról.
– Gyűlöli őket – érkezett a válasz.

Meena kellemetlenül érezte magát. A bátyjának persze igaza volt. De akkor is.
– Jack Bauer ideges típus. Mindig is az volt. Ezért is hívják Jack Bauernek. Sok minden jár a fejében.
– Az látszik – jegyezte meg Alaric.
Mindannyian a kutyára néztek. Békésen aludt a vackán, a hátára fordulva, mind a négy lába az égnek meredt, csupasz hasát kitárta, és lógott a nyelve.
El ne feledjem megemlíteni a kutyust. Elnevezésén egyszerűen vigyorognom kellett. Mondjuk, ki ne tenné manapság? Bár, kíváncsi lennék, hogy pár év, esetleg évtized múlva vajon kinek tűnne fel ez vagy a többi popkultúrai utalás.
Egy szó mint száz, aki valami habkönnyű tavaszi, nyári olvasmányt keres, vegye számításba ezt a könyvet is. Úgy néz ki, Amerikában idén júliusban jön a folytatás Overbite címmel, amely az ígéretek szerint pár hónappal az első rész eseményei után veszi fel a történetszálat. Nem vagyok benn biztos, hogy képes leszek kivárni a magyar megjelenést.

Infó: Az írónő 15 dalos playlistje.


2011/24.
Paranormal/16.

2011. április 18., hétfő

Idézetért könyvet!

Nem rossz bolt, igaz?
Mivel a Kelly Kiadó jóvoltából az ölembe hullott Karen Chance Cassandra Palmer sorozatának első két kötete, arra gondoltam, ha már közeleg a nyuszis ünnep, játsszunk egyet.


Aki szeretné valamelyik kötetet, nincs más dolga, mint nevével ellátott hozzászólásban meghagyni, melyik részre fáj jobban a foga, illetve - s most jön egy kis feladat - megírni egy, a Kelly Webshop kínálatában szereplő regényből származó kedvenc idézetét, a mű írójának és címének megjelölésével.
Egyszerű, nem? Sorsolás a hónap végén. :)

2011. április 17., vasárnap

Mit hozott a postás (8)

Nem sokkal azt követően, hogy rászántam magam az angol nyelvű regények olvasására, felfedeztem az akkor idehaza szinte még ismeretlen paranormális romantikusok világát, amely beszippantott, és örök rajongójává tett. Már az első kínálat felmérés alkalmával rám kacsintott az Éjsötét szerető eredetije, amelyet még kisebb küzdelmek árán sikerült csak megértenem. De megérte, mert iszonyatosan élveztem. Azóta is nagy kedvencem az írónő, s körülbelül azóta áhítoztam egy általa dedikált kötetre.
Most végre teljesült ez a vágyam is! Payne története J.R.Ward által szignózva pihen immár a polcomon.

Gena Showalter - Temptation in Shadows

Fülszöveg: Magas, szikár, izmos... és kissé csiszolatlan, mégis Sean Walker nem egy tipikus bárkidobó, sokkal több annál. Képes irányítani az árnyakat, megidézni a sötétséget. Amikor a klub egy rejtélyes asszonyáról kiderül, ereje még Seanénál is nagyobb, mit tehetne a férfi? Elcsábítja...
The Bodyguard antológiában kapott helyett Gena Showlater Temptation in Shadows című novellája, amely két, különleges adottsággal rendelkező ember között szövődő szerelemről.
Gabrielle Huitot gyermekkorában egy őrült tudós elrabolta, az agyába mini számítógépet ültetett, s ezáltal képessé vált a közelében lévő gépekről fájlokat letölteni. Sean Walker a titkos Rose Briar szervezet ügynöke, aki születése jogán a sötétség és árnyak ura. Ő és társa kapják azt a feladatot, hogy nyerjék meg Gabby bizalmát, s próbálják meg beszervezni az egységhez.
Számomra nagyon nehezen emészthető gondolatbukfenccel azt süti ki a férfi, hogy a bizalomépítés legbiztosabb módja, ha egy komoly veszélyhelyzetből, konkrétan elrablás és fogva tartás rémségéből megmenti. a nőt S ha épp nincs kéznél egy szolgálatkész terrorista, hát a gonosztevő szerepét is ő fogja alakítani. Mit ad ég, persze valami félre sikerült, de nagyon. Valakik ténylegesen üldözik a nőt, s valóban az életére akarnak törni. Menekülniük kell, és miközben próbálják kideríteni az igazságot, nincs más választásuk, egymásban kell megbízniuk.

Rövidsége ellenére tényleg izgalmas, pergős, kerek egész történet. Kedvet csinál a hasonlatos Tales of an Extraordinary Girl világ megismeréséhez, és ha születne Rowanról is egy novella, biztosan elolvasnám. Tetszettek a bemutatott adottságok, különösen dögösnek találtam a borongós sötétség hercege ötletet. Élveztem a főszereplők között pattogó szikrákat, lángolóan izzóra sikerültek a szerelmi jelenetek. De tényleg nagyon zavart a direkt elrablás ötlete, az hogy Gabby olyan könnyedén megbocsátott egy ekkora átverést, s számomra egy picit zavaros volt a főgonosz indíttatása is.
Jó, de nem a legjobb írás Showalter billentyűzetéről.

2011/23.
Paranormal/15.
Ebook/8.

2011. április 14., csütörtök

Elizabeth Hoyt - To Taste Temptation - Kísértés




Fülszöveg:
Lady Emeline Gordon a londoni előkelő társaság központi alakja. A váratlanul megözvegyült fiatalasszony tökéletes élete, amelyet a kornak megfelelő erkölcsös neveltetés, az illemszabályok tisztelete, a társasági összejöveteleken való kötelező részvétel és finom, úri magatartása jellemez, váratlan fordulatot vesz. A fordulat okozója nem más, mint Samuel Hartley, aki az amerikai gyarmatokról érkezett, fontos üzleti ügyben. A férfi megzabolázhatatlan jelenség: öltözete, viselkedése eltér a megszokottól, modora egyenesen arcátlan, vadság és nyers erő árad belőle. A kifinomult Emeline, minden józansága ellenére, úgy vonzódik a férfihoz, akár a mágnes. Hiába menekül előle, Samuel minden alkalmat megragad, hogy találkozzanak. S amikor kiderül, a férfi üzleti ügye csak álca, amely elfedi a titkot, a szörnyű titkot, amelyet Emeline évek óta vágyik megtudni, s amely lelke legmélyén kavarja fel az emlékeket, a nő csapdába kerül. Az értelem, az érzelem, a szenvedély s a kínzó emlékek forgataga húzza-vonja őt balsorsa felé.
Szeretni akartam ezt a könyvet, de sajnos nem sikerült tökéletesen egymásra találnunk... A regény eleje próbára tette a türelmemet, és komolyan gondolkodóba estem, vajon nem kellene-e félretenni pihenni. Végül azonban csak lapoztam, lapoztam rendületlenül, s ez bizonyult a helyes választásnak, mert a történet a kezdeti mélyrepülésből csak feltornázta magát az elfogadható szintre.
Az alapötlet megfogott magának. Öröm volt felfedezni, hogy a csatamezőről hazatérő katonák ezúttal nem Napóleon ellen küzdöttek. Valahogy Waterloo mostanában túl sokszor szerepelt a történelmi románcokban. Izgalmas plusznak ígérkezett az áruló utáni nyomozás is. Ráadásul Hoyt neve garantálta, hogy nem egy megszokott regency alaphelyzetbe fogok csöppenni. S a fejezeteket felvezető mese is tetszett.
Hogy akkor hol volt a gubanc? A szereplőkkel volt nehéz megbarátkoznom.
Kezdetben Emeline rideg, önző nőnek tűnt, s amikor antarktiszi hidegségében egyszer csak felhívás keringőre célzást ejtett el, én majd' a könyvet ejtettem ki a kezemből. Úgy tűnt, a hősnő kissé számító ÉS kiéhezett özvegy. S bár a későbbiekben tetszett, ahogyan bemutatta az írónő, hogyan foszlik le róla ez a hűvös összeszedettség, áll feje tetejére minden érzése, elképzelése... de még akkor is akadtak mondatok, amelyek borzolták a kedélyemet. Nekem egy hősnő a regény három negyedénél ne legyen rosszul a házasság gondolatától. Legyen ijedt, de azért ne a hányingerrel küzdjön. S azon is elcsodálkoztam, hogy a kezdeti talpraesett, vasfegyelmű lady a könyv végén milyen csacska libaként viselkedett. Bár nagy és teljesen valós kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy nem arisztokratát, s ráadásul még csak nem is angolt választ esetleg élete párjának... végül szinte átmenet nélkül, nevetséges egyszerűséggel dob mindent sutba. Furcsa! Kedvelem a csípős karaktereket, de itt akadt, amikor nem szimpla szúrósságról tett tanúbizonyságot Emeline, hanem már-már gonosz boszorkánynak tűnt. Egyes jelenetekben borzalmas hangon beszélt pl a legjobb barátnőjével, aki minden bizonnyal egy szent, mert a helyében én fontolóra vettem volna, hogy segítségül hívok egy pohár jéghideg vizet a kedélyek lecsillapításához, ő viszont csak csendesen és kedvesen tűrte a szélsőséges hangulat hullámzásokat.
Samuel kapcsán akad akinek nem villant be Daniel Day-Lewis rohanása Az utolsó mohikánból? Mert nekem szinte az egész könyv alatt az a filmjelenet pergett újra és újra a szemem előtt. De el tudná valaki nekem magyarázni hogyan és miért szeretett bele a szomszédasszonyba? Hogyan jött rá arra, hogy nem csupán a szükségletek kielégítésére használják? Hiszen Emeline az élvezet után azonnal elutasító hárpiává változott. Talán ez magyarázza Samuel durvaságát, mégis zavart az alkalmankénti kész akart bárdolatlansága. Ahogyan érthetetlen ragaszkodása a mokaszinjához is. Éjjeli rohanásaihoz ésszerű választás, node mindenhová? S teszi mindezt akkor, amikor szeretett húgát bevezeti a finnyás sznob társaságba. Érthetetlen!
S a kibontakozó szerelem? Hmmm, mikor? Nekem úgy tűnt, mintha nem is lett volna igazi társalgás főhőseink között. Leginkább csak egymásnak estek, vagy szóban, vagy testben. S isten mentsen, hogy álszemérmesnek tűnjek, de nem hagyhatom szó nélkül azokat a pásztorórákat, mert olyan erőszakosnak és néhol hihetetlennek tűntek minden szenvedélyességük ellenére.
A könyv egy sorozat nyitó darabja, sőt megismerhettük a folytatás főszereplőit is. Ám ahelyett, hogy felkeltette volna a szerző a kíváncsiságomat irántuk, inkább szánom szegényeket olyan esetlennek, szürkének s helyenként nevetségesnek festette le őket. Kicsit csalódtam, kicsit unatkoztam. Remélem, a következő történet jobban sikerült!


2011/22.
Historical/04.

2011. április 10., vasárnap

Julia Quinn - To Sir Phillip, With Love - Sir Phillipnek szeretettel





Fülszöveg:
Sir Phillip tudta, hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert feltételezte, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon szeretne már férjhez menni. Csakhogy... nem ilyen volt, és nem így volt. Az ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni... illetve mást is akart.
Vajon elment az esze? Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan férfihoz, akivel sohasem találkozott! De aztán gondolkodni kezdett... és eltűnődött... és azon kapta magát, hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy találkozzon a férfival, akivel talán tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy... nem volt tökéletes. A tökéletes férj nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és bár Phillip nyilvánvalóan szép ember, de nagydarab, magas és erős, és nyers modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a londoni úriemberek, akik addig megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik... megszűnt létezni a külvilág, és Eloise csak csodálta... vajon ez a tökéletlen férfi neki tökéletes lehet?
Julia Quinn regényei üdítően humoros, elvarázsoló regency mesék, amelyek garantálják a könnyed kikapcsolódást. Mindig élvezet visszatérni a habókos, de elbűvölő karakterekből álló Bridgerton család tagjai közé, mert bizton tudhatjuk, hogy miközben a szívünket melengeti majd a sármos gentleman és a minden bizonnyal talpraesett és cserfes hölgy között szövődő szerelem, időnként nehéz lesz visszafojtani a mosolyból akár hangos kacagásba átcsapni készülő vidámságunkat.
Ezúttal is erre készültem. Hiszen Eloise-t kissé önfejű, karakán majdnem vénkisasszonynak ismertem meg a korábbi részekben. S most, családja előtt titkolva útra kel, hogy utána járjon, vajon a Sir Phillipel folytatott hosszas levelezésben szövődött kapcsolat alapja lehet-e egy boldog házasságnak. Sajnos, azt kell mondanom, egy csöppet nagyok voltak az igényeim. Nagyon jó, igazán eredeti alapötletből született regényt olvastam, csak épp nem volt meg az a letaglózóan isteni történet érzésem.

Ugyan Eloise életének különböző szakaszában keltezett vicces levélrészletek vezettek fel minden fejezetet, be kell vallanom, picurkát hiányoltam Lady Whistledown fanyar humorát. Igaz is, ha már szó esik a nagyszerű tollnokról, szerintem nagyra értékelendő, hogy az írónő úgy alakította az eseményeket, hogy bár az előző könyvben lehullott a lepel a társasági rovat dívájának kilétéről, itt most szó nem esik róla. Ha valaki netán nem sorban olvassa a sorozatot, nem kell attól tartania, hogy egy ekkora meglepetést megtud idő előtt.

Habár kitűnően szórakoztam a szavakat kereső, gyakorta bizonytalankodó botanikus Phillip és a folyton csacsogó, örök optimista Eloise menyegzőhöz vezető útját, azt hiszem sok mindent elmond, hogy akkor éreztem először, hogy 'na most nem tudnám letenni a könyvet', amikor feltűnt az öt Bridgerton fiú. Amikor rátörtek ártatlan húgukra és a szerintük őt elcsábító brigantira, még csak mosolyogtam. Ám amikor másnap a kocsmároslány adottságai fölött méláznak, nem bírtam megállni, hogy fel ne kuncogjak.

Az özvegy Phillip két rosszcsont gyermekét könnyű volt megszeretni, élveztem a csínyjeiket, a dacos kirobbanásaikat. De lehet akár milyen tapasztalt a testvérbosszantásban a leendő mostoha, akkor is túl hirtelennek, túl egyszerűnek éreztem az ikrek változását. Pláne annak fényében, hogy mekkora figyelmet szentelt Quinn a valóság elől növényei közé menekülő főhős lelkére vagy épp Eloise 'szökése' mögött húzódó motivációk bemutatására, avagy éppen az apa és gyermekei közötti kapcsolat alakulására.

Bár ez a rész nem volt ugyan olyan túláradóan szellemes és könnyed, mint a korábbiak, kár lett volna kihagyni.





Infó:
Ehhez a kötethez is született 2. epilógus, amelyben a felcseperedett Amanda immár kész szerelembe esni.

2011/21.
Historical/3.

2011. április 6., szerda

Jayne Ann Krentz - Fired Up - Az átok


Fülszöveg: Jack Winters alkimista ősök késői leszármazottja, aki veszélyes természetfeletti képességekkel rendelkezik. Különleges adottsága egy régi családi átok következménye.
Több mint háromszáz évvel ezelőtt egyik őse megalkotta az Égő Lámpát, egy titokzatos erővel bíró eszközt, amelynek kisugárzása azonban módosította feltalálójának genetikai állományát. Így ha egy Winters-utód ezt a genetikai átkot örökli, nem csupán félelmetes pszichikai erők birtokosává válik, hanem tébolyult szörnyeteggé is, aki veszett dührohamok és hallucinációk közepette pusztul el.
Jack úgy érzi, őrá is ez a sors vár, hacsak meg nem találja az Égő Lámpát - és a nőt, aki működtetni tudja azt. Ez a nő pedig nem más, mint Chloe Harper magándetektív, álomfényfejtő - az egyetlen, aki a lámpa energiájának segítségével vissza tudja fordítani az átalakulás folyamatát.
Miközben az átok beteljesedésének ideje egyre közeledik, egy mindenre elszánt gyilkosokból álló titkos társaság Chloe és Jack életére tör. Ám a fenyegető támadásoknál jobban megrémiszti őket az az elsöprő erejű, szenvedélyes szerelem, amely kettejük között ébred.
A Maceanas Kiadó idén azzal lepett meg minket, hogy szakítva az eddigi hagyományokkal nem csupán az írónő Amanda Quick néven jegyzett soron következő regényét hozta el nekünk, hanem a teljes, múlt - jelen - jövő, Álomfény trilógiát. Ez a kötet, amely a trilógiát indítja, ám a nagy Arcane Társaság sorozatban immár a hetedik történet, eredetileg JAK név alatt jelent meg, s a 21. századi Seattle-ben és Las Vegasban játszódik.
Alapjáraton picit idegenek tőlem a pszi áramlásokkal bőven tarkított regények, de ez a kötet kimondottan tetszett. Talán azért, mert jobban egyensúlyban volt benne a misztikum, az izgalom és a románc. Meg-megcsillantak az olyan stílusú, szellemes párbeszédek, amelyek miatt régen megszerettem a szerzőt. A nyomozati szálat is izgalmasabbnak tartottam, s kedvemre való, hogy messze nem felgöngyölített, hiszen így izgatni fog a folytatás.
Valamint, és számomra a könyv egyik legnagyobb pozitívum ez volt, olyan másodlagos karaktereket vonultatott fel az írónő, hogy nem csupán könnyedén megszerettem őket, de nagyon kíváncsivá is váltam, vajon róluk fogok-e még olvasni, ők vaj' egymásra fognak-e találni? Már persze ez utóbbi kérdés Fallon Jonesra, a J&J vezetőjére, és a hozzá céltudatosan betoppanó asszisztensre vonatkozott (és igen, lesz saját regényük, az In Too Deep), s nem a cukkancs, bátor kutyira. Nem tudom, miért vagyok ennyire oda tőle, de tény, nagyon szeretem, amikor szerepel a történetben egy kissé morózusan viselkedő keverék kutyus, s most ez ráadásul egy otthagyás fóbiás példány :). Ó, és még nem is ejtettem szót a szerteágazó Harper famíliáról! Ők a tipikus habókos család. Ahogyan Chloe újabb és újabb rokona kerül megemlítésre, nekem A dadus Franje jutott az eszembe, akinek minden felmerülő probléma megoldására akadt egy rokona. :)
S a szerelmespárunk? Mindketten intelligensek, különleges adottsággal rendelkeznek, elhivatottak és önállóak, de ugyanakkor tisztelik a másikat. Jack, az eddig hideg üzletember, igazi elbűvölő, sötét hős. Chloe pedig valódi talpraesett hősnő, aki már lemondott a férfiakról, életét magánnyomozói praxisának szentelte. A vonzalom találkozásuk pillanatától ott szikrázott közöttük, s persze a közösen átélt veszélyek közepette egyszer csak lángra lobbant, hogy aztán örökké lobogjon. Nálam csatlakoztak a kedvenc JAK főszereplők táborába.
Párbeszédeikből egyik kedvenc mondatom:
"Jó beszélgetés soha nem kezdődhet úgy, hogy ami a múlt éjszakát illeti..."
Szórakoztató olvasmány volt, biztosan keresni fogom a folytatást. És bár nem akarok türelmetlennek tűnni, de alig várom Fallon sztoriját is.


A könyvért a MAECENAS KIADÓnak tartozom köszönettel.

2011/20.
Contemporary/2.

2011. április 5., kedd

Azt csiripelik a madarak (27)

Kresley Cole hírlevelében közölte, hogy a következő IAD (Halhatatlanok) kötetre, Lotharie történetére csak 2012. január 10-én számíthatunk, viszont jövő nyáron egy spinoff regény is napvilágot fog látni. A hősnő személye, illetve az új sorozatról minden más egyenlőre titok.

Larissa Ione újabb ingyenes rövid kis írással örvendeztette meg a Demonica rajongókat. Ezúttal Tayla és Eidolon (Pleasure Unbound) életébe leshetünk be ITT.

Lara Adrian havi emailjéből pedig Sterling - Havard - Chase regényének címe derült ki: Darker After Midnight. S ettől a kötettől kezdődően előbb keménykötésben fognak megjelenni a folytatások... jaj szegény pénztárcám. Jó hír viszont, hogy további két könyvre máris aláírta az írónő a szerződést. Ó, és végre felkerült az első ízelítő a június végén megjelenő Deeper Than Midnightból, Hunter sztorijából.

Jeaniene
Frost blogján már megnézhetjük az augusztus végi megjelenésre ígért One Grave at a Time című, hatodik Cat & Bones kötet borítóját. Sajnos a halloweenkor játszódó regény borítójára ezúttal már új modell került, valamint most először Helsing macsek is feltűnik rajta! :) És a belborító.... ezúttal is wow.

Nalini Singh blogjára végre feltették Dimitri történetének, az Archangel's Blade című, szeptemberre várható regény címlapját. A leírás is elég érdekesnek tűnik. :)

J.R. Ward sok kérdésre válaszolt egy dedikálás alkalmával. Itt jelentette be hivatalosan pl, hogy Thor lesz a követklező főszereplő. Egy amerikai bloggernek, Lizanak hála felkerülhet még pár egyéb apróság a Ward infók aloldalra.

2011. április 3., vasárnap

Gena Showalter - The Darkest Secret

Fülszöveg: Titok démonának őrzője, Amun, képes a közelében lévők legsötétebb gondolatait befolyásolni. Amikor a halhatatlan harcost új démonok szállják meg, szerettei védelmének érdekében elkülönítve le kell láncolni. Szabadulásra egyetlen reménye a halál... míg nem találkozik a szintén raboskodó Haidee-vel, akinek szépsége és mélyen titkolt sebezhetősége vakmerő próba elé állítja a férfi lojalitását.
Haidee-t, a hírhedt démon gyilkost, Amun fajtájának megvetésére nevelték. De hogyan gyűlölhetne egy férfit, akinek érintése lángra lobbantja? Ám hogy megmenthesse szerelmét, fel kell adnia testét és lelkét... és szembe kell néznie annak a hatalmas ellenségnek a haragjával, aki megesküdött, hogy elpusztítja.
Google Preview

Egy másik sorozat, amely a szívem csücske, és alig vártam, hogy a következő Lord története a kezem közé kerüljön.
Ezúttal Amunon volt a sor, aki nem csupán a Titok démonát őrzi magában, de igazándiból ő maga is titok volt eddig előttünk. Amikor kellett, segített, de egyébként hallgatásba burkolódzott. Kíváncsi is voltam, vajon milyen lesz, amikor - remélhetőleg - megnyílik valakinek. Nos, most sem lett túl szószátyár, s amikor megszólal, meg is lepődik mindenki alaposan. A kommunikációt gondolat átvitellel oldotta meg az írónő úgy, hogy már ez önmagában is egyféle intimitást sugall, pláne amikor kétirányúvá válik.

De vissza az elejére, ahol alaposan meglepődtem, és kétszer is ellenőriztem Gena honlapján a fülszöveget, ugyanis Strider-rel indított a regény, aki erős vonzalmat érez az általa elfogott Vadász, Haidee iránt. Gondoltam magamban, 'hova keveredtem'? S őszinte leszek, ez a szál az, amit talán feleslegesnek és érthetetlennek tartottam... sőt, a kapott magyarázatot is picit tessék-láséknak éreztem.
De ezt leszámítva, imádtam a regényt. A főszálat, a többiek apró szereplését is. Ó, igen, a többiek. Nehezen tudnám eldönteni, melyik jelenetnek örültem jobban. William és Gilly évődésének; a Paris előtt feltűnő apró reménysugárnak, amikor Sienna a lábaihoz telepszik új, szárnyas formájában, igaz, Paráznaság sajna nem látja, még jó, hogy kéznél van William (mondom én, az írók gonoszak, és élvezik kínozni az olvasókat); vagy annak, ahogyan Kaia amúgy hárpiásan megkörnyékezi Stridert. És ha már a most elég sokat színen lévő Williamet említem, az állam leesett némely róla kiderült infó olvastán...

Ami pedig a főszereplőket illeti: Amun továbbra sem tűnik olyan elsöprően vadító pasinak, mint némely társa, mégis a maga csendes, visszafogott módján a végletekig megigézett, és az én szívemet is ellopta. Olyan, mint egy nagy, melegszívű, gondoskodó mackó. Mély szerelméről leginkább a tettei beszélnek. Haidee múltja nagyon meghatott és megdöbbentett. Ahogyan fokozatosan megértjük hogyan és miért vált Vadász belőle, Showalter ügyesen eléri, hogy a legkisebb mértékben sem tudunk haragudni rá, hiába tudjuk, hogy ő segédkezett Baden meggyilkolásában, viszont úúúúúúgy meglepődünk, hogy én spec még a szám is eltátottam.

S kettejük kapcsolata! Ellenségekből előbb egymásra utaltak, majd szerelmesek, végül elválaszthatatlanok lesznek. Mély, erőteljes, magával ragadó, korlátot nem ismerően önfeláldozó, és ki ne hagyjam, hogy izzóan erotikus. Kikerekedett szemmel csak lapoztam és lapoztam. Szerintem nagyon jó választás volt kettejüket elkülöníteni a többiektől. Talán pont emiatt az izoláltság miatt tűnt annyira intenzívnek a kettejük kapcsolata.

Aminek pedig külön örültem, ebben a könyvben is meg-megcsillan az írónő humora. A mondat, amelyen a legnagyobbat mosolyogtam:

"Hogy mondunk köszönetet egy angyalnak? Van egy olyan érzésem, a gyümölcskosár nem az igazi."
S kell-e mondanom, alig várom a folytatást. Kíváncsi leszek, hogyan őrjíti majd meg egymást a mindig győzni vágyó Strider, és az öntudatos Kaia, mígnem persze majd ők is rájönnek, ők tökéletesek egymásnak. S akad még valami, ami piszkálja a fantáziám. Zachriel, a szerelmeseinket segítő angyal. Várom, hogy halljunk még róla.

2011/19.
Paranormal/14.
Ebook/7.

 
back to top