2011. április 10., vasárnap

Julia Quinn - To Sir Phillip, With Love - Sir Phillipnek szeretettel





Fülszöveg:
Sir Phillip tudta, hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert feltételezte, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon szeretne már férjhez menni. Csakhogy... nem ilyen volt, és nem így volt. Az ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni... illetve mást is akart.
Vajon elment az esze? Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan férfihoz, akivel sohasem találkozott! De aztán gondolkodni kezdett... és eltűnődött... és azon kapta magát, hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy találkozzon a férfival, akivel talán tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy... nem volt tökéletes. A tökéletes férj nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és bár Phillip nyilvánvalóan szép ember, de nagydarab, magas és erős, és nyers modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a londoni úriemberek, akik addig megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik... megszűnt létezni a külvilág, és Eloise csak csodálta... vajon ez a tökéletlen férfi neki tökéletes lehet?
Julia Quinn regényei üdítően humoros, elvarázsoló regency mesék, amelyek garantálják a könnyed kikapcsolódást. Mindig élvezet visszatérni a habókos, de elbűvölő karakterekből álló Bridgerton család tagjai közé, mert bizton tudhatjuk, hogy miközben a szívünket melengeti majd a sármos gentleman és a minden bizonnyal talpraesett és cserfes hölgy között szövődő szerelem, időnként nehéz lesz visszafojtani a mosolyból akár hangos kacagásba átcsapni készülő vidámságunkat.
Ezúttal is erre készültem. Hiszen Eloise-t kissé önfejű, karakán majdnem vénkisasszonynak ismertem meg a korábbi részekben. S most, családja előtt titkolva útra kel, hogy utána járjon, vajon a Sir Phillipel folytatott hosszas levelezésben szövődött kapcsolat alapja lehet-e egy boldog házasságnak. Sajnos, azt kell mondanom, egy csöppet nagyok voltak az igényeim. Nagyon jó, igazán eredeti alapötletből született regényt olvastam, csak épp nem volt meg az a letaglózóan isteni történet érzésem.

Ugyan Eloise életének különböző szakaszában keltezett vicces levélrészletek vezettek fel minden fejezetet, be kell vallanom, picurkát hiányoltam Lady Whistledown fanyar humorát. Igaz is, ha már szó esik a nagyszerű tollnokról, szerintem nagyra értékelendő, hogy az írónő úgy alakította az eseményeket, hogy bár az előző könyvben lehullott a lepel a társasági rovat dívájának kilétéről, itt most szó nem esik róla. Ha valaki netán nem sorban olvassa a sorozatot, nem kell attól tartania, hogy egy ekkora meglepetést megtud idő előtt.

Habár kitűnően szórakoztam a szavakat kereső, gyakorta bizonytalankodó botanikus Phillip és a folyton csacsogó, örök optimista Eloise menyegzőhöz vezető útját, azt hiszem sok mindent elmond, hogy akkor éreztem először, hogy 'na most nem tudnám letenni a könyvet', amikor feltűnt az öt Bridgerton fiú. Amikor rátörtek ártatlan húgukra és a szerintük őt elcsábító brigantira, még csak mosolyogtam. Ám amikor másnap a kocsmároslány adottságai fölött méláznak, nem bírtam megállni, hogy fel ne kuncogjak.

Az özvegy Phillip két rosszcsont gyermekét könnyű volt megszeretni, élveztem a csínyjeiket, a dacos kirobbanásaikat. De lehet akár milyen tapasztalt a testvérbosszantásban a leendő mostoha, akkor is túl hirtelennek, túl egyszerűnek éreztem az ikrek változását. Pláne annak fényében, hogy mekkora figyelmet szentelt Quinn a valóság elől növényei közé menekülő főhős lelkére vagy épp Eloise 'szökése' mögött húzódó motivációk bemutatására, avagy éppen az apa és gyermekei közötti kapcsolat alakulására.

Bár ez a rész nem volt ugyan olyan túláradóan szellemes és könnyed, mint a korábbiak, kár lett volna kihagyni.





Infó:
Ehhez a kötethez is született 2. epilógus, amelyben a felcseperedett Amanda immár kész szerelembe esni.

2011/21.
Historical/3.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top