2011. november 26., szombat

Nalini Singh - Archangel’s Consort - Angyaltánc

Fülszöveg: A vámpírvadászból angyallá változott Elena és arkangyal szerelme, Raphael visszatérnek otthonukba, New Yorkba. Megkezdhetik közös életüket és felfedezhetik, hogy valóban nagy szükségük van egymásra: az arkangyalnak Elena emberségére, a lánynak pedig Raphael erejére és támogatására, hogy megküzdhessenek saját démonaikkal.
Nyugalmuk azonban nem lehet zavartalan, a világ a feje tetejére áll körülöttük. A bolygót megmagyarázhatatlan földrengések, szökőárak és árvizek kezdik pusztítani, egy újabb gyilkosságsorozat pedig mindkettőjüket személyesen érinti. Egy ősöreg arkangyal ébred évezredes álmából: Raphael anyja vissza akarja kapni a fiát.
Alig egy évvel Nalini Singh hazai debütálása után már a harmadik Elena & Raphael regénynek örülhetnek a rajongók, közöttük jómagam is. Elképesztő, hogy ez a nő mennyire megfogott magának! Sőt, az írónő stílusa, karakterformálása és történetvezetése mellett az itthoni borítók is súlyosbítják addiktságomat.
Képtelen vagyok megállni, hogy ne szóljak pár szót erről a csodáról. Amilyen egyszerűnek tűnik első pillantásra, részleteiben annyira beszédes, összességében pedig igazán hangulat teremtő a címlap. A könyvenként változó város sziluett ahogyan a helyszínről árulkodik, a tollacskák tökéletesen jelképezve főszereplőinket, és a mostanira felkerült, vércseppből formált jing-jang jel a mély, csiszolódó kapcsolatra utalva... pompás! Ismét csak megemelhetem képzeletbeli kalapomat Redl Anna tervező előtt, akinek a keze alól kikerült e szépség.
Mielőtt attól tartana mindenki, hogy most majd belemerülök a lapminőség, betűméret, miegymás kivesézésébe, bele is vágok abba, mit gondolok a történetről. De vigyázat, rajongó lettem még valahol az induló kötetben, így nagy a veszélye a súlyos drukkerhév szerű elfogultságnak!

~ Kedvenc mondat ~
"(...) ne merészelj itt hagyni! Együtt! Megígérted, hogy ha lezuhanunk, együtt zuhanunk!"
Hogy miért ez a kedvenc? Részben mert kiválóan jellemzi azt az egységet, amely ha nem is könnyedén, de folyamatosan alakul, formálódik a vámpírvadász és az arkangyal között. Hordozza a zuhanás, a gyengeség lehetőségét, de ugyanakkor az erőt is, amit az összetartozásból meríthetnek. Másrészt a regény csúcspontját adó véres összecsapás idején hangzik el, ott a halál árnyékában ragyogó ellenpontként a sugárzó szerelem megnyilvánulásaként.
A regény egyébként ugyan azon séma szerint készült, mint a korábbi részek. A cselekmény lassan folydogálva indul, a hétköznapokra - már ha van ilyesmi ennél a párosnál - koncentrál, amelyet különös esetek zavarnak meg (a gyerekek megölése alaposan kiborított), amelyek természetesen egy olyan óriási angyali probléma előszelei csupán, amelynek megoldása ki másra is maradna, mint New York arkangyalára és hitvesére. Közben pedig be-bepillanthatunk múltjuk előtörő emlékeibe, tanúja lehetünk, milyen lett közös életük (kedves apróság a kávéscsésze oda-vissza csenése egy reggelen), hogyan kötnek kompromisszumokat, hogyan tanulják meg elfogadni a másik személyiségét mialatt önmagukat sem veszítik el, csupán idomulnak a párjukhoz.
Ez különösen tetszett! Raphael halhatatlanságából, hatalmából eredően elég keményfejű és gőgös tud lenni, lényéből fakad, hogy uralja környezetét és parancsolgasson a körülötte élőknek. Viszont halandó szívű vadászát olyan fából faragták, hogy megvesse a sarkát, dacosan kihúzza magát, és ellent mondjon, ha úgy érzi, uracskája elveti a sulykot. És a férfi fejet is hajt asszonykája óhaja előtt... időnként... ha elfogadhatónak érzi. Pl. érzékletes gesztus a csöppnyit szelídített macsótól, hogy bár lágy csókra vonja magához Elenát azt leggyakrabban tulajdonosi mozdulattal teszi.
Azt mondanám, engem nem igazán az ős ébredése kötött le a történetben. Igen, izgalmas színt hozott, de számomra megmaradt háttérnek ahhoz, hogy jobban megismerjem a kedvenceimet, hogy álmodozva lubickolhassak egymás felé számtalan kis semmiségben megnyilvánuló, de mégsem túl rózsaszín vattacukrossá váló szerelmükben, hogy apróságokon kombinálva elmerenghessek ritkán felbukkanó szereplőkről (Most rögtön szeretnék Aodhan és Illium saját sztorit!), hogy olyan butaságokon elmélkedjek, mint mekkora szerencse, hogy kőgazdag a pasi, ha ennyit tépkedik egymásról a ruhákat, hogy azt latolgassam, rá tudom-e venni kissé maradi fantáziámat, hogy feldolgozza a repülés közbeni szeretkezés kérdését (bocs, nem, még mindig nem, hiába Singh, hiába Frost, földhöz ragadt vagyok)... Azért el ne feledjem megemlíteni, hogy a thriller szál orromnál fogva vezetett, s alaposan meglepett egy-két mozzanattal.
S hogy akkor élveztem-e a könyvet? Fantasztikusan szórakoztam köszönhetően a szerző tehetségének, amellyel fonta az eseményeket, és a fordító rátermettségének, amellyel ezeket magyar szavakba öntötte. Le sem tagadhatnám, Elena és Raphael nálam felkerültek Cat & Bones mellé kedvenc, már egymásra talált párosnak.
Végezetül tegye fel a kezét, akit rajtam kívül megzavart a regény közepén a gondolat, hogyan képes valaki csizmába bújtatott lábának ujjaival simítani. Tudom, tudom, kukacoskodok! De mégsem fejezhetek be minden Singh bejegyzést azzal, hogy drága kiadó, mikor érkezik a folytatás?

A könyvért az EGMONT KIADÓnak tartozom köszönettel.


2011/74.
Paranormal/31.

Kiadó: Egmont Dark
Megjelent: 2011. november
Formátum: ragasztott puhatáblás
Sorozat: Angyali vadász 3. kötete

Egyéb: Ha összezavarodok, itt ellenőrzöm, ki kicsoda.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top