2011. november 15., kedd

Jill Monroe - Lord of Rage

Tartalom: Breena hercegnő álmait egy harcos, egy szenvedélyes szerető kísértette már egy ideje, amikor otthona elleni brutális támadást követően kiszakították Elden kastélyából. Hirtelen egy idegen, veszélyes világban találta magát, ahol magányosan, elveszve tévelygett a túlélésért és a bosszúért imádkozva, mígnem egy faházhoz érkezett... egy medve harcos házához.
Osborn hazaérkezve azt látja, hogy az álmaiból ismert aranyhajú szépség elfogyasztotta a vacsoráját, s most az ágyában szunnyad. Bár hevesen vonzódik a nőhöz, úgy tűnik, a hercegnő inkább fegyverére és harci jártasságára tart igényt. Ám a férfi egykor legendás zsoldosi múltját örökre eltemette már. Hamarosan választania kell a visszavonultság és a boldog mese között.
Kezdek félni, hogy ennek a sorozatnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Az alapötlet kimondottan az én szám íze szerinti, de sajnos így, két kötet után azt kell mondanom, sokkal jobbat, többet, csavarosabbat vártam.
Az induló történet egy gyengébb Gena Showalter stílust hozott is, ám barátnője, a számomra ismeretlen Jill Monroe csalódást okozott. Nincs mit szépíteni, egyszerűen úgy éreztem, hogy a tetszetős, leleményes fordulatokat csak feldobta, hogy aztán levágja elénk pár bekezdésben, viszont a jelentéktelen eseményeknek oldalakat szentelt.
Izgalommal olvastam a könyv elején Elden királyi családjáról, a támadás estéjéről, a berserkerek felnőtté avatási szertartásáról és a táborukat ért szörnyű lerohanást. Ezek szépen kidolgozott, gördülékeny fejezetek voltak, felkeltették az érdeklődésemet, és úgy éreztem, felpörög a sorozat, nagyon jó kis élményben lesz részem. Ám sajnos hamarosan kiábrándultam ebből az ábrándból.
A szerelmi szálat megfűszerezhette volna, hogy főhőseink álmaikban már találkoztak, de kihasználatlanul lógott a levegőben... talán mert maga a szerelem is hiteltelenül került ábrázolásra... inkább testiség, mint mély érzelem volt, ami összekötötte őket.
Nagy konfliktus lehetőséget sejtettem a berserkereket elpusztító támadásban és Osborn bosszú esküjében. De legnagyobb ámulatomra egy oldalba tömörítve felül is emelkedtek rajta. Alig tudtam felocsúdni a döbbenetből. A faluba gyaloglás leírása is hosszabb volt, mint a háttér összeesküvésből következő félreértés tisztázása.
Vártam a varázslatot, a romantikus nagy kalandot, ehelyett kaptam egy jó történet vázlatot kidolgozatlanul. Nagyon remélem, hogy a következő két regény jobb lesz, mert különben pénz és könyvespolc hely pazarlásnak fogom tartani az érdekesnek ígérkező négy írónős társulást. Persze sort fogok keríteni a folytatásra, már csak Nalini Singh neve miatt is, no meg hogy meglássam, tisztázódik-e bennem az időrendiségi zavar, mert most eléggé meg vagyok keveredve, vajon mennyi idő is telt el Elden eleste óta.

2011/72.
Paranormal/31.

Kiadó: Harlequin
Megjelent: 2011. szeptember
Formátum: Paperback / Book Depository
Sorozat: Royal House of Shadows 2. kötete

Egyéb: A könyv a google books-on.
Lev Tolsztoj: Három medve című meséje a MEK-en.

1 megjegyzés:

  1. Jajj hát ez volt eddig a legszörnyűbb, igaz. A harmadik IMHO jobb, viszont a Singh befejezésről is csak rosszat hallottam. Szóval szép koncepció de valahogy nem jött össze :(

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top