2010. szeptember 16., csütörtök

Kresley Cole - Demon From The Dark


A regény megjelenésére várva született
ez a bejegyzés, amelyben a könyv tartalma és trailere található.


A legújabb Kresley Cole Halhatatlanok kötet kapcsán egy szóval össze tudom foglalni a véleményemet: imádtam! Elképesztő módon képes ennek a nőnek a stílusa magával ragadni, újra és újra tud olyan hősöket teremteni, akikről bármikor szívesen álmodoznék, ismét tudott úgy elhinteni információ morzsákat, hogy a kefét rágjam, hol van még a február....

Jó szokásához híven a kiadó most is szemet gyönyörködtető borítót adott ennek a fantasztikusan jóra sikeredett történetnek. S nem csak a könyv külsején nyami a főhős, hanem bizony annak lapjain is. Oké, én kissé - nagyon nagyon - elfogult vagyok a szexis, meggyötört, védelmező, harcos pasik kapcsán...
Malkolm egy démon prostituált porontyaként látott napvilágot több, mint 400 éve. Mondhatni élete nem a tejben, vajban fürösztős gyermekkorral kezdődött, s aztán is csak még borzalmasabban folytatódott, amikor tulajdon szülője adta el vérrabszolgának egy olyan vámpír gazdának, aki különösen vonzódik a fiatal fiúkhoz. De csak az elég fiatalkákhoz, így pár gyötrelemmel, megaláztatással telt év után a még mindig alig serdülő fiút az utcára tették. S még ekkor is rengeteg fájdalom, megszégyenülés volt osztályrésze. Míg erős démonná felnőve rettenthetetlen vámpírgyilkos hírnévre nem tett szert, s fel nem figyelt rá a hercegük, akivel igaz barátokká nem váltak. Sajnos irigy, rosszindulatú társuk tőrbe csalta őket, s így egy vámpír nagyúr mindkettejüket foglyul ejtette, majd fél démon, fél vámpír teremtménnyé változtatta, aztán rákényszerítette őket, hogy szomjukkal, s végül egymással kelljen megküzdeniük az életben maradásért. Ugyan Malkolm hosszú idő után megszabadult, és kivégezte a vérszívók vezetőjét, békét nem lelt. Mindazóta magányosan él egy olyan démoni világban, ahol víz alig van, viszont annál több vérszomjas szörnyeteg, s várja a napot, amikor leszámolhat egykori bajtársával, aki olyan galádul elárulta.
Carrow-val, Hőn Áhított Mariketa legjobb barátnőjével, villanásnyira már találkozhattunk az előző kötetekben. Nos, most a vidám kis boszorkáé a főszerep. Ő is egyike az eltűnt halhatatlan teremtményeknek, akik, mint kiderül, egy titkos sziget rabjai, ahol megfosztották őket erejüktől, kínozzák, figyelik őket. Mindezt azért teszi a halandók egy Rendje, hogy elpusztíthassa fajtájukat. Az elraboltak között van Regin - akit a Rend vezetője, Chase kínoz folyamatosan, ezzel teljesen összetörve a lelkem, hiszen úgy néz ki, hogy nem más, mint az a bizonyos berserker... de hogy lesz akkor ebből szerelem? -, s Lanthe, a varázsló Sabine húga is. Carrow-t unokahúga életével zsarolva ráveszik, hogy csalja elő a démpír Malkolmot rejtekhelyéről, hogy őt is 'begyűjthessék'. Így kerül öt napra a még ötven évnél is fiatalabb boszorkány a démoni világba...
S mit ad a sors? Ők ketten bizony egymásnak rendeltettek. Carrow újra megdobogtatja a férfi vámpír szívét, akinek démon énje is örök társát ismeri fel a nőben. De vajon a nehézségek, menekülés, öldöklés között csírázó szerelmet nem öli-e meg egy kényszer szülte árulás?
Tetszett, ahogy a gyűlölt vámpírok által is beszélt angolt oly nagyon elfelejteni akaró Malkolm és a démonul csak leginkább káromkodni tudó Carrow hogyan próbál kommunikálni. Lenyűgözött, hogy még így is micsoda érzelmeket volt képes megjeleníteni az írónő. Ahogy például a szeretett lény érintésére vágyó nagy démon képes ismét a lángok közé nyúlni, csak hogy a nő újra babusgassa a kezét, mint mikor a szüleire emlékeztető gyűrűjét kellett kimenteni a tűzből.
Nagyon jónak találtam, hogy Carrow hogyan válik partygirlből (azért érdemes tudni, hogy erejének forrása a boldogság és az öröm, így érthető, hogy a bulit kedvelte mindig is) gondoskodó, felelősségteljes anyává és feleséggé.
A szívem majd megszakadt abban a pillanatban, amikor az oly sokáig magányos, bízni képtelen Malkolm megnyílik Carrownak, mindent hátrahagyva vele megy egy ismeretlen világba, csak hogy rá kelljen ébredni, az oly vágyott társa is elárulta.
Ó és ne feledjem, a fentebb említett unokahúgot, a hét éves, de máris rémisztő erős boszorkány palánta Rubyt. Cserfes kislány, aki a mostohadémonát :D is teljesen elvarázsolta, nekem pedig hangos kuncogást okozott azzal a beszólásával, hogy Malkolm miért nem szólt, hogy félig vámpír, hiszen neki tilos vámpírokkal beszélgetnie, kivéve, ha valkürt vettek feleségül.
No és ahogyan a regény végére összegyűlt annyi megismert pár! Conrad és Néomi, Mari és Bowan, Sabine és Rydstrom, Lucia és Garreth... szeretem látni újra a már boldogságra lelt szerelmeseket. Azon pedig jót derültem, hogy micsoda csetepaté bontakozott ki. Sabine és Carrow igazi csajcsatába keveredett, míg Malkolmnak rá kellett jönni, hogy felesége életében vannak megbízható vámpírok, akikre nem illendő rátámadni vendégségben.
Mivel a történet az összeállt mentőcsapat szigetre való visszatérésének előestéjén véget ér, nem is kérdés, hogy nagyon várom a Dreams of a Dark Warrior című folytatást. Izgat a sötét, de valamiféle nagy gyötrelmet rejtegető Chase személye, reménykedek, hogy megtudunk valamit Lanthe és az őt elhurcoló Thronos kapcsolatáról, és arról, vajon lökött Nixünk mit kereshetett ott???
"Akik elárulnak, csak egyszer teszik."
~Malkolm~

2010/83.

2 megjegyzés:

  1. Azzztttaaaaa csak február ban jelenik meg ???
    Már alig várom , hogy elolvashasam

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top