2010. szeptember 7., kedd

Amanda Quick - The Perfect Poison - A tökéletes méreg


Nagy izgalommal néztem a legújabb idehaza megjelenő Quick regény elé. Egyik legrégebbi kedvencem az írónő. Akad olyan műve, amelyet már minimum nyolcszor olvastam. A Botrányt és a Becsületet szerintem minden évben leveszem legalább egyszer a polcról, ha másért nem, hát hogy a kedvenc jeleneteimet újra élvezhessem. A kötetek szinte már maguktól nyílnak ki a legparázsabb szócsatáknál. Ezzel csak egyetlen gond van, minden friss megjelenést nem csak lelkesen, de talán túlzott elvárásokkal is veszek a kezembe.
Sajnos, azt kell mondanom, hogy az Arkane Társaság történetei egyszerűen nem tartoznak a kedvenceim közé. Nem is tudom pontosan miért, hiszen a szokványos történelmi romantikát most is ügyesen fűszerezi meg a szerző egy kis csavaros, kinyomozásra váró bűnüggyel.
Talán hiányzik az igazi tűz a hősnőből? Túl van már a huszadik életévén, cuki kis pápaszem csücsül az orra hegyén, megvan a magához való esze, és nem mondhatnánk, hogy ne lenne talpraesett, de valahogy Lucinda Bromley mégsem egy Sophy Dorring (Csábítás).
Talán Caleb Jones nem az a fajta borongós, de mégis csak elbűvölő, ízig vérig alfa hím főhős, mint akivel a Bukott angyal lapjain kényeztetett minket Amanda. Caleb is veszélyes, védelmező, az én ízlésemnek tökéletesen megfelelő mértékben vágja sutba a társadalmi konvenciókat, de ezúttal elmaradt a 'bezúgnék én is ebbe a gentlemanbe' érzés.
Talán csak nem tudtam követni a néhol számomra picinyt fennkölt, paranormális áramlásokkal telített leírásokat. Komolyan, nekem nehezemre esett elképzelni az aurákat, az érzékeket borzolgató, hullámban érkező energiákat...
Ha a történet vége felé nem kuncogtam volna olyan jókat a szándékosan félreértett lánykérésen, majd az abból kibontakozó cégátnevezési javaslatos jeleneteken, kénytelen lennék két pontocskával feltenni a polcra ezt a könyvet. Ám ezekben újra megcsillanni láttam azt, ami miatt megszerettem egykor az írónőt, s ezt mindenképpen értékelnem kell.
Remélhetőleg egyszer visszatalál Amanda Quick ahhoz az egyedi és nagyszerű hanghoz, amely korábbi regényeit jellemezte. Mert addig 'csak' jó regényeket kapunk tőle a kitűnőek helyett. De azt hiszem, ezeket a jókat sem hagynám ki semmi pénzért.
Szóval, kedves kiadó, mikor is kapjuk a következő adagot?

A könyvet a MAECENAS KIADÓ tette elérhetővé számomra. Köszönöm!
Átalakított honlapjukon ebbe a regénybe is beleolvashatunk, méghozzá az első fejezetbe.


2010/81.

1 megjegyzés:

  1. Megjegyzem: engem is zavarbaejtett a sok paranormális tevékenység. Néha az volt az érzésem a könyvet olvasván, hogy netán az írónő is kipróbált valamit az "érzékeket kitáró" drogok világából, miközben a regényt írta.:-) Továbbá kissé elnagyoltnak éreztem a főhőst marcangoló kétely ( meg fogok őrülni )lezárását. Ripsz-ropsz közölte vele Lucinda, hogy mi a probléma és már túl is léptek rajta. Ellenben az öreg Jones "haldoklási jelenete" több pluszpontot jelentett számomra a történetben. BB

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top