2010. augusztus 2., hétfő

Miről írjon egy jó blogger, és hogyan? És számít mindez valakinek?

Mivel az olvasás a szenvedélyem, érthető módon mióta csak lehetőségem nyílik az internet végtelen tárházában búvárkodni, szívesen keresek fel könyves blogokat is. Elítélendő módon nagyon sokáig csak a külföldi oldalak között kattintgattam, mert ott találtam gyorsan olyanokat, amelyek kínálata közel egybeesik az én ízlésvilágommal.
De idén, mióta én magam is a hazai könyves bloggerek, mint megtudtam, nem kis táborát gyarapítom, kezd kinyílni a szemem. Egyre több, és érdekesebb oldallal találkozok, még ha a véleményünk nem is mindig egyezik, sőt olykor szöges ellentétei egymásnak. Érdekes elnézni, hogy ki milyen stílusban ír egy-egy kötetről, egyáltalán, hogyan állít össze egy bejegyzést, kinek mi a legfontosabb kritérium, hogy azt mondhassa, igen, ez jó regény volt.
Amikor elkezdtem ezt az oldalt írogatni, sosem gondoltam volna, hogy az ismerősökön kívül más is tiszteletét fogja tenni errefelé. De már csak azért is, mert kíváncsi voltam, tudnék-e érdekes, szórakoztató lapot vezetni csupán a hobbimról, úgy gondoltam, megpróbálok valami olyat közreadni a billentyűzetemről. Gondoltam naívan, leírom saját szavaimmal nagyjából a történetet - akár ha egy baráti társaságban trécselnénk - valamint persze hogy én hogyan értékelném a regényt. Így szokás, nemde? Hát igen is, meg nem is.
Rá kellett jönnöm, hogy okkal vannak kedvelt bloggerek és őszinte bloggerek, s ezen két halmaz metszetében maradni igen csak nehéz, és megerőltető. Mert a könyvkiadók és az olvasók tábora is egyaránt gyilkos terep.
A kiadók érthető okokból azt szeretnék, ha mindenkiben pozitív vélemény alakulna ki a kiadványaikról. Jó, nem a legnagyobb ajnározást várják el, de a negatív kritikát legtöbb esetben nem kezelik túl jól. A nagy kérdés tehát, hogyan kell megírni, ha bármi gondja is van az embernek egy regénnyel, hogy az még elfogadható legyen. Egyáltalán, létezik-e olyan határmezsgye, amin el lehet lavírozni, vagy mindenképpen a fekete / fehér választás marad? Ha szeretne az ember néhanap ajándék kötethez jutni, hódoljon be, vagy maradjon hű a szabad és kendőzetlen vélemény nyilvánítás elvéhez? Láthatólag ez a kérdés nem csak engem foglalkoztat. Múlt hónapban Natasha elmélkedett erről a bibliotékán.
Másik komoly kérdés a kiadók között dúló háború. Néhol igen erőszakos marketingelésbe botlunk, nem egyszer belesétálunk, hogy melyik cég miért is nem szereti a másikat. Kit szeressek? Olyat olvassak, amit azok jelentetnek meg idehaza, amely műfajok legközelebb állnak hozzám? Vagy inkább azok könyveit vegyem előtérbe, akik ember és így blogger közelibbek, de kevesebb kimondottan az én szám ízének való regényt jelentetnek meg? S egyáltalán, mire mondjunk igen? Ennyi könyvvel a háta mögött a legtöbb olvasó, s blogger, már nagyjából tudja a könyv tartalmából, hogy azonnal el fogja olvasni, egyszer sort kerítene rá, avagy nem valószínű, hogy ne szenvedéssel kezdene neki. Vagy csak én lennék ennyire megcsontosodott és szeretem azokat az írókat, műveket kimazsolázni, amelyek igazán szórakoztatnak?
S ha már eleve az érdeklődésemre számot tartóakra szorítkozok, akkor mi a helyzet a pontozással? Kell-e egyáltalán? Ki mi szerint dönt az osztályzatokról? Mennyivel egyszerűbb a matematika! Ott vagy kijön az eredmény, vagy nem. Nincs kecmec. De itt minden olyan szuverén. Vagy csak én hiszem? Nem tanultam irodalomtörténetet, műelemzést is csak általános műveltségi szinten. Nálam akkor ötös egy történet, ha nagyon jól szórakoztam, ha nem akartam letenni, mert vagy olyan vidám, vagy olyan izgalmas, vagy annyira beleszerettem a szereplőkbe. Persze egy jól eltalált fordítás is segíthet a pozitív megítélésben, s ez mostanában egyre jobban szembetűnő. Talán ez az angolul olvasás átka.
S aztán itt vannak az olvasók. Tekintsünk most el azoktól a nevüket sem vállaló, saját kulturálatlanságukról tanúbizonyságot tévő illetőktől, akik épületes 'minek írsz Te r*banc' vagy 'a k. anyukádat, amiért lehúztad x könyvet, mikor az a kedvencem' féle kommenteket hagynak. Úgy vélem, ezeket az ember lánya egy laza mozdulattal kukázza. De mi a helyzet azokkal, akik tényleg kíváncsi szemmel böngésznek a neten, úgy gondolván, a kritikák utat mutathatnak az egyre növekvő kínálatban. Mennyire befolyásoljuk őket? Befolyásoljuk őket egyáltalán? Hogyan kell úgy írni, hogy ne riasszuk el a leendő olvasókat adott írótól mindörökre? Vagy tételezzük fel a látogatókról, hogy vannak annyira értelmesek, hogy el tudják dönteni, kinek a véleménye befolyásoló, kinek a véleménye szöges ellentéte az övékének, kién szórakoznak egy jót, de felejtik is el aztán?
Szóval, elég-e ha az ember szeret olvasni vagy mellette még annyi minden kell, hogy jó blogot vezetni már művészet? Szintén Natasa tollából olvastam még májusban a Tanácsok egy kezdő könyves bloggereknek bejegyzést. Istenem, hogy milyen igaza is van!

 
back to top