Larissa Ione - Ecstasy Unveiled
Teljesen lehetetlen hetem volt, így ha éppen nem a munka hullámai csapdostak a fejem felett, akkor előre be nem tervezett elmélkedésekkel suhantak el mellettem az órák, így szegény könyvet nagyon elhanyagoltam. Pedig nagyon nem érdemelte meg! Jó volt a könyv, még ha nem is volt olyan torokszorító érzésem, mint az előző részben.
Ione láthatólag tud új dolgokkal előjönni minden történetében, és a könyveihez teremtett világának felvázolt lehetőségeit tetszetősen kihasználja. Nem ismételgeti ugyan azt a párosítást, igyekszik mindig új lényeket bevonni a Seminus démon testvérek életébe, s miközben újabb és újabb párokat találtat egymásra, szépen dolgozza el, és fon be újabb átívelő szálakat. Plusz nagy dicséret illeti meg azért, mert úgy hintette el az őszi folytatás alapjait, hogy a következő kötet főhősének sorsa felől nem a legnagyobb kétségek és félelmek között hagyott minket, izguló olvasókat, hanem egy alapkonfliktust teremtett, no és bemutatta a szexis főhőst.
Az előző könyvben már sejthettük, amiről most megbizonyosodhattunk. E, Shade és Wraith nem is egy, hanem rögtön két eddig nem ismert testvérrel lett gazdagabb. Ám sajnos az emberi anyától született porontyokkal senki nem igen közölt semmit a démonlétről, azon kívül persze, hogy az ördög ivadékai. Így amikor húsz éves korukban bekövetkezett a fajuknál jellemző szexuális érettséget is elhozó átváltozás, teljesen felkészületlenül érte őket a rajtuk elhatalmasodó harag és őrjöngő vágy. Mire megtanulták kezelni ezeket, s a karjukon feltűnő mintákkal aktiválódó halálos képességeiket, jó sok év eltelt, közben az ikrek nem is igen látták egymást. Ám amikor Sin harminc évvel ezelőtt azzal kereste meg bátyját, hogy iszonyatos nagy - démon alvilági - bajba keveredett, Lore mindent megtett, hogy megmentse a húgát. Mindent, beleértve, hogy lepaktált egy démon bérgyilkosokat futtató undormánnyal is, hogy teljesítenek neki fejenként száz megbízatást, ha aztán elengedi mindkettőjüket. Az üzlet megköttettet, így váltak egy hidegvérű, alantos démon szolgáivá, és szó szerint halálos küldönceivé.
Az első 98 áldozattal nem volt semmi gond - igaz, Lore ha gyermekekről vagy nőkről lett volna szó, mindig vérével fizetett a kínzókamrában, mintsem elvállaljon olyan ügyeket -, ám a 99. a saját testvérei lettek volna. S az előző regényből tudjuk, nem hogy nem ölte meg őket, de még egy embernek is visszaadta az életét. Mestere ezért úgy bünteti, hogy húga életét fenyegeti. Mindent vagy semmit alapon kényszeríti rá az utolsó gyilkossági megrendelést. Vagy megöli Kynant vagy meghal Sin.
De a küldetés során nem várt nehézségek adódnak. Kynant egy fahéjas süti illatú tünemény (haláli, amikor Lore sütikének hívja), egy szárnyaira, és a mennybe emelkedésre vágyó, született angyal óvja, Idess, aki azonnal megmozdít a férfiban valamit. És azt se feledjük, hogy Kynan a Sem testvérek barátja, akit nagyon nem szeretnének holtan látni.
Az egész helyzetet csak bonyolítja, hogy az események hátterében két gyűlölettel telt testvér áll. Egy bukott angyal, aki mindenért a húgát hibáztatja, és annak bukására szomjazik, és egy fantom, aki még így is képes öccsei életét fenyegetni.
Ám hál isten van kiút a lehetetlennek tűnő helyzetből, persze sok sok izgalom árán. :)
Amin a legjobbat nevettem: Wraith úgy írja le Sin, az egyetlen létező női Seminus démon létét, mint Törpilla érkezését Törpfalvára. Túl sok tv-t néz a srác... Gondoljunk csak bele, hogy fiát egy Simpson karakterről volt képes elnevezni.
Amin a legjobban meglepődtem: A csöppnyi, bár annál ügyesebb harcos, védelmező Idess származása. Nem semmi lehet, ha valaki apjától minden démon jobban retteg, mint magától a Sátántól.
Ami furi volt: A két főszereplő, Lore és Idess kapcsolatának testi része. Először húzták a végtelenségig, majd a leglehetetlenebb időben voltak képesek egymásnak esni.
Ami a legmeghatóbb volt: Holtverseny Idess önfeláldozása és még előtte a szerelmesek búcsúja között.
A folytatás biztos megvevős kategória. Már elő is rendeltem Sin és a szexi fél vámpír, fél vérfarkas mentős, Conall történetét.
2010/74.