Rebecca Yarros: Nézz az ég felé
A húszéves Paisley Donovannel a nővére halála óta (akivel azonos szívbetegségben szenved) úgy bánnak a szülei, mintha porcelánból lenne. Paisley-t azonban semmi sem akadályozhatja meg, hogy végigcsinálja a bakancslistáját – még a halál sem. Pedig majdnem így lett, ám Jagger Bateman kimenti az óceánból, és nem csak újraéleszti: lángra lobbantja a lelkét.
Jagger az ország legkeményebb pilótaképzőjébe jár. Ijesztően szexi, vakmerő, szóval tökéletes egy lány számára, aki mindent meg akar kapni az élettől. Paisley-nek el kell döntenie, mennyit tehet kockára egy fiúért, aki miatt kissé túl hevesen ver a szíve.
Veszélyes vidék felett repülnek… Egyetlen hiba, és mindketten odavesznek a zuhanásban.
Jagger az ország legkeményebb pilótaképzőjébe jár. Ijesztően szexi, vakmerő, szóval tökéletes egy lány számára, aki mindent meg akar kapni az élettől. Paisley-nek el kell döntenie, mennyit tehet kockára egy fiúért, aki miatt kissé túl hevesen ver a szíve.
Veszélyes vidék felett repülnek… Egyetlen hiba, és mindketten odavesznek a zuhanásban.
A változás az egyetlen állandó. Ahogy minden, úgy idővel az ízlésünk is módosul. Talán nem vesz 180 fokos fordulatot, de a körülmények no meg a tapasztalataink folyamatosan formálnak minket, módosul a preferencia rendszerünk, és eltolódik az inger küszöbünk. Előfordulhat, hogy amit egykor átütő élményként definiáltunk, mára egyszerűen kellemessé szelídült. Elképzelhető, hogy az egykori ragyogás alól mára elősejlenek a kissé kopottabb részletek.
Velem és Rebecca Yarros magyarul a napokban megjelent kötetével valami hasonló történt.
„Ha aközött kell választanom, hogy tompa zsibbadásban élem le a hátralévő életemet, vagy akár csak egy percig is tűzzel égek, a tüzet választom. A legjobb dolgok megérik a kockázatot…”
Öt évvel ezelőtt az Eyes Turned Skyward annyira levett a lábamról, hogy kedvenc olvasásélményeim egyikévé vált. Az írónő stílusát roppant olvasmányosnak találtam, a történet teljesen magával ragadott, a cselekmény pedig nem semmi érzelmi hullámvasútra ültetett. Teljes szívvel szerettem mindkét, nehézségekkel küzdő, ám belső erőről tanúbizonyságot tévő főszereplőt, és eszeveszettül drukkoltam, hogy a szerelmük minden nehézséget le tudjon győzni, hiszen annyira megérdemelték a boldogságot. Számomra akkor ez egy léleksimogató pozitív boldogság csomag volt könyvalakban.
Így aztán ennyi idő elteltével kissé félve vágtam neki a fordítással való újrázásnak. Tudtam, hogy new adult műfaj, amit pár éve úgy imádtam, mára számomra kicsit veszített a vonzerejékből, ráadásul mostanság inkább a kissé szokatlanabb sztorik gyakorolnak rám nagyobb hatást, ugyanakkor itt most egy hatalmas kedvencemről volt szó. És szerencsére szó sincs arról, hogy ezt a csodaszép fényes almát az idő megposhasztotta volna. Igen, picit ráncosabb, egy-két részletét talán már nem fogyasztottam olyan jóízűen, de összesenjében örülök, hogy nem passzoltam a lehetőséget.
A váltott nézőpontban íródott szöveget továbbra is kellemesnek és gördülékenynek találtam, de most abszolút tudatában voltam, a szerző milyen ügyesen fokozta az izgalmat azáltal, hogy igen óvatosan csepegtette a szövevényes háttér részleteit felfedő információkat. Jagger és Paisley karaktere újfent képes volt rabul ejteni a szívemet. A nehézségeik ellenére tanúsított erejük előtt még mindig csak fejet tudok hajtani, a fejlődésüket pedig ezúttal talán még figyelemre méltóbbnak találtam.
Ugyanakkor ez alkalommal sokkal inkább felfigyeltem a szinte már unalomig ismert klisékre és a mozis nagyjeleneteket idézően eltúlzott pillanatokra is. Ám egyáltalán nem ezek miatt éreztem úgy, hogy már nem tudom olyan tökéletesnek tartani a sztorit, mint egykoron. Az én szememben a valódi problémát a félreértések és kommunikációs hézagok jelentették. Imádtam, ahogyan a főhősök többnyire igyekeztek nem rögtön a legrosszabb feltételezét levonni, hanem bizalommal lenni a másik iránt, illetve, hogy bizonyos kérdésekben mennyire megnyíltak a másik felé. Épp ezért rettentően dühített, hogy más, igencsak fontos dolgok kapcsán titkolóztak, sőt, egyenesen kerülték a nyílt és őszinte kommunikációt. Ami vicces, hogy engem, aki ezer lángoló nap tüzével képes utálni a szerelmi háromszögeket, még így, második olvasatra sem zavart ez a motívum. El tudtam hinni, hogy az esendő embereket a fájdalom és a szeretet kettőse tévútra vezetheti.
„… a legjobb dolgok megérik a perzselődést, a kockázat…”
Ami nem volt tévedés, hogy ismét bizalmat szavaztam ennek a regénynek. A Nézz az ég felé még öt esztendőnyi változással később is képes volt megérinteni a szívemet és néhány órányi kellemes kikapcsolódást nyújtani.
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult Sorozat: Tiéd vagyok 2. Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú Ki? Jagger Bateman (23) & Paisley Lynn Donovan (21) Hol? Chicago, Enterprise, Fort Rucker, Nasville Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? igen Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
04.07. - Kelly & Lupi olvas
04.11. - Könyvvilág
Nyereményjáték:
Minden állomáson egy-egy katonai helikopterfajta nevének betűit kell helyes sorrendbe rakva beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
hAepca