L.J. Shen: Ádáz
A megszállottja vagyok. Ő a múzsám. És az ellenségem.
EMILIA
Azt mondják, hogy a szerelem és a gyűlölet ugyanannak az érmének a két oldala. És ez igaz is. A férfi, akiről álmodozom, a rémálmaimban is kísért. Briliáns ügyvéd. Ügyes bűnöző. Gyönyörű hazudozó. Bántalmazó és megmentő, szörnyeteg és szerető egy személyben.
Tíz évvel ezelőtt elüldözött a kisvárosból, ahol éltünk. Most utánam jött New Yorkba, és addig nem hajlandó távozni, amíg vele nem tartok.
VICIOUS
Egy éhező művész. Gyönyörű és megfoghatatlan, mint a cseresznyevirág. Tíz évvel ezelőtt, minden előzetes figyelmeztetés nélkül robbant be az életembe, és teljesen a feje tetejére állította. Megfizetett érte.
Emilia LeBlanc érinthetetlen, a legjobb barátom exbarátnője. Ismeri a legsötétebb titkomat, és annak a háztartási alkalmazottnak a lánya, akit azért vettünk fel, hogy rendben tartsa a birtokunkat. Ennek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy ne fussak utána, de mégsem az. Szóval gyűlöl. Rohadtul nem nagy ügy. Jobban teszi, ha megszokja a közelségemet.
Ha olvasmányaim nagy átlagát nézem, kijelenthetem, hogy különösebben nem vonzanak a mérgező kapcsolatos románcok, ahogyan a szociopátia jeleit mutató alfa hímektől sem csúszik épp le a bugyogóm. Azonban néha csak el-elcsábulok egy-egy keményszívű mufurc szerelembe esik az éltető napsugárral típusú, gyűlöletből szerelem sztorira. S nos, a Vicious - Ádáz pontosan ilyen.
„… a szerelem és a gyűlölet ugyanarról a tőről fakad.”
Anno első olvasatkor benne is volt a pakliban, hogy utálni fogom, hisz őszintén szólva magam sem vagyok biztos benne, pontosan mennyi bunkóság és kegyetlenség az, amit hajlandó vagyok eltűrni egy főhőstől. Ám itt, ellentétben L.J. Shen egy másik regényével, a Sparrowval, valahogy sikerült a szerzőnek elfogadtatnia velem az okokat. Megértetnie és elfogadtatnia, de nem elfeledtetnie. És azt gondolom, a kulcs, amiért megnyert magának a regény s annak címeadója, valahol itt lehet.
„Ő volt a vihar a cseresznyevirágaim számára.”
Baron ’Vicious’ Spencer Jr sok minden, de nem álompasi. Markáns és jó kiállású, nem vitás, de sötétség és kegyetlenség lengi körül már tizenévesen. Viszont a nehezen féken tartott dühe, a nincs senkire szükségem attitűdje okkal született. Veszteség, bűntudat, árulás és kegyetlenség kellett hozzá, hogy az édesanyja kedvéért akár Kisaszonyokat olvasó fiúból az Ádáz legyen. Kezelhette volna másként a borzalmakat, amiket el kellett viselnie? Persze. De mindenki másként reagál, mindenki másként éli túl a megpróbáltatásokat. Ő megkérgesedett, és öntörvényű szemétláda lett. Képes borzalmasan viselkedni – mondhatni ez az alapbeállítása, oltári nagy ballépései is akadnak, még csak bocsánatkérésre sem igazán hajlandó, mindazonáltal képes szeretni.
No persze nem amolyan csöpögösen lelkizősen. Nála a szeretet jele inkább az, hogy ha nagy bajban vagy, ott van, nem kérdez, csak hozza a hullazsákot és a lapátot. Ha fontos vagy neki, kitart melletted még akkor is, ha tűzzel-vassal próbálod elüldözni. Ha szerelmes, akkor pedig a legmélyebb titkait is feltárja, megmutatja azt, amit mindenki más elől titkol: a sebeit és a szívét egyaránt. És még amikor rájön, hogy valaki valóban minden szarságával együtt képes elfogadni és szeretni, akkor sem változik meg varázsütésre. Marad ugyanaz a hideg seggfej, akit az ember olykor nagyon felképelne, viszont száz százalékig biztosra lehet venni, hogy bárkit széttép, aki bántani meri azokat, akik a választott családjának tagjai. Valódi bonyolult antihős, akit imádok gyűlölni, és utálom, hogy így szeretem, de totálisan elrabolta a szívemet.
S az ő feketeségéhez ott a vidám rózsaszín, Emilia, aki előtt le a kalappal. Megedzette az élet, de sosem veszítette el a lelkes optimizmusát, ráadásul szép lassan megtanult ellenszegülni Vicnek, miközben – és ezt szerettem leginkább a karakterében – képes volt a megbocsátásra és egy összetört lélek teljes elfogadására anélkül, hogy mindenáron helyre akarta volna hozni, vagy meg akarta volna változtatni.
„… tökéletlenségében is tökéletes volt. Hibátlanul hibás.”
Engem magával ragadott a történetük. Imádtam, hogy váltott nézőpontban mesélve, néha a múltba visszatekintve követhettem a sztorit. Lenyűgözött az a sok érzelem, ami áradt a lapokról, az a sok intrika és titok pedig kellemesen izgalmassá tették az amúgy is különleges románcot. A szenvedélyes pillanatok pedig… wow, perzseltek. Kimondottan tetszett, hogy még akkor, az intim pillanatokban is ott tükröződött a személyiségük. A nő, mutasd meg magad egészen, képes vagyok elviselni odaadása, és a férfi parancsoló, olykor durvaságba átforduló keménysége.
Szóval, ha nem is avatnám rögtön kedvenccé, engem elcsábított a Vicious, újraolvasásra és egy teljes sorozat nyomon követésére egyaránt. Mert bizony nem csupán Todos Santos Négy Féktelen Szívtiprójának van ám a saját könyve, hanem a gyerekeik is kaptak egy-egy kötetet. S bár nem mindegyik nyűgözött le maradéktalanul, mindben találtam szeretni valót, így remélem, a Könyvmolyképző Kiadó előbb-utóbb valamennyit kiadja majd magyar fordításban.
Kedvenc idézet:
„… ami valódi, az nem csupán gyönyörű, hanem csúnya is.”
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult / jelenkori Sorozat: Sinner of Saint 1. Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú Ki? Baron Spencer Jr. (28) & Emilia LeBlanc (27) Hol? Todos Santos, New York, Chicago Mikor? december-június Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? nem Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
02.22. - Angelika blogja
02.24. - Könyvvilág
02.26. - Sorok között (e)
03.01. - Sorok között
Nyereményjáték:
Mostani blogturnénk valamennyi állomásán L.J. Shen Sinners of Saint sorozata hősnőinek neveit találjátok. A feladat kitalálni, mely hölgy, mely főhős karjai között leli meg a boldogságot, és a rafflecopter megfelelő sorába megírni nekünk a szívtiprók neveit.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Rose LeBlanc