2020. július 27., hétfő

Kristen Callihan: Managed - Kontroll

Szellemi párbajként indult. Én, egy átlagos lány a nagy számmal, ellene, a szexi, hatalmas egóval rendelkező rosszfiú ellen… Amikor áttettek első osztályra a londoni járaton, azt hittem, megütöttem a főnyereményt. Egészen addig, amíg le nem ült mellém Ő. Gabriel Scott: pokolian jóképű és jéghideg. Senki és semmi nem képes áthatolni a páncélján. Soha. Saját jogán is legenda, a világ legnagyobb rockbandájának menedzsere, emellett pedig egy arrogáns seggfej, aki lenéz engem. Azt hittem, sikerült pokollá tennem számára egy hosszú repülőutat. Eszembe sem jutott, hogy megkedvelhetem, az meg pláne nem, hogy megkívánhatom. És mi a legmeglepőbb az egészben? Hogy ő is akar engem. Csak a feltételei kissé meghökkentőek. Ha elfogadom az ajánlatát, sebezhetővé teszem magam. Nagy esély van rá, hogy belezúgok az egyetlen férfiba, akit nem tudok irányítani. De erős kísértést érzek arra, hogy igent mondjak neki. Mert a tökéletes öltönyök és a rideg külső mögött rejtőző férfi valószínűleg a legjobb dolog, ami valaha történt velem. És talán én vagyok az egyetlen, aki képes lehet megolvasztani a jeget a szíve körül.
„Az édenkert egy tudatállapot, nem egy hely.”
Ritkán, de olykor akadnak könyvek, amiket szinte letörölhetetlen vigyorral a képünkön olvasunk. Nálam a Konroll az egyik ilyen igazi feel-good regény. Bár a VIP sorozat első kötetét, az Idolt sem tartottam rossznak, de a Kill John banda menedzserének és új közösségi média felelősének sztoriját egyenesen imádtam. Másodszorra ugyan úgy élveztem, és nehezen akaródzott letennem, mint amikor legelőször volt szerencsém hozzá.
Klasszul megírt, könnyed és humoros, túlzott drámaiságtól mentes, ellentétek vonzzák egymást + előbb barátok, aztán szeretők féle, valódi szórakoztató románc. Tökéletes egyensúlyban van benne az érzelmesség és az érzékiség, plusz telis-tele van nagyszerű szócsatákkal. Eszméletlen jókat kacarásztam a jópofa évődéseken. Állítom, az első pár fejezetben több a pergő, incselkedő adok-kapok, mint sok más könyv egészében sem.
„– Sosem találkoztam még olyan emberrel, akivel ne bírtam volna – csendül fel a feszült válasz 
(…) Kinyújtom felé a kezemet. – Sophie Elisabeth Darling.”
S mindennek a tetejébe mindkét főszereplő fantasztikus karakter. Az egyikőjük kimért, alapos és hatékony, magától mindenkit karnyújtásra távol tartó üzletember. A másikuk életigenlő, kicsit szeleburdi, könnyen barátkozó művészlélek. Előbbi mindent átgondol, udvarias és hallgatag. Utóbbi spontán, ami a szívén, az a száján, és ha a csevegésért díjakat osztogatnának, tuti aranyérmes lenne. Tényleg nehezen különbözhetnének még jobban egymástól, mégis, szerintem egyformán szerethetőek, ráadásul tökéletesen kiegészítik egymást. A férfira ráfér, hogy valaki megtanítsa elengedni magát és bátran szeretni, a lánynak pedig jól jön egy erős kőszikla, aki minden hibájával együtt, vagy pont azok miatt őrülten imádja.
„Te vagy a legnagyobb gyengeségem, mert ha rólad van szó, védtelen vagyok.”
A köztük lévő izzás pedig valami hihetetlen. Olykor szinte legyezgetni kellett magam a pattogó érzéki szikrák miatt. Az első majdnem csóknál egyenesen hangosan felnyögtem, annyira akartam, hogy végre engedjenek már a vágyaiknak. De a szenvedély mellett a szívnek éppúgy jutott tér. Tetszett, ahogyan Sophie szép lassan ledöntötte Gabriel védfalát, s ahogy a férfi képtelen volt meghazudtolni gondoskodó természetét és lassan, de biztosan fülig beleszeretett az ő cserfes leányzójába. Ó igen! Az egymásnak adott beceneveiket szintén imádom. Csöppet sem sablonosak, és olyan találóak, plusz bennük van az a mosolyogtató, mégis kedveskedő csipkelődés is.
Ha mindez nem lett volna elég, hogy totál áldozatul essek az írónő papírra vetett varázslatának, még a fentieket megfejelte nagyszerű zenék említésével és hihetetlen mennyiségű popkulturális utalással. Utóbbiból a nassolós Buffy nézős jelenetet épp csak egy hajszállal előzi meg ez a Gabriel és Sophie megismerkedésekor lezajlott szösszenet:
„– Nem kedvellek – motyogom, és újra felteszem a maszkomat.
– Hazugság – mutat rá, utánozva az én korábbi hanglejtésemet. – Már többször is kijelentetted, hogy vakítóan vonzónak találsz.
– Ez nem jelenti azt, hogy kedvellek. Különben is, a szépséged olyan, mint valami fegyver. Elkábítod az áldozataidat, mint egy vámpír. Azon se lepődnék meg, ha ragyognál a napfényben.
– El se hiszem, hogy egy olyan nővel vitatkozom, aki az Alkonyatra hivatkozik.
– Tudod, hogy az Alkonyatra hivatkozom. Ez a tény arról árulkodik, hogy fanatikus Edward rajongó vagy.
Gabriel hangosan és gúnyosan felhorkan.
– A Jacob-csapatot erősítem.
Nem tudok uralkodni magamon. Tágra nyílik a szemem, és megemelem az alvómaszkom szegélyét, hogy mérgesen végigmérjem.
– Ennyi volt. Mi ketten soha nem lehetünk barátok.”
Azt hiszem, kár lenne tovább ragozni, egyik nagy kedvencem ez a regény. S ha valaki szívesen venne egy mosolyogtató, könnyed románcot (Ki nem?), az semmiképp ne hagyja ki ezt a gyöngyszemet.

Könyvinfók:


Kristen Callihan

moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Harcsa Henrietta
ISBN: 9789634577997
440 oldal

Műfaj: jelenkori románc
Sorozat: VIP 2.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpont

Ki? Sophie Elisabeth Darling (25) & Gabriel Scott (29)
Hol? Európaszerte
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
07.25. - Betonka szerint a világ
07.27. - Angelika blogja
07.29. - Könyvvilág
07.31. - Sorok között (e)
08.02. - Sorok között
08.04. - Veronika's Reader Feeder
08.06. - Dreamworld (e)
08.08. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A blogturná minden állomásán olyan könyvek borítójának részletét találjátok, amelyek főszereplői zenészek. A feladat, a könyv címét és szerzőjének nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 
back to top