Sarah MacLean: A Rogue By Any Other Name - Hozományvadászok ​kíméljenek!

Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét – még arra is, hogy feleségül vegye a feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marburyt.
A lady azonban felbontott jegyessége és az alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas, kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben.
Bourne márki azonban megfogadja, hogy távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától – ami nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért bármit hajlandó feláldozni… akár a szívét is.

Rossz belegondolni, hogy már három év telt el, mióta Sarah MacLean Tizenegy botrány egy herceg meghódításához című regényében arról olvashattunk, milyen nem mindennapi módon találta meg az igaz szerelmet Simon Pearson, Leighton hercege. Most pedig, a Hozományvadászok ​kíméljenek lapjain végre arra is fény derül, hogy egykori jegyese, a csúnyán hoppon maradt Lady Penelope Marbury élete hogyan alakul a felbontott eljegyzést követően.
„Penelope (…) amikor azt mondta, hogy többre vágyik, egyáltalán nem így értette.”
Illetve, hogy pontosak legyünk nyolc esztendeig nagyjából semmi nem történt Penelope-val, napjai csendes eseménytelenségben teltek. Ám 1831 januárjában édesapja a szerencsés kártyajárásnak hála szert tett a sajátjaik mellett fekvő, pompás Falconwell földekre, s úgy döntött, hozzácsapja azt pártában maradt legidősebb leánya hozományához, ezzel megháromszorozva annak értékét. A 28 éves Marbury lány házassági kilátásai ilyentén jelentősen feljavultak, és hamarosan el kezdtek érkezni az új kérők. Az egykori gyermekkori pajtás, Michael Lawler, szintén ekkor tűnt fel ismét. Ő az a Bourne márki, aki egy évtizede ifjonti balgaságában botrányos módon, huszonegyezés közben veszítette el családja majd’ mindenét, beleértve a surrey-i birtokot, pontosan azt a bizonyos Falconwell Manort, azaz jócskán motivált annak visszaszerzésében. Úgy gondolja, ha ősei földjét házasság lévén kaparinthatja vissza, hát legyen. Az, hogy ehhez előbb súlyosan kompromittálnia kell Penny-t, nos, az sem fogja visszariasztani.
„… nincs jobb gyógymód egy szerelemből köttetett házasságnál.”
Ó, milyen jó volt ezt! Az írónő igényes mesélési stílusát még mindig imádom, a fordítás meglehetősen kellemesre sikerült, a jó ütemű történet pedig, bár jól ismert fordulatokból építkezett, kitűnő szórakozásnak bizonyult. Hogy is ne lett volna az, hiszen A szerencsejáték szabályai qvartett nyitó kötete az édes románc, az érzéki szenvedély és a szellemes szóváltások lebilincselően élvezetes elegye. Márpedig ilyen hozzávalók ügyes vegyítésével engem könnyű levenni a lábamról. Azt szintén szeretem, ha a karakterekben jóval több rejtőzik, mint amit a kor társadalma elvárna, ráadásul nem riadnak vissza a szabályok áthágásától sem. Épp ezért Michael és Penelope hamar kedvencemmé vált. A férfi London egyik legsikeresebb dekadens szerencsebarlangjának társtulajdonosa, a nő pedig felvágott nyelvű és kalandra éhes nőszemély. A kettejük közti izzás pedig kimondottan perzselő volt, ami ugyan csak nem hátrány. Sőt, a pattogó szikrák mellől az érzelmi kötődés bemutatása sem hiányzott. Az őszinte, kitárulkozó beszélgetések mellé ízelítőt kaptunk főszereplőink egykori levélváltásaiból, amely szerintem árnyalta, más oldalát is megmutatta személyiségüknek. Nem csupán az vált világossá belőlük, hogy Penny már gyermekként milyen mélyen kötődött Michaelhez, de megmutatkozott az élettől megkeményedett férfi egykori incselkedően játékos lénye is.
„… a társadalom szemében lévő tökéletességet túlbecsülik.”
A mellékszereplők ugyan csak rövid időre léptek elő a háttérből, de ezek a pillanatok tökéletesen elégnek bizonyultak kíváncsiságom felkeltéséhez. Nem kétséges, izgatottan várom a folytatást, pláne, hogy a könyv utolsó, meglepő jelenete leleplezte, hogy a második kötet a csillogó intellektusú Lady Philippa Marbury és a Bukott Angyal klub másik társtulaja, a titokzatos Cross egymásba gabalyodásáról szól majd. Remélem, hamarosan olvashatjuk majd azt a történetet is magyarul!

Könyvinfók:


Sarah MacLean

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789634576020
480 oldal

Műfaj: történelmi románc
Sorozat: A szerencsejáték szabályai 1.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Penelope Marbury (28) & Michael Lawler,
Bourne márkija
Hol? Anglia
Mikor? 1831
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
11.05. - Deszy könyvajánlója
11.07. - Angelika blogja
11.08. - Hagyjatok, olvasok! (e)
11.09. - Betonka szerint a világ
11.10. - Hagyjatok, olvasok
11.11. - Olvasónapló
11.12. - Insane Life
11.13. - Dreamworld (e)
11.17. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Minden állomáson egy-egy történelmi romantikus regényből származó idézetet találtok. A feladat kitalálni, hogy ki a szerzője az adott kötetnek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„… kitartással kell tovább dolgozni, hisz egy állandóan csöpögő vízcsepp is képes lyukat vájni a sziklába.”
a Rafflecopter giveaway

Angi

Angelika most, túl a negyedik x-en, immár több, mint húsz esztendeje nagy rajongója a mindig boldog véget érő történeteknek. 2010 januárja óta ír rövid beszámolókat az általa olvasott regények (egy részé)ről.