J.R. Ward: Where Winter Finds You

Amikor Trez tragikus módon elvesztítte szeretett párját, a lelke megtört, és úgy tűnt, örök szenvedésre kárhoztatott. Ám aztán összetalálkozik egy titokzatos nővel, akiben mintha igaz szerelme született volna újjá. Igaz lehet ez? Vagy csupán a gyász űz gonosz tréfát vele?
Therese a családjától való elszakadása után érkezett Caldwellbe. A felfedezés, hogy nincs köztük vérségi kötelék, hanem örökbe fogadták, létezését alapjaiban rázta meg, és arra ösztönözte, hogy saját lábára álljon. Nem keresett párkapcsolatot, de a Trez iránti vonzalmának képtelen ellenállni.
Vajon képesek lesznek élni a sors nyújtotta eséllyel, vagy Trezt úgy elvakítja a múlt, hogy képtelen a jelent igaz valójában látni?
amazon goodreads webpage

Figyelem! A bejegyzés nyomokban spoilert tartalmazhat.

Végre ez is elérkezett, megjelent a Fekete Tőr Testvériség újabb része Where Winter Finds You címmel. Azért az ’újabb rész’ megfogalmazás, mert ha valaki hozzám hasonlóan figyeli a szerzőt és sorozatát, akkor észre vehette, amint pár helyen ezt a darabot a 17,5-ről hirtelen 18-á számozták át, ráadásul a webáruházak már FTT világ sorozatcímkével látták el, a két, korábban tört számozást kapott kisregényhez hasonlóan. Ebben, tekintve, hogy újabb két spin-off jellegű alszéria – Büntető Kolónia és Wolfen - is elstartol hamarosan, van ráció, ám rajongó legyen a talpán, aki tudja majd követni, mi tartozik szorosan a fő sorozathoz, és mi csak kiegészítés. Ez a történet például a sorozat második ciklusából Az Árnyékok címet viselő, amúgy 13-as darabjának egyenes folytatása, hiszen az ikrek egyike, Trez, csak itt kapja meg a valódi boldog révbe érkezését. Ugyanakkor, bár egy-két Testvér feltűnik pár villanásra, a körülöttük játszódó, átívelő szálhoz kapcsolódóan semmi érdemleges eseményt nem említ a regény. Úgyhogy számomra máris zavaros a sorrend.
„… a single life that had been lived in two parts, in two different eras, but with one true love.”
Körülbelül annyira, mint Selena reinkarnálódásának idővonala. Az Árnyékok szívfacsaró lezárásának magyarázataként azt kaptuk, hogy Lassiter legyen bármily mindenható most, az ő ideje előtt elrendeltetett betegség bekövetkezte ellen nem tehet semmit. Ugyanakkor az nem okoz számára nehézséget, hogy jócskán visszaugorva abba a bizonyos múltba, a Selena eszenciáját magába fogadó gyermeket elhelyezze egy szerető vámpír család ajtaja elé? Fura… Mint ahogyan az, hogy ügyködésével kapcsolatban mindenkinek nyomott egy Sötét zsarus vakuzást. Az egész gubancos helyzetet az érzelmek mentették meg számomra. Az álmok leírásai, az, ahogyan a két szerelmes lelke felismerte a másikat, valamint a jelenet, amiben Therese megkapta Selena emlékeit, csodálatosak és meghatóak voltak.
„Against all odds and probability, two souls could indeed find each other in the soup of time and humanity, and forge a trail to walk along, hand in hand, forever.”
Egyébként az írónő tehetségét szintén ezek a részek mutatták meg a leginkább. A könyv nagy részét átlagos stílusúnak találtam, ám ezeknél a bizonyos részleteknél megcsillogtatta lírai szépségű mondatait. Amit viszont roppant mód hiányoltam, az a Testvérek kötekedős ugratása, a humor morzsák. Itt sajnos nem igen jutott alkalom és hely ilyesmire. Igazából önmagát meghazudtolva az írónő ezúttal néhány pillanatot leszámítva csak és kizárólag a két főszereplőre koncentrált, mindenki más csupán statiszta volt kettejük történetéhez.
Ennek ellenére jó volt újra ebben a világban járni. Örültem, hogy iAm élete újabb áldással bővül hamarosan, kikerekedett a szemem, amikor végre újra feltűnt Rhev a színen, cuki volt a karácsonyi üdvözlőlapokat készítő Bitty, ahogyan Rhage és Mary randi estéje, még úgy is, hogy utóbbi mindössze Theresa szemén át, kívülről figyelve láthattuk. Mégis, a mellékszereplői pillanatok közül nekem a legemlékezetesebb Xhex pár mondata marad, mert tudom, hogy soha nem derülhet ki a Darius és JM dolog, de a manipulátor amennyire csak lehet, közel került kapcsolatuk megértéséhez.
„For once united, no matter where winter finds them, they will always be warm.”
Apróbb hibái és kissé elkapkodott befejezése ellenére élvezettel olvastam a Where Winter Finds You minden sorát, mert gyönyörű történetet mesélt fájdalomról, veszteségről, második esélyről, szeretetről és reményről. Alig várom, hogy áprilisban (The Sinner), majd augusztusban (The Jackal) folytatódjon ez a több, mint egy évtizede kezdődött vámpíros kaland.

Angi

Angelika most, túl a negyedik x-en, immár több, mint húsz esztendeje nagy rajongója a mindig boldog véget érő történeteknek. 2010 januárja óta ír rövid beszámolókat az általa olvasott regények (egy részé)ről.