Elle Kennedy - The Play



amazon goodreads webpage
Hogy mit tanultam a múlt évből, amikor az én kis kalandom hazavágta az egész csapat évadát? Azt, hogy jobban járok, ha nincs több szexi kicsapongás, sőt, a legjobb, ha kompletten lemondok a szexről. Újonnan megválasztott csapatkapitányként át kell értékelnem a dolgokat. Most a hoki és a suli az első, nőzni ráérek utána is. Azaz én, Hunter Davenport cölibátus fogadok…
Ugyanakkor semmi sem tiltja, hogy barátkozzak lányokkal. Márpedig kár lenne tagadni, hogy Demi Davis, a kurzus partnerem, belevaló csaj. Nagyszájú, dögös, és mivel van barátja, nem jelent valódi kísértést. Csakhogy három hónappal a megismerkedésünk után Demi friss szingliként kész az új kalandokra, ráadásul engem szemelt ki magának hozzá.
Mivel egy szemeszter hosszig tartó projektben vagyunk társak, képtelenség elkerülnöm, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ellen tudok neki állni. Amúgy sem működne köztünk a dolog, hiszen a hátterünk ég és föld, a céljaink sem épp állnak egymással összhangban, plusz a szülei ki nem állhatnak. Szóval rossz ötlet lenne összejönnünk. Most már csak őt és a saját szívemet kellene erről meggyőznöm.

Utolsó kötetéhez érkezett az OffCampus spin-off szériája, a BriarU, s meg kell mondanom roppant keserédes a búcsúzás. Egyrészt tisztelem a szerzőket, akik nem éreznek késztetést arra, hogy egy-egy sikeres sorozatukat a végtelenségig nyújtsák. Másrészt Elle Kennedy nem egyszerűen egy újabb, tőle megszokott módon szórakoztató new adult románccal állt elő zárás gyanánt, hanem merem állítani túltett az eddigieken. Márpedig ki ne vágyna ilyenkor némi repetára? Sajnos azonban többször megerősítést nyert, hogy – legalább is egyelőre - a The Play az utolsó a fősulis hokisok történeteinek sorában.
„… life is full of strange suprises.”
Egy szuper széria, nagyszerű lezárása. Olyannyira, hogy nálam kijár neki a trilógia legjobb darabja cím. Hangulatában vetekszik a mindent elindító, s ezért a szívemnek örökké kedves maradó Az üzlettel, illetve az eddig általam leghumorosabbnak tartott A ponttal. A közel sem hibátlan, kétségekkel küzdő főszereplők (milyen ütős már, hogy Demi félig fekete, félig latina) rendkívül szerethetőek voltak, s igazán szuper, hogy mindkettejük nézőpontja megjelent a lapokon. A cselekmény kellemes üteműnek és kimondottan életszerűnek találtam. A drámai fordulatok pedig hihetőek lettek. Nagyszerűen szórakozva faltam az oldalakat. Isteni volt viszontlátni a korábban megszeretett csapatot. Jókat nevettem a baráti kötekedéseken, a Demi és Hunter között zajló évődéseken, mint ahogyan a hokicsapat próba kabalája – Pablo Eggscobar :D – miatti szívatásokon. Természetesen most sem volt hiány az édesen romantikus és a szexis pillanatokban. Ahogyan néhány komolyabb téma is előkerült. Ez utóbbiak közül természetesen a nagy fináléra tartogatott öngyilkossági kísérlet ütött a legnagyobbat, ám nem mehetek el szó nélkül amellett, milyen ragyogóan jelenítette meg az írónő a fiatalokra nehezedő szülői elvárásokkal való küszködést, vagy épp a nagybetűs élet közeledése miatti kétségeket és bizonytalanságokat.
Negatívumként tényleg csupán olyasmit tudnék felhozni, amelynek oka főként az én csöppet irreális elképzeléseimben keresendő. Nekem picit hosszú volt az az időszak, amíg a hősnőnk mással volt kapcsolatban, bár szerencsére szó sem volt szerelmi háromszögről. Egyszerűen az lehetett a gond, hogy annyira drukkoltam a Hunter & Demi párosért, hogy szerettem volna mielőbb megszabadulni a zavaró tényezőtől. Persze a racionális énem tisztában van vele, hogy az alaphelyzet így kapott korrekt feloldást, de biztos mindenki ismeri azt az érzést, amikor kb minden második lapon azt várnánk, hogy a kedvenceink végre egymás karjaiba omoljanak. Ugyancsak a telhetetlenségem a ludas abban, hogy számomra az epilógus kevésnek bizonyult. Szerettem volna, ha nem csupán pár nappal ugrunk előre, hanem mondjuk legalább egy-két esztendővel. Az is igaz, hogy abban az esetben nem lepett volna meg ennyire a Rupi & Hollis duó legújabb őrült húzása.
De ezek tényleg csak apróságok. Az öt csillag vitathatatlanul kijár a könyvnek, és nagyon-nagyon tudom ajánlani a műfaj kedvelőinek.

Ui: Nagy, mosolygós piros pont az énekes Delilah Sparks említése miatt, aki nem más, mint Sarina Bowen Superfan című regényének hősnője. ;)

Kedvenc idézet:
„There’s always someone with a shittier life than yours. That doesn’t turn the shit in your life into roses.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

Angi

Angelika most, túl a negyedik x-en, immár több, mint húsz esztendeje nagy rajongója a mindig boldog véget érő történeteknek. 2010 januárja óta ír rövid beszámolókat az általa olvasott regények (egy részé)ről.