Búék és szülinap

Rohan az idő, ismét eltelt egy teljes esztendő.
Szinte hihetetlen, hogy ezt írhatom le, de a blog ma ünnepli a 9. szülinapját. Anno, amikor 2010 újév napján megszületett a legelső bejegyzés, nem is álmodtam, hogy ennyi év múltán még mindig meglesz ez az általam birtokolt kicsiny internet szeglet, sőt, aktív facebook és instagram fiók tartozik majd hozzá. Hatalmas hálával tartozom minden kedves ide tévedő, és visszatérő olvasónak. Minden kedves könyvmolyocskának az üzenetekért, a sok pozitív visszajelzésért, a rengeteg facebook lájkért és instagram szivecskéért. Köszönöm, köszönöm, ezerszer is köszönöm!

Pedig az igazsághoz hozzá tartozik, hogy évről-évre csökken a blogposztok száma. 2018-ban mindössze 44 bejegyzés született, habár, az évértékelőt valamint a szokásos évi nagy Ward hírmorzsás összefoglalót leszámítva valamennyi könyvbeszámoló volt: 30 magyar és 12 angol nyelvű olvasmányról osztottam meg a gondolataimat. Ebből 3 volt hazai, 10 pedig eredeti nyelvű recenzió, illetve 27 kötet került hozzám a Blogturné Klub tagságnak köszönhetően. Azt hiszem, ezeket a számokat elnézve sok blogger kezdene fogadkozni, hogy az elkövetkező 365 napban jobban fog igyekezni, és több tartalmat oszt majd meg. Én azonban úgy érzem, egy ehhez hasonló eredménnyel 2019-re is megelégednék.

S ha már számok, íme az én 2018 évi összegzésem:
➤ Közel 30 ezer oldalnyit, azaz 97 kötetet sikerült elolvasnom. Ebből 9 darab 100 oldaltól rövidebb kisregény volt. A leghosszabb darab pedig Nalini Singh: Angyalháború című regénye volt a maga 552 oldalacskájával. Ez a mennyiség nem ad okot nagy büszkeségre, hiszen alaposan elmarad a tervezettől. Ám az élet hajlamos keresztbe tenni a terveknek, és nekem bizony a nyár vége, aztán az ősz igen csak másként alakult, mint szerettem volna, sok mindennel küszködtem hónapokig. Szerencsére mostanra már kezd rendbe jönni az egészségem, s remélhetőleg a munka teren szintén hamarosan rendeződnek a dolgaim. Szóval nagyon reménykedem benne, hogy idén sikerül ismét 104, azaz heti két darab fölé tornáznom ezt a statisztikámat. A megoszlással viszont elégedett vagyok, lévén a 33 fordításban olvasott könyv azt jelenti, hogy 66%-ban eredeti nyelvű darabokat választottam.
➤ A könyvbeszerzéseim kimutatásának áttekintése szintén vegyes érzéseket kelt bennem. Egyrészt a 13 hazai kiadvány vásárlása kevesebb, mint 28 ezer forint értékben csodálatosan megfelel az egy évvel ezelőtti terveimnek. Az angol nyelvű ekönyv beszerzések kordában tartása fedőnevű akciót győzedelmesen teljesítettem, hiszen a 78 darab vásárlás 6,5 db/hó átlagot jelent. Másrészt viszont az angol nyelvű papírkönyv vásárlások… hajaj. 39 könyv költözött a polcaimra, igaz, mindössze 8 darab volt egyszerű könyvhörcsögösködő megmozdulás. Viszont a két külföldi dedikáláson való részvétel minden visszafogottságot kiégetett belőlem. Londonból és Rómából összesen 30 új könyvvel tértem haza. S ha ez nem lett volna elég, év végére nem tudtam ellenállni a keményborítós, sorszámozott Tiffany Reisz: The Chateau-nak. Úgyhogy a végösszeg igazi malacpersely riogató horrorisztikus rém lett, magyarán van még min dolgoznom. Talán segít majd valamennyit, hogy nálam az idei évre egy RARE találkozó szerepel a tervezetben.

S hogy miért gondolom mégis regényesen jónak a 2018-as esztendőt?
❋ Jó néhány 5 csillagos olvasásélménnyel gazdagodtam. (például velük →)
❋ 15 új szerző írásaival ismerkedtem meg. P. Dangelico abszolút favorit lett közülük, de biztosan szemmel tartom a későbbiekben L.J. Shent és J.T. Geissingert is.
❋ Úgy tűnik, lassan kezdek visszatalálni a pararománcokhoz, miközben az M/M sztorikból is sikerül olykor egészen nagyszerűeket szemezgetni. Most épp Eden Finley és L.J. Hayward sorozata szippantott be.
❋ Egyre több könnyadaptációt sikerül megnéznem, köszönhetően az HBOGo-nak és jókora részt a húgom biztosította Netflix előfizetésnek. Imádom!
❋ Miután annyi sportos témájú románcot olvastam a múltban (és tervezek a jövőben is), szerettem volna jobban képbe kerülni a nekem ismeretlen amerikai sportokkal. A baseball sajnos még mindig maga a rejtély számomra, viszont az amerikai foci új rajongóra lelt a személyemben. A szabály leírások böngészgetését követően nagy lelkesedéssel ültem a képernyő elé, és elképesztően élveztem az NFL múlt szezonjának rájátszás mérkőzéseit. Úgyhogy most már az előszezontól követem folyamatosan a meccseket.
❋ Eljutottam a 89. Könyvhétre, ahol találkozhattam Cecelia Ahern írónővel, aki nem riadt halálra attól, hogy többek között egy agyon olvasott, megsárgult lapszélű P.S. I Love You kötetet tettem elé, hogy írja nekem alá. Komolyan, über cuki, igazán kedvesen mosolygós angyal volt.
❋ Két nagyszabású, külföldi dedikálásra sikerült eljutnom, ahol számtalan nagy kedvenc és egyelőre még nekem új szerzővel sikerült találkoznom. Mindenki végtelenül kedves és türelmes volt. Igazán hihetetlen élmény volt mindkét rendezvény, s persze rengeteg zsákmánnyal tértem haza. Londonban leginkább talán Colleen Hoover nyűgözött le a profizmusával és soha nem lankadó mosolyával. Rómában pedig Susan Elizabeth Phillips volt az, aki előtt tényleg alig tudtam megszólalni, annyira boldog és izgatott voltam, amiért személyesen találkozhatok vele. Ám talán a legjobban annak örülök, hogy bár mindkétszer szólóban keltem útra, annyi kedves könyvrajongóval elegyedtem szóba, majd kötöttem ismeretséget, hogy végül csöppet sem éreztem egyedül magam.

Őszintén szólva 2019-re nincsenek nagy terveim. Mindössze szeretnék sok-sok jó történetet megismerni, méghozzá lehetőleg minél többet eredeti nyelven. Költéseimben pedig igyekszem majd racionális maradni, bár tartok tőle, hogy a szeptember végi londoni RARE ismét elég pénztárca terhelő lesz, hisz máris szemezek az előrendelésekkel.



SzAngelika (@szangelika79) által megosztott bejegyzés,

Angi

Angelika most, túl a negyedik x-en, immár több, mint húsz esztendeje nagy rajongója a mindig boldog véget érő történeteknek. 2010 januárja óta ír rövid beszámolókat az általa olvasott regények (egy részé)ről.